Ha valaki csinál egy filmet egy népszerű összeesküvés-elméletről, akkor a rajongók megnézik. Ha Spielberg csinálja, akkor mindenki megnézi. A film eredeti címe jobban kifejezi a tartalmat, mint a magyar, de a lényeg a cím mögött van. Az a sok év tapasztalat és egy lebilincselő történet a Mester műhelyében összeáll egy műalkotássá, amit lehet dicsérni és bírálni, de a minőségét nem lehet letagadni.
Egy erős képpel nyitunk, ahogy valaki megtapossa a kamerát. Tekinthetjük ezt az elnyomottság szimbolikájának is, amit a film kifejt a végére, hogy pontosan milyen elnyomásra gondolt. Harc az elnyomás ellen, harc egymással néha egy olyan célért, amit nem ismerünk vagy nem birtoklunk. Lenyűgöző képsorokon keresztül indul el hőseink kalandja, ahol folyamatosan ismerjük meg a múltat és a jövőt. Az egész film hangulata epikus jeleneteken keresztül mélyre hatol és a szívünkbe férkőzik. Keressük a barátokat, keressük a saját félelmeinket és átéljük a pillanatot, amire sokan vártak. Ahogy a hétköznapi hősök képessé válnak a teljes hatalom kezelésére, megkapják hozzá az eszközt, amivel birtokolhatják.
Az egész film egy nagy hős-életrajz, ahol megható pillanatokon keresztül jutnak erkölcsileg egyre magasabbra. Együtt hatódunk meg a filmbéli tömeggel, akik a megdöbbentő leleplezéstől szinte mozdulni sem tudnak. A szélsőségek, mint a család, az autós üldözés, a felsőbbrendűség megannyi mozaikként rakódik össze a nagy bejelentésre.
Sok ismert momentumot láttam visszaköszönni, mint a Tenet autós üldözéseit, Morpheus figuráját, aki tudja, hogy megtalálja Neót, de nem tudja, hogyan, valamint az érkezés zavarba ejtő nyugtalanságát. Ettől lenne a film koppintás? Nagyon kétlem. Ha már a film arról szól, hogy valamit eltitkoltak, és nagyon szeretnék páran, hogy a világ is megtudja a titkot, akkor bármi megengedett. Sokszor túlzó volt, sokszor hittem azt, hogy ekkora klisét Spielberg nem enged meg magának, pedig de. A meseszerű túlzás, az ismert mese kifigurázása és az, amire mindenki kíváncsi, ott van a filmben. Szinte semmi sem maradt ki. Természetesen Isten és a vallás kérdését is érinti a film. Miért ne tenné?
A legnagyobb bajom a filmmel a szerkezete volt. Kapott sok olyan jelenetet, aminek tényleg semmi értelme és célja nem volt, mint a gabonakörök az előzetesből, vagy amikor oroszul beszél. Nem adtak hozzá a filmhez, de időhúzásnak sem volt elég. Kimaradt a történet eleje és vége, ezért jobb lett volna, ha ezt az egészet inkább sorozatként készítik el, és rendesen el lehetett volna mesélni az elejétől a végéig. A mostani megoldással egy akkora hiányérzetet hagy a film, hogy a gyanútlan néző teljesen kiakad a végére. Még akkor is, ha a film csúcspontja odaszögezi a székhez, és mozdulni sem bír, miközben John Williams fantasztikus zenéjét hallgatja. Így közös utazásra indulunk, mint az Egy csata a másik után című filmben DiCaprio, ahol a háború adott, a kényszerpálya adott, mi csak mozizunk és lebukunk, mikor lőnek.
A filmnek úgy van egy nagyon erős mondanivalója, hogy valójában csak gyenge kísérletet tesz arra, hogy előrángasson valami erkölcsi alapot. Ez a disszonancia többször nem hagyott nyugodni, és a rendszeres ismétlődés végig életben tartotta. Meg fogja a hírolvasó váltani a világot? Aligha, bár a film ezt akarta velem elhitetni, sikertelenül. Emily Blunt Oscart érdemelne a filmben nyújtott alakításáért. Rajta semmi sem múlt.
Aki szereti a monumentális alkotásokat, de félre tudja tenni ellenérzéseit, hogy a modernitás miatt időnként kiveszik a lényeg, kiválóan fog szórakozni, és egy hatalmas élménnyel lesz gazdagabb, ha megnézi.
73 A leleplezés napja (2026)
dráma | misztikus | sci-fi | thriller
Mi történne, ha kiderülne, hogy nem vagyunk egyedül? Ha valaki kézzelfogható bizonyítékkal állna eléd, vajon félelmet éreznél? Idén nyáron hétmilliárd ember szembesül az... több»
Szereplők: Colin Firth, Emily Blunt, Colman Domingo, Eve Hewson, Wyatt Russell
