A Bunyó karácsonyig a Terence Hill–Bud Spencer páros utolsó közös nagy filmje, amely 1994-ben készült, és egyben egyfajta búcsú is attól a sajátos, szerethető filmes világtól, amelyet évtizedeken át építettek: a szelíd humor, a jólelkű csibészség és a fájdalmasan hangos pofonok világától. A történet egy vadnyugati karácsony köré szerveződik, ahol két testvér – Hill karizmatikus, könnyed figurája és Spencer mogorva, de aranyszívű óriása – kénytelen újra összeállni, hogy megmentsék a családjukat, a városukat, és úgy általában a karácsony békéjét. A sztori egyszerű, már-már mesei, és pontosan azokat az elemeket hozza, amelyeket a duótól elvárunk: kötekedő gazemberek, humoros félreértések, apró verekedésekből nagy tömegverekedésekbe torkolló jelenetek, mindez pedig egy enyhén westernes-kalapos karácsonyi díszletben. A film erősségei között egyértelműen ott van a nosztalgiafaktor.
Hill és Spencer kémiája még két évtizeddel a fénykoruk után is működik: Hill játékos lazasága és Spencer komikus zsörtölődése változatlanul természetes, és aki valaha is szerette őket, annak a film egyfajta meleg, ünnepi ajándék. A poénok ugyan nem olyan feszesek, mint a ’70-es évek klasszikusaiban, de a film bája pont abban rejlik, hogy nem próbál többnek látszani annál, ami: egy könnyed, szórakoztató karácsonyi westernbohózat. A verekedések és bunyók is hozzák a megszokott koreográfiát, ám kissé lassabbak, kimértebbek – érződik, hogy a páros nem a régi, de épp ez ad némi szentimentális töltetet azoknak, akik ezen nőttek fel. A film humorának gyerekbarát, már-már családi hangulata miatt az egész könnyed karácsonyi néznivalóvá válik, még ha nem is rendelkezik akkora lendülettel vagy kreatív energiával, mint a legendás korai filmjeik.
A gyengeségek főleg a tempónál és a cselekménynél mutatkoznak meg: a film helyenként túl hosszan időzik kevésbé érdekes mellékszálakon, és néha úgy tűnik, maga a történet csak azért létezik, hogy két nagy bunyó között valami összetartsa a jeleneteket. A karácsonyi motívumok sem mindig simulnak össze természetesen a western környezettel, így néha kicsit esetlegesnek hatnak a hangulati váltások. Mindezek ellenére a Bunyó karácsonyig egy szívmelengető, játékos és jóindulatú film, amelynek ereje nem a történetben, hanem két ikon jelenlétében rejlik. Egy olyan karácsonyi mozi, ahol a szeretet ünnepét néhány jól irányzott pofonnal teszik rendbe, és néha pont erre van szükség: egy kis nosztalgiára, egy kis nevetésre, és arra, hogy újra gyereknek érezzük magunkat – legalább egy estére.
81 Bunyó karácsonyig (1994)
Moses (Bud Spencer) a vadnyugat egyik legügyesebb és legádázabb fejvadásza. E dicső foglalkozással igyekszik eltartani népes családját. Jól jönne neki az 5000 dollár, amit az... több»
Szereplők: Bud Spencer, Terence Hill, Jonathan Tucker, Ruth Buzzi, Lauren Myers
