Bűnbánó Odüsszeusz

2026.07.28 20:46 Artemisia Olvasottság: 1530x

3

Christopher Nolen grandiózus projektbe fogott a 7 Oscar-díjat bezsebelő Oppenheimer után. A világirodalom egyik leghíresebb és legnagyszerűbb eposzát, Homérosz Odüsszeiáját adaptálta vászonra. Nolan tolmácsolásában pedig a majd 3000 éves, mitikus történet is aktuálpolitikai és társadalmi üzeneteket közvetít és tükröt tart a ma emberének. Ebben az interpretációban a Tróját 10 év ostrom után, egy leleményes csellel, a faló ötletével egy éjszaka alatt bevevő Odüsszeuszt (Matt Damon) nem ünnepelt hősként, hanem a saját tetteinek súlya alatt roskadozó, meggyötört emberként látjuk. Nolan Oppenheimeréhez hasonlóan nyomasztja a vérontás, amit a találmányának segítségével követtek el, de Odüsszeusz batyujába az emberéletek mellett egy civilzáció eltörlése, az ábrázolt világ és saját értékrendjének első szabálya, Zeusz törvényének áthágása, valamint 20 elvesztegetett év súlya is belekerült. Így Odüsszeusz a saját bűntudatával, törött erkölcsi iránytűvel, az "istenek" szeszélyének kiszolgáltatva száll tengerre, hogy hazajusson.

Eközben Ithakában egyre válságosabb a helyzet: a társadalom megosztott, tengeri támadások hírétől paranoiás a közhangulat és nép egyre inkább királyt követel magának, aki sereget toborozhat és megvédheti az országot. A dőzsölő kérők hada már 3 éve ostromolja a 20 éve rendületlenül Odüsszeuszt váró Penelopé királynőt (Anne Hathaway), nemcsak felélve a palota javainak nagy részét, de politikai cselszövések és intrikák melegágyává is teszik azt. Odüsszeusz csecsemőként hátrahagyott fia, Thélemakhosz (Tom Holland) még nem elég idős a trónra lépéshez, de a kérők terveinek útjában áll, így összeesküvést szőnek a megölésére.

Az idősíkokkal való játék itt is jelen van, Kalüpszó (Charlize Theron) szigetéről, visszaemlékezésekkel indulunk, amik jelen idejű cselekménnyel vegyülnek.

Hamisítatlan peplum, ókori kalandfilm, politikai thriller, dark fantasy és testhorrorelemek grandiózus egyvelege, mélyen emberi nézőpont és aktuális témák, háború és háborúellenesség, előítéletek, önazonosság és lelkiismeret, bűnök és egyéni döntések kollektív következményei, elvesztegetett idő és újrakezdés - mindezek egyszerre teszik letaglózóvá, frissé és nagy horderejűvé Nolan eposzát.

Az eposzi lépték a leginkább a látványvilágban köszön vissza. A befektetett munka - az IMAX-kamerák, a valódi helyszínek, a felépített díszletek, a minimális CGI - abszolút megtérülnek. Érezhető a tenger végtelensége, a szigetek bujasága vagy épp kopársága, a szűk terek klausztrofóbiája, az ókor miszticizmusa, az időtlenség.

A film legemlékezetesebb jelenetei egyben vizuális csúcspontok is: a Polüfémosz barlangjában játszódó, fojtogató jelenetek testhorrorrba hajlanak. A küklopsz groteszk, emberevő szörnyeteg, minden mozdulata félelmetes. Az íjesztő külseje mellett a hidegrázós hangja is sokáig velünk fog maradni. A testhorrorral kacérkodnak a Kirké szigetén történtek is. A varázslónő a saját kezeivel gyúrja át disznókká Odüsszeusz legénységét, ami egyszerre bámulatos és émelyítő látvány.

A legjobban sikerült jelentek között van még a Laisztrügónok szigete. Bár ez a jelenet nagyon rövid, de átadja az óriások nyers dühét, brutalistását, a mészárlás állatias mivoltát.

A szirének melletti elhajózás is megért volna egy nagyobb lélegzetvételű jelenetet, de csak egy rövid epizód erejéig láthatjuk őket.

