Nagyjából a ’70-es évek vége óta mennek az úgynevezet slasher horrorok. Azokról a filmekről van szó, ahol egy általában álarcos gyilkos válogatott módszerekkel sorra öli a környékbelieket – többnyire tiniket –, hogy a film végére kiderüljön, ki is ő és mi az indítéka. És persze a végére mindig megölik a gyilkost, aki a folytatásban valamilyen formában mindig visszatér stb. stb. stb. A műfaj számos nagy klasszikust fel tud mutatni, elég csak a ’90-es években berobbant Sikoly szériára gondolni. Az utóbbi években egy picit talán háttérbe szorult a műfaj, de köszönhetően többek közt a Netflixnek is, azért időnként jönnek újabb és újabb képviselői.
Most épp az aktuális tini-slasher az alig két napja debütált, hangzatos című 482646. A sztori a szokásos sémákat követi néhány apróbb csavarral. Megint adott egy jellegzetesen jellegtelen amerikai gimnázium, annak jellegzetesen jellegtelen diákjaival. A külcsín a lényeg, mélyen szántó gondolatokat ne is várjon senki, de persze sötét piszkos kis titkai majd’ mindenkinek vannak. Aztán egyszer csak elkezdenek elhullani a diákok. Felbukkan egy álarcos gyilkos, aki sorra vadássza le a suli diákjait. És, hogy ne csak a szokásos „megjelenik, kergeti, megöli, eltűnik” sablont ismételgesse, minden áldozatáról kiteregeti a szennyest is.
A 482646 éppen ezzel próbál meg kitűnni a szürke tömegből. Megpróbál az olyan aktuális társadalmi témáknak tükröt állítani, mint a jellegzetes cancel culture. Ugyanakkor hiába a menet közben még itt-ott tetten érhető társadalomkritika, a film a műfaj tipikus kliséit egy pillanatig sem hajlandó vagy képes elengedni.
Így a film végére kiderül, hogy ki a gyilkos, aki az addigi precíz és szigorúan néma módszerét hirtelen és látszólag minden logikus ok nélkül kukázza, hogy utolsónak szánt áldozatával hosszan tartó diskurálásba fogjon, aminek garantáltan az ő halála a vége. A néző pedig ismét lemondóan csóválja a fejét, hogy miért ennyire ostobák a gyilkosok mindig…?!
A slasher filmek rajongóinak jó része kifejezetten a változatos gyilkosságokat kedveli a műfajban. Nekik a 482646 ad is valamit meg nem is. Mondjuk úgy, hogy túl sok egyediség a szeletelésben nincs, de legalább kellően feszültre sikerült megalkotni a jeleneteket.
Mindezek fényében azok, akik élnek-halnak a slasher és egyéb tinihorror filmekért, azoknak a 482646 is egy jó esti program lehet. Hogy a legélesebb kés-e a Netflix fiókjában, az már erősen kérdéses, mindenesetre az utóbbi időben nem annyira voltunk elkényeztetve e téren, szóval üdvözlendő a megjelenése. Akik viszont a sokkal komolyabb, akár már mondanivalóval is bíró horrorokra buknak, azoknak ez is csak egy sokadik felszínes és öncélú vérengzéssel teli bugyuta film lesz.
Valószínűleg az utóbbiak vannak többségben, ugyanis a 482646 a Rotten Tomatoes oldalán a kritikusoktól 45, míg a nézőktől csupán 20 százalékos értékelést kapott. Itt, a Mafabon sem sokkal jobb a helyzet, jelenleg 50 százalékon áll a mutatója.
