Amikor Peter Jackson elhatározta, hogy J. R. R. Tolkien rövidke meséjéből háromrészes eposzt formál, sokan lelkesedtek az ötletért, de legalább ugyanennyien kételkedtek abban, vajon kitart-e a történet súlya egy ilyen grandiózus vállalkozáshoz. A trilógia harmadik fejezete, Az öt sereg csatája egyszerre hozza el a történet végső összecsapását, a látványos hadieseményeket és a karakterek drámáját – ugyanakkor világosan látszik rajta, hogy a három részre darabolt szerkezet mekkora kompromisszumokat követelt.
A film vizuális téren kétségtelenül lenyűgöző. A hatalmas csatamezők, a tömegek mozgása, a monumentális hegyi díszletek és Smaug rövid, de lehengerlő pusztítása mind-mind a modern CGI és Jackson rendezői víziójának csúcspontját jelentik. A kamera gyakran emelkedik grandiózus légifelvételekbe, amelyekkel a néző valóban úgy érezheti, hogy eposzi nagyságrendű események részese. Ugyanakkor a látvány nem mindig szolgálja a történetet: a csatajelenetek sokszor túlzóak, olykor szinte videojáték-szerűen hatnak, főleg Legolas akrobatikus, gravitációt semmibe vevő mutatványai. A közönség egy része számára ezek inkább kiszakítják a filmet a komoly drámából, semmint hogy fokoznák az izgalmat.
A történet középpontjában Thorin áll, akit Richard Armitage minden kétséget kizáróan a trilógia legerőteljesebb alakításával formál meg. Thorin fokozatosan az arany és a hatalom mániákus rabjává válik, és a film egyik legerősebb szála az ő tragikus bukása és késői megváltása. Bilbó (Martin Freeman) továbbra is a „kisember” nézőpontját képviseli, aki a maga csendes bátorságával és emberségével szembesíti a nagyhatalmúakat saját gyarlóságukkal. Freeman finom, visszafogott játéka kiemelkedik a sokszor harsány környezetben.
A mellékszereplők terén azonban már vegyesebb a kép. Bard (Luke Evans) erős és karizmatikus vezetőként bontakozik ki, ám karakteríve kissé kapkodva zárul le. Legolas (Orlando Bloom) és Tauriel (Evangeline Lilly) történetszála túlzottan elnyújtott és melodramatikus, főleg a Kilihez kapcsolódó tragikus-romantikus szál, amely bár érzelmi töltetet próbál adni, sok néző szemében felesleges toldaléknak hatott.
A film legerősebb pillanatai azok, amikor a látvány mögött valódi érzelmi súly húzódik meg. Thorin és Bilbó végső párbeszéde, a törp király halála, illetve a hősi áldozatok mind mélyen emberi pillanatok, amelyek visszaidézik a Gyűrűk Ura-trilógia igazi drámai erejét.
Howard Shore zenéje ismét kiemelkedő: a dallamok egyszerre idézik meg a már ismert motívumokat, miközben új, sötétebb, melankolikusabb hangulatot is teremtenek. A film végén felcsendülő The Last Goodbye (Billy Boyd előadásában) méltó és megrendítő lezárása nemcsak a Hobbit-történetnek, hanem Jackson egész középföldei filmkorszakának.
A film egyik legfőbb problémája a tempó és az arányok kezelése. Smaug halála, amely a történet egyik legfontosabb eseménye, mindössze a nyitó percekre jut – mintha az előző rész cliffhangerét csak gyorsan le akarnák zárni. Ezzel szemben a csata több mint egy órán át tart, ami bár látványos, sokszor repetitívvé és kimerítővé válik. Az öt sereg közti konfrontáció sokszor inkább káosznak, mintsem feszes dramaturgiai ívvel rendelkező ütközetnek hat. A történet súlya emiatt megbicsaklik: a hatalmas összecsapás ellenére a nézőben hiányérzet marad, mintha a grandiózus felszín mögött nem lenne elég tartalom. Az öt sereg csatája méltó, de egyben ellentmondásos lezárása a Hobbit-trilógiának. Peter Jackson továbbra is a látványos, eposzi fantasy egyik legnagyobb mestere, ám ezúttal a túlzott vizuális tobzódás és a mesterségesen elnyújtott történet gyakran gyengíti a film érzelmi súlyát. Bilbó csendes hősiessége, a zenék méltósága azonban így is biztosítják, hogy a film ne váljon üres látványparádévá. Még ha a Hobbit-trilógia nem is ér fel a Gyűrűk Ura magasságaihoz, egyfajta keserédes búcsút nyújt Középföldétől, amelynek emléke a vászonról eltűnve is velünk marad.
Bilbó és a 13 törp kalandja a végéhez közeledik. A hobbit csupán egy dolgot szeretne, visszatérni otthonába, és elfoglalni kényelmes helyét a karosszékében. Azonban erre még... több»
Szereplők: Benedict Cumberbatch, Cate Blanchett, Orlando Bloom, Ian McKellen, Martin Freeman
