Odüsszeia: Monumentális

2026.07.30 19:17 Brigi422923 Olvasottság: <100x

0

Odüsszeia: Monumentális. Én ezt a szót használnám, ha csak egyet lehetne. Tudtuk, hogy Christopher Nolan nem kicsiben gondolkodik, sőt. Tudtuk előre azt is, hogy a színészgárda sem semmi. De nem tudtuk, sokan még nem tudják, hogyan hat rájuk.

Szerintem Nolan nagyot alkotott. Megint. Mondjuk tényleg csak nagyban gondolkodik, ezt azért már (nem csak) az Oppenheimerben láthattuk.

Ez egy adaptáció. Valami ősinek, valami réginek az újragondolása, átformálása, saját szemszögből való megközelítése. Mégis, tudott egyedit alkotni, ami miatt újnak láthatjuk. Tudjuk, ismerjük Trója történetét, Odüsszeuszét is. A bolyongó hőst, apát, uralkodót, férjet, behódolt alattvalót, hitszegőt, megtért vándort.

Matt Damont sok-sok filmjében láttam, amelyek közül nem egyet elvitt a hátán, ez is ilyen. A többiek? Mind-mind hozzátesznek, egésszé formálják a monumentális művet (Anne Hathaway, Tom Holland, Robert Pattinson stb.). A feleség, ki remény/hitehagyottan urára/uralkodóra vár, a fiú, akinek fel kell nőnie, az istenek és istennők, kik segítenek - még ha ez akadályt is jelent, de éppúgy a vezér, akit követ, vagy a hátrahagyottak, legyenek azok élők vagy holtak. Emberi vonásokkal, haraggal felruházva, ami égitől az alvilágig megjelenik.

Tetszett. Nagy. Sok. Hosszú. Mégis visz magával. Válogathatok, mi fog meg, kinek a gondolata, ellenségeskedése, támogatása, vagy éppen belső monológja az, ami éppen hatással van rám? Elsőre talán fel sem fogjuk, annyi az élmény. Nem mind pozitív. Volt egy-egy pont, ami nekem némiképp túl érzékletesen adta vissza az isteni erőt (lásd Kirké átváltoztatásai vagy a küklopsz estebédjei), s mégis, ezek kellenek a tenger, Poszeidón és Zeusz haragjával együtt. Van, akit láthatatlanul is látunk, Athéné - Zendaya csodás. De Nolan nagyon jól érzékelteti azt is, akit nem.

Több kritikát, véleményt láttam a napokban, de egyik sem egyöntetű, mert sok-sok ponton tudsz kapcsolódni, mint ahogy elveszni (magadban) is. Talán épp ez a nagy eposzok titka. Jóféle, menjetek, nézzétek meg. 3 óra szinte, tényleg annyi, ezt azért számoljátok bele, de amúgy bírható, mert leköt. A látvány pedig teljes mértékben nagyvászonra készült, nem a házi képernyőkre, ott még nincs, de moziban már látni, hogy a monumentális azért itt is megjelenik, a sok-sok nagytotálban, a közeli arcokban, pillanatokban.

Külön plusz a hihetetlen sajtókörútért, ahol különösen a női szereplők mesésebbnél mesésebb ruhakölteményekben pózoltak. Ez is igen átgondolt volt. Mint ahogy a Ki kicsoda? társas angol megfelelője, amikkel játszottak a szereplők. De éppúgy a miniinterjúk is, amelyeket közzétettek. (Premier előtt.)

#csakegyéjszaka