Indítsd el a JVC-t, told be a kazettát, és dőlj hátra: a '88-as Shadyside gimiben a bálkirálynő-választás nem népszerűségi verseny, hanem evolúciós vágóhíd. Ez a film nem dokumentumfilm, hanem egy gátlástalan pop-art orgia, ahol a diszkógömbök fénye mossa le a vért a falról.
Miért vágyunk vissza a neonfényes Shadyside-ba? Pszichológiailag ez a „biztonságos borzongás” terepe. A '80-as évek látványa – Melissa gravitációt meghazudtoló frizurája, a Roxette lüktetése – egy olyan kollektív bölcsőt ringat, ahol a halál is csak egy színes videóklip. Miközben nézzük a JVC magnót és a VHS-t (amik nálam a mai napig aktívabbak, mint a legtöbb modern kütyü), visszakapunk valamit a kézzelfogható valóságból. A slasher-karakterek ostobasága pedig élethosszig tartó terápiás önigazolás: elégedetten konstatáljuk, hogy mi sosem fordulnánk be abba az erdőbe. Vagy ha igen, legalább stílusosan tennénk.
Az esztétizált halál: Amikor a gyilkos vörös latexben és színpadias maszkban feszít, a gyilkosság már nem bűntény, hanem performance art. Ebben a világban nincs transzcendencia, nincs mélyebb értelem a Shadyside-átok mögött – csak a tiszta jelenlét és a látvány. A film gúnyt űz a mély horrorfilmekből: azt üzeni, hogy egy jól megvilágított selyemszalag többet ér egy egzisztenciális válságnál. Ha elbukunk, bukjunk el bálkirálynőként, csillámporral az arcunkon!
Legyünk őszinték: van abban valami perverzül szórakoztató, ahogy a hormonoktól fűtött tinik és a latexbe öltözött gyilkos kergetőznek. A praktikum halála: A Megan-féle kézlevágós jelenet az abszurd csúcsa. Próbáltál már könyökkel kilincset nyitni egy dögös báli ruhában, miközben spriccel a véred? Na, ugye. Ez a film nem akarja, hogy tiszteld a fizikát; azt akarja, hogy röhögj a logikán.
Ez a gyilkos nem egy mackónadrágos Michael Myers; ő egy díva, aki dinamikusan váltogatja az arzenált, mintha csak kiegészítőket válogatna egy randihoz. Ez a „roncsderbi” pont azért imádnivaló, mert nem akar több lenni egy dögös, véres B-filmes szatíránál.
A kritikusok Myers súlyát keresték, de csak a saját gőgjükben botlottak el. A Bálkirálynő egy nosztalgikus manifesztum. Ahogy a lemezjátszómról dübörög a retró, rájövök: a felejthetetlen B-filmek mindig a legjobb fajták. Mert néha a legvéresebb valóság is csak akkor elviselhető, ha neonfényben tálalják.
Alias Creepy Woods
A Shadyside Gimnáziumban már javában tart a szalagavató szezon, és az iskola farkasfalkája, az It Girls a szokásos édes és gonosz kampányokkal van elfoglalva, de amikor váratlanul... több»
Szereplők: Katherine Waterston, Lili Taylor, Chris Klein, Ariana Greenblatt, Ella Rubin
