Hálóba gabalyodva

2025.09.05 07:15 GáborNorbert Olvasottság: <100x

0

A Sony stúdió újabb próbálkozása, hogy kiterjessze a Pókember-univerzumot, sajnos csúfosan zátonyra futott. A Madame Web már a bejelentésekor vegyes reakciókat váltott ki: egy kevéssé ismert karakter köré épített, női központú szuperhősfilm papíron friss színt hozhatott volna a képregényfilmek zsúfolt piacára. A végeredmény azonban inkább egy félresikerült próbálkozás lett, amely több szempontból is csalódást okoz. A történet középpontjában Cassandra Webb (Dakota Johnson) áll, aki különleges jövőbelátó képességeinek köszönhetően képes mások sorsába bepillantani. Hamarosan fiatal nők csoportját kell megvédenie egy titokzatos gonosztevőtől, aki szintén a pók-tematikához kapcsolódik. Az alapsztori elsőre akár izgalmasnak is tűnhetne, ám a film sajnos nem találja meg a saját hangját: egyszerre próbál szuperhősfilm, misztikus thriller és női csapatfilm lenni, végül viszont egyik műfajban sem állja meg a helyét. A legnagyobb probléma az írás gyengesége. A párbeszédek darabosak, sokszor mesterkéltek, a karakterek pedig olyan laposak, hogy a nézőnek nehéz bármilyen érzelmet kötni hozzájuk. Dakota Johnson láthatóan igyekezett kihozni valamit a főszerepből, de egy üresen megírt karaktert a legjobb színész sem tud teljesen megmenteni. Az oldalán feltűnő fiatal színésznők – Sydney Sweeney, Celeste O’Connor és Isabela Merced – inkább statisztaként léteznek, mint valódi hősnőkként. A vizuális megvalósítás sem segít sokat. A film tele van olcsón ható CGI-megoldásokkal, a látványvilág steril, és hiányzik belőle az a képregényes dinamika, ami miatt a közönség rajongani szokott a pókos univerzumért. Az akciójelenetek gyakran zavarosak, a vágás kusza, így nem hogy izgalmat nem keltenek, de inkább bosszantóan kaotikusnak hatnak. Külön fájó pont, hogy a Madame Web nem tudja eldönteni, mit akar kezdeni a saját főhősével. Cassandra jövőbelátó képességei érdekes koncepciót hordozhatnának, ám a film szinte semmit nem kezd ezzel, így a főszereplő ereje nemhogy különleges, de kifejezetten súlytalan marad. A végeredmény egy film, amely inkább egy hosszúra nyúlt sorozatepizód benyomását kelti, mint egy mozivászonra szánt szuperprodukcióét. Hiányzik belőle az a szenvedély, lendület és vizuális invenció, ami nélkül a mai képregényfilmek egyszerűen nem állják meg a helyüket. A Madame Web sajnos nem több, mint egy újabb sikertelen kísérlet, amely csak tovább gyengíti a Sony pókos univerzumának hírnevét. Egy film, amelynél a néző inkább azon gondolkodik, vajon miért készült el egyáltalán.