Niki

Rossz
Ritkán érzem azt egy film után, hogy ennyire kár volt rá időt szánni, de a Supergirl nálam ezt elérte. Az egész történet széteső, vontatott és teljesen érdektelen volt. Hiába próbált komolynak és látványosnak tűnni, számomra inkább üresnek hatott. A szereplők többsége sem hagyott bennem semmilyen nyomot, több alakítás kifejezetten erőtlen volt. Egyedül Krypto, a kutya volt igazán szerethető és szórakoztató, ő legalább vitt egy kis életet a filmbe. Jason Momoa felbukkanása is üdítőbb volt, mint a fő történetszál, de még ő sem tudta megmenteni ezt az egészet. Az egész filmen érződött a kreativitás hiánya, mintha nem lett volna igazán jó ötletük, csak összeraktak valamit. Számomra ez egy tehets... több»

Feszült, látványos és izgalmas
Nekem a Szürke zóna kellemes meglepetés volt, mert pont azt nyújtotta, amit egy jó akció-thrillertől várok. Az első perctől kezdve sikerült fenntartania a figyelmemet, és végig érezhető volt benne az a feszült hangulat, ami miatt kíváncsi voltam, mi történik a következő jelenetben. A film nem csak a látványos akciókra épít, hanem a szereplők közötti bizalomra, a döntések súlyára és arra, hogy egy veszélyes küldetés során senki sem lehet biztos abban, kiben bízhat. Ez szerintem sokkal izgalmasabbá tette a történetet. A szereplőgárda nagyon jól működött együtt, minden karakternek megvolt a maga stílusa és személyisége, ezért könnyű volt őket megjegyezni. Az akciójelenetek lendületesek, jól meg... több»

Nekem A leleplezés napja inkább csalódást okozott. Az előzetes alapján egy sokkal izgalmasabb és fordulatosabb történetre számítottam, ehelyett a film gyakran vontatottnak érződött. Bár az alapötlet érdekes, szerintem nem sikerült igazán kihozni belőle a maximumot. Több jelenet túl hosszú volt, és sokszor azt éreztem, hogy a cselekmény egy helyben topog. A szereplők ugyan jól játszottak, de egyik karakterhez sem tudtam igazán kötődni, ezért a sorsuk sem érintett meg különösebben. A látványvilág igényes, ezt nem lehet elvitatni, de önmagában ez kevés ahhoz, hogy emlékezetes élményt nyújtson. A befejezés sem adott számomra olyan lezárást, ami miatt azt mondanám, megérte kivárni. Nem volt rossz... több»

A Horrorra akadva nekem egy igazi nosztalgiaőrület volt. Ritka már az olyan vígjáték, ami ennyire bevállalja a teljesen beteg és túltolt humort, de ez a film pont ettől működik. Nem akar logikus vagy komoly lenni, inkább folyamatosan dobálja a hülyébbnél hülyébb poénokat, és sokszor pont a váratlan jelenetek miatt lesz igazán vicces. Nagyon bírtam, hogy a modern horrorfilmeket sem kímélik. A jumpscare-eket, a démonos sztorikat és a túl komoly horrorhősöket is teljesen kifordítják. A szexuális poénok is annyira abszurdak és túlzóak, hogy néha már csak hitetlenkedve nevet rajtuk az ember. Szerintem ez a rész sokkal jobban elkapta a régi Horrorra akadva filmek hangulatát, mint sok mai paródia. ... több»

A Hail Mary‑küldetés egy izgalmas és meglepően emberi űrkaland. A történet középpontjában Ryland Grace áll, aki egyedül ébred egy idegen hajón, emlékek nélkül, és rá kell jönnie, hogy az egész emberiség jövője rajta múlik. Ami igazán kiemeli a filmet, az nem csak a feszültség és a látvány, hanem a karakterek közötti kapcsolat, különösen a váratlan barátság a földönkívülivel. A film egyszerre szórakoztat, izgalomba hoz és elgondolkodtat arról, mennyire fontos a bizalom, a kitartás és a bátorság a legnagyobb kihívások közepette. Ryan Gosling hiteles alakítása és a történet humánus aspektusai miatt ez a film nem csupán egy látványos sci‑fi, hanem egy érzelmileg is erős történet az emberi túlélé... több»