Alexandre Aja 2003-as horrorfilmje, a Magasfeszültség a francia extrémhullám egyik legismertebb és legvitatottabb darabja, amely a műfaj rajongóit a mai napig megosztja. Már az első percekben érezhető, hogy Aja nem finomkodik: a film egy folyamatosan fokozódó, klausztrofób atmoszférában hömpölyög előre, ahol a puszta csend is fenyegetően visszhangzik, a sötét pedig mintha saját életet élne. A történet látszólag egyszerű, két egyetemista lány érkezik egy vidéki házba, hogy tanuljanak és pihenjenek, ám a nyugalom pillanatok alatt vérbe fullad, amikor megjelenik a rejtélyes, brutális gyilkos, aki könyörtelen őrjöngésével szinte azonnal átveszi a történet irányítását. A film ereje a sodrásában rejlik: nincs megállás, nincs feloldás, minden jelenet egy újabb adag feszültséget présel a nézőre.
Ezt az intenzitást hatalmas mértékben támogatja Cécile De France alakítása, aki Marieként egészen lenyűgöző képet fest a túlélésért küzdő, szétesés határán lévő emberről. Arckifejezései, mozdulatai és belső vívódásai megteremtik azt az érzelmi központot, amelyhez a néző folyamatosan visszatér. Maïwenn Alex szerepében ugyan kevesebb teret kap, de jelenléte elég erős ahhoz, hogy életre keltse azt a kiszolgáltatott, reménytelen helyzetet, amely a film egyik vezérmotívuma. A kameramunka végig azt a benyomást kelti, mintha a néző egy véget nem érő rémálom folyosóin sodródna előre.
Aja sokszor hosszú, lélegzetvételnyi időt sem hagyó beállításokkal dolgozik, miközben a félhomály, az elmosódó fények és a hirtelen felvillanó részletek olyan bizonytalanságot teremtenek, amely szó szerint tapintható. A gore-jelenetek nyersek és brutálisak, néhol kifejezetten gyomorforgatóak, de még így is inkább egy pszichotikus állapot vizuális metaforájaként működnek, mint öncélú sokkoló elemekként. A film egyik leginkább vitatott pontja természetesen a nagy csavar, amely hirtelen visszafelé értelmezi az addig látottakat, és sok nézőben ellentmondásos érzéseket kelt. Egyesek szerint ez a fordulat teljesen aláássa a cselekmény logikáját, és visszamenőleg is kibillenti a film világát a hitelességből, míg mások úgy vélik, éppen ettől válik igazán pszichológiai horrorrá, hiszen a valóság és a téboly közötti vékony határvonalat mutatja meg, mintha az egész történet egy elme szétesésének vizuális naplója lenne. Bárhogy is tekintünk rá, az biztos, hogy ez a fordulat meghatározta a film sorsát, és hosszú időre beszédtémává tette. A Magasfeszültség összességében egy kíméletlen, intenzív és megkerülhetetlen horrorfilm, amely nem fél bemerészkedni a sötétség legmélyére. Nem hibátlan mű, és a vitatott befejezés miatt sokak szemében talán sosem lesz egységes mestermű, mégis olyan elementáris erejű élményt nyújt, hogy aki egyszer látja, biztosan nem felejti el. Aja rendezése, a színészi játék nyers ereje és a fojtogató vizualitás együtt egy olyan horrorélményt hoz létre, amely a maga brutalitásával és pszichológiai fordulataival külön helyet foglal el a műfaj történetében.
75 Magasfeszültség (2003)
Marie (Cécile De France) és barátnője, Alex (Ma?wenn Le Besco) egyetemisták. Két szemeszter közötti szünetben vidékre utaznak, hogy meglátogassák Alex szüleit. A ház a semmi... több»
Szereplők: Cécile De France, Maïwenn, Philippe Nahon, Andrei Finti, Oana Pellea
