A Krampusz Michael Dougherty rendezésében egy olyan karácsonyi horror-vígjáték, amely egyszerre tiszteleg a klasszikus ünnepi filmek előtt, miközben kíméletlenül kifordítja azok sablonjait. A film alapja az alpesi néphagyomány démoni alakja, Krampusz, aki az engedetlen gyerekeket – és felnőtteket – bünteti. Dougherty az ünnepi giccs mögött lappangó családi feszültségeket emeli középpontba, és ebből épít egy külsejében groteszk, hangulatában pedig meglepően nyomasztó történetet.
A sztori egy diszfunkcionális család összeomlását mutatja be: Max, a jószándékú, de érzékeny fiú elkeseredésében megtagadja a karácsonyt, ezzel pedig akaratlanul meghívja a démoni vendéget. A film első harmada kifejezetten vígjátéki hangulatú, tele idegesítő rokonokkal és mindennapos konfliktusokkal, de ez a későbbi sötét fordulatot még erősebbé teszi. Ahogy Krampusz és groteszk segítői – élő játékfigurák, démoni mézeskalácsemberek, egy különösen nyugtalanító bohóc játék – megérkeznek, a film átcsúszik a fantasy-horror világába, amely stílusában a Szörnyecskék és a ’80-as évek praktikus effektjeire építő alkotások hangulatát idézi.
A vizuális megvalósítás a film egyik legnagyobb erőssége. A praktikus effektek keveredése a visszafogott CGI-val meghökkentően jól működik. Krampusz maga grandiózus, sötét alak: lassú, nehéz léptei és groteszk, szarvasmaszkszerű arca valódi fenyegetést sugároz. A film hangulatát a télies, szinte posztapokaliptikus külvárosi táj és a folyamatos sötétség is erősíti. Minden jelenetben érezni lehet azt az elhagyatottságot, amely a szereplőkre lassan rátelepszik. A humor és a horror aránya jól kiegyensúlyozott, bár néhol a poénok megtörik a feszültséget.
Ugyanakkor Dougherty nem fél komolyabb témákhoz nyúlni: a film valójában arról szól, milyen sebeket ejthet a szeretet hiánya, és milyen könnyen omlik össze a „tökéletes karácsony” illúziója. A finálé különösen keserű, egyszerre ironikus és hátborzongató – egy olyan befejezés, amely után a néző elgondolkodik: vajon tényleg minden kívánság teljesülni akar?
A színészi játék korrekt: Adam Scott és Toni Collette hozzák a fáradt, túlhajszolt szülőket, míg a gyerekek közül Emjay Anthony (Max) remekül egyensúlyoz az ártatlanság és a kétségbeesés között. A mellékszereplők inkább karikatúrák, de ez a műfaji sajátosság része – a film tudatosan játszik a túlzásokkal.
A Krampusz nem ijeszt meg úgy, mint egy kemény horror, és nem is nevettet úgy, mint egy tiszta vígjáték, de épp a kettő furcsa elegyétől válik emlékezetessé. Egy modern ünnepi rémmese, amely túlmutat a felszínen, és megmutatja, hogy a karácsony nemcsak a csillogásról, hanem a család törékeny dinamikájáról is szól. A Krampusz egy hangulatos, kreatív és vizuálisan lenyűgöző ünnepi horror-vígjáték, amely a humor mögött valódi érzelmi maggal rendelkezik. Ideális választás azoknak, akik karácsonykor valami sötétebbre vágynak a megszokott ünnepi filmeknél.
64 Krampusz (2015)
dráma | fantasy | horror | vígjáték
Hiába közelednek az ünnepek, Max családja nem találja meg a közös hangot, és az ünnepi béke helyett folyamatosak a viták. A fiú megelégeli a dolgot, és hátat fordít a... több»
Szereplők: Toni Collette, Conchata Ferrell, Allison Tolman, Adam Scott, Seth Green
