2026.09.03 20:52 Timon Olvasottság: <100x
0

A vadnyugat királya...

Ezen remekmű megtekintése után nem könnyű nem a hatása alatt lenni. Elejétől a végéig jól leköti a nézőt, minden jó érzelemmel rendesen el van látva: akkor izgalmas, amikor éppen kell, akkor nyugodt és relaxálósabb, amikor éppen jól jön benne, és semmi fölösleges, eszeveszett kapkodás, csak az egészséges tempó. Így képes fenntartani a figyelmet két és háromnegyed órán át. Bizony, itt minden részletre rendesen odafigyeltek. Én most még egy kicsit kezdő, laikusabb vagyok a westernfilmekkel, de ez extramód bevonzott. Egy ilyen művészeti alkotás esetében ez természetes: minden egyes tekintet, szemrebbenés nélküli egyhelyben állás, hiperpontos fegyverlövések, intelligens szereplők és nulla testbeszéd, mindenki pókerarc és higgadt - így kell ezt.

Hirdetés

Ami pedig a zenéjét illeti - Ennio Morricone ezzel tette magát halhatatlanná. Annyira megragadott, még most is épp azt hallgatom. Gyönyörű, relaxációs és energikus egyben, nem lehet megunni - lehet, hogy én leszek a felelős plusz pármilliárd megtekintésért. :) Az ikonikus szájharmonikásról nem is beszélve! Most jól jönne belőle egy tízórás verzió...

A vadnyugat királya...

Kedvenc jeleneteim belőle a lövöldözések (kivéve, amikor az elején ott lelő mindenkit a tanyán); amikor a fickó a mozgó vonat tetejéről lőtt be az ablakon; az elején az állomásos jelenet; a végét pedig azt hiszem, meg se kell említenem.

Aztán, hogy milyen volt ott az élet, amikor nyugodtabb volt a vadnyugat (eltekintve a fegyveres részétől, de hát a Második Alkotmány sem hiába van az amerikaiaknál) mint mostanában az a terület - ehhez hozzá tudnék szokni. Ilyenkor sikeres csak egy film - ha nem onnan származol is, de érzel nosztalgikus vonzódást az akkori életstílus felé.

Roppantul 10/10! Vagy több is...

western

Frank, a gyilkos bandavezér feladata, hogy megtisztítsa a terepet a terjeszkedő vasúttársaság elől, hogy potya áron jussanak hozzá a sínek melletti területekhez. Jill, az egykori... több»

0