A film modern hangvétele mellett is hű az alapműhöz. A cselekmény és a szerkezet szorosan követi az eposz cselekményét, a modernizáció inkább az üzenetet, a karakterek motivációit, valamint az istenek szerepét érintette. Az istenek csak említések (Zeusz törvénye), tengerészbabonák (Poszeidón haragja) és látomások formájában jelennek meg (a Zendaya által játszott Ahténé sokkal inkább Odüsszeusz bűntudatának, belső bizonytalanságainak megtestesülése, mintsem önálló, aktív karakter).

Matt Damon a főszerepben első hallásra kicsit furcsa választásnak tűnt, de a színész képes átadni ennek az interpretált Odüsszeusznak a tragédiáját. Nem látjuk benne a harcos hőst, a "leleményes" jelző kiérdemlő csalót, a női szívek elrablóját ( a phaiákok és a Nauszikaa-val való találkozás kimarad, és Kalüpszó is lótuszvirággal elbódítva tarja magánál 7 évig). De látjuk benne a meggyötört, bűnbánó embert, a traumatizált háborús veteránt, az otthona és családja után vágyakozó férjet és apát. A hányatva töltött 20 évével, a magában hordozott sebekkel, mintha a háború árának élő metafórája lenne. Ezt a megtört figurát szimpatikussá tudja tenni Matt Damon alakítása.

Anna Hathaway, mint az Odüsszeuszra végsőkig várakozó, szorongatott helyzetben is kitartó Pénelopé, jóval limitáltabb teret kap a kibontakozásra. Karaktere sokkal inkább az eposzból merít, a hűségesen kitartó királynő szerepét rutinból lehozza a színésznő.

Télemakhosz szerepében Tom Holland látható, aki leginkább a Robert Pattinson alakította Antinoosz-szal való csörtéiről és a Menelaósz-nál tett látogatásáról lesz emlékezetes. Utóbbi során Jon Bernthal Menelaósz-ának szájából teljesen új nézőpontból, a faló belsejében napokon át rejtőző görög harcosok szemszögéből hallhatjuk és láthatjuk Trója végzetét.

Robert Pattinson, mint Antinoosz, a kérők vezére és hangadója olyannyira tenyérbemászó, arcátlan és gátlástalan, hogy már szinte kedvelhető.

Charlize Theronnak jól áll Kalüpszó szerepe, van benne potenciál, hiszen az eposzban is szürkezónás karakter itt még messzebbre megy (lótusszal eteti Odüsszeuszt, aki így elfelejti az otthonát és a hazautat). Viszont a rövid játékideje miatt nagyrészt csak a színésznő természetes karizmája működik.

Lupita Nyong'o Helenéként való szerepeltetése miatt a film rengeteg kritikát kapott már a bemutatása előtt. A színésznő két karaktert is játszik, ugyanis Helené mellett Klütaimnésztrát is ő alakítja. De a két karakter együtt sem tölt 2 percnél többet a vásznon, és ez a Helené sokkal inkább elszenvedője, mint kiváltója volt a háborúnak. Ezt az újrapozícionált, nyúlfarknyi szerepet pedig jól abszolválja Lupita Nyong'o.

Elliot Page a film másik legtöbbet kritzált eleme volt. A híresztelésekkel szemben nem Akhilleuszt, hanem Szinónt, a görög ifjút alakítja, akihez a film egyik legérzelmesebb momentuma kötődik, és akit Nolan Vergilius-tól vett kölcsön. Szinón, az Aeneis-ben tűnik fel, bár egészen más háttérrel.

És mindenképpen említést érdemel még John Leguizamo Eumaiosz szerepében . Odüsszeusz hű szolgájában a testi gyengeség, kor és betegség mellett ott van a töretlen remény, és az az erő, amivel bármi áron segíti Odüsszeusz hazatértét és újbóli trónra lépését.

Jelen van ugyan a nyelvezet, a szóhasználat és a jelmezek anakronizmusa, a tempó néhol egyenletlen, de a film erényei mellett ezek eltörpülnek.

Az Odüsszeia tehát a modern ember meséje, mely földhözragadt, átélhető, háborúellenes, emberközpontú és önreflexív.

Christopher Nolan pedig ismét nagyot alkotott, elkészítette az Oppenheimer ókori testvérfilmjét.