Ez a 21 éve készült film önmagában nem volt nagy durranás, de egy sor dolog miatt nagyon élveztem, ezek főleg a nosztalgiához és a világjáró szokásaimhoz kötődnek. De különben a mondanivaló is kb. rendben volt, csak a megvalósítás volt olyan, mint egy enyhén alternatív elsőfilmes magyar rendező fájdalmat okozó, kissé ürességtől kongó és amatőr operatőri munkával készült remeke. Azért jó volt Daniel Brühlt ilyen kezdő korában látni, na meg Berlin utcaképét, amikor még inkább a mostani Budapestéhez állt közelebb, mint a mostani Berlin rengeteget fejlődött látványához. A második felvonásban látható osztrák Alpok bezzeg időtlenül ugyanúgy néz ki mindig, a településeket és épületeket is beleértve.
Aki 21 év alatt nem látta, az nyugodtan viseljen el egy kis spoilert, vagy ugorja át. A főszerepben Jan, Peter és Jule, valamint a hülye nevű burzsuj (a továbbiakban inkább Burzsuj) látható lassú lefolyású két órában. Peter és Jan marxista álmodozók, akik gazdagok lakásába törnek be, de nem azért, hogy lopjanak, hanem hogy jól megprankeljék őket. Sajnos ennek az értelmét és ideológiai kifejtését nem követtem tisztán. Peter csaja, Jule beköltözik hozzájuk, mert el kell hagynia a lakását, a következő tíz évben az adósságát kell törlesztenie. Ugyanis nem volt kötelező biztosítása és nekiment Burzsuj prémium autójának, amiért most anyagi felelősség terheli. Peter közben elutazik pár napra, ezalatt bár Jan és Jule nem akart semmi rosszat, de addig közelednek egymáshoz lelkileg, amíg Jan szerszáma beleakad Jule micsodájába és kész a szerelmi háromszög. Azaz kétszög, mert valójában Peter és Jule között már leáldozott a szerelem úgyis. De azért Jan és Jule nagy titokban tartja az új helyzetet és lelkifurdalgatnak.
Ja, igen, Jan és Jule nem csak dugtak, de átrendezték Burzsuj lakását is abban a pár napban, aztán (itt kicsit egyszerűsítek) Burzsuj felismeri Julét. Na, nincs mit tenni, megölni nem akarják, ők mégiscsak rendes marxista fiatalok, elrabolják és elviszik az osztrák isten háta mögé. Itt összebarátkoznak Burzsujjal, kiderül, hogy fiatalon ő is olyan hülye volt, mint ők, és majd ők is nyilván olyan jobbos vénemberek lesznek egyszer, mint Burzsuj. Utóbbi véletlenül vagy akarattal (passz) lebuktatja a titkos viszonyt, itt van kis anyázás, jobbegyenes, faképnél hagyás, berúgás, visszajövés, és valamiféle elvtársi kibékülés, ezt se annyira vágtam, de így történt. Már azt hisszük, hogy láttunk egy tündérmesét, ahol Burzsuj megjavul, úgymond, de a végére a rendező meglep minket a közhellyel, hogy vannak, akik nem változnak.
Na, szóval érzitek, ez azért nem egy agysebész-történet, de végül is a kommunista fiatalok cukik, az amatőrfilmes báj meg egy idő után nem is annyira zavaró. Tényleg ilyen hihetetlenül relaxáló banalitásba megy át, mint az egykori Szomszédok teleregény, vagy nem tudom, ilyenek lehettek annak idején az Onedin család meg az isaurás/Kunta Kinté-s sorozatok, csak azokra nem emlékszem jól, mert egyjegyű életkorú voltam. Ha pihentető szélsőbalos mesét szeretnétek, akkor ezt nézzétek meg, már csak Daniel Brühl miatt is.
80 Edukators (2004)
Az Edukators című filmben három fiatal éjjelente villákba lopakodik be, de nem azzal a szándékkal, hogy kirabolják azokat, hanem azért, hogy átrendezzék a bútorokat és... több»
Szereplők: Daniel Brühl, Julia Jentsch, Burghart Klaußner, Hanns Zischler, Oliver Bröcker
