Vigyázat, spoiler veszély!
Amikor James Mangold rendező Jez és John-Henry Butterworth forgatókönyv írókkal elkezdte írni az Indiana Jones és a sors tárcsája című film történetét, még nem tudta, hogyan fog végződni. Mangold a film rendezésének jogát Steven Spielbergtől örökölte, aki korábban három évig dolgozott a projekten David Koepp forgatókönyvíróval. Amikor Mangold átvette a stafétát Butterworthékkel gyakorlatilag a nulláról kezdték újra a történet összeállítását, amelyben a Harrison Ford által megformált karakter régész és egyben náci üldöző Indy-ként saját korával és annak jelentéktelenségével küzd. Mindeközben egy titokzatos szerkezet, az Antiküthéra nyomába ered, amely képes megtalálni az idő repedéseit A szerkezetet az ókori görög matematikus és feltaláló, Arkhimédész alkototta.
A forgatókönyvírók eredetileg úgy tervezték, hogy a történetet azzal fejezik be, hogy visszatérnek a film 1944-ben játszódó hosszabb prológusához, amikor a fiatalabb Indy és a film gonosztevője, a náci tudós Jürgen Voller (Mads Mikkelsen) először találkoznak az Antiküthéra-rakétával egy náci zsákmány vonaton. A film második felvonása valóban azzal ér véget, hogy hogy Voller megszerzi a szerkezetet, elrabolja Indyt, hogy visszautazzon az időben, ezzel megnyerje a háborút Németországnak.
Csakhogy Mangold időközben rájött, hogy nem ezt akarja csinálni.
„Nem találtam módot arra, hogy visszamenjek a múltba, és megakadályozzam Vollert, hogy a Harmadik Birodalom folytatására irányuló aljas tetteit véghezvigye" – nyilatkozta Mangold a Variety-nek június elején. „Hiányzott belőle a fantázia, egyfajta macska-egér játékká alakult volna a történet. Úgy éreztem, jobb ötlet, ha a nézőknek megadjuk, amit várnak, de az utolsó pillanatban kihúzzuk a szőnyeget a lábuk alól.”
Mangold és Butterworthék ahelyett, hogy visszatértek volna a második világháborúba, inkább Archimédeszhez fordultak a befejezésért. Indyt és Vollert, valamint Indy honfitársait, Helenát (Phoebe Waller-Bridge) és Teddy-t (Ethann Isidore) visszaküldték Kr. e. 213-ba, Szicília szigetére, Arkhimédész otthonába, Szirakúza római ostromának idejébe.
Ezt a momentumot a film elején már előre jelzik akkor, amikor Indy előadást tart egy csoport közömbös egyetemistának arról, hogy Arkhimédész egy sor zseniális szerkezetet talált fel a megszálló római haditengerészet visszaverésére. Mangold ebben a befejezésben látta annak lehetőségét, hogy a főszereplő – miután egy életen át kereste a történelem letűnt korszakainak relikviáit – valóban szemtanúja lehessen a történelemnek.
Egy náci harci repülőgépet egy római háromárbocos flotta mellé állítani kétségtelenül bevállalós, de Mangold úgy gondolta, hogy ez egybecseng az 1981-es Az elveszett frigyláda fosztogatói és az 1989-es Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag csúcspontjaival.
Mindezeknél is fontosabb, hogy Indy karaktere végre lehetőséget kapott arra, hogy kifejezhesse bánatát. A sors tárcsájából kiderül, hogy fia, Mutt Williams (akit először a 2008-as Indiana Jones és a kristálykoponya királysága című filmben Shia LaBeouf játszott) elesett a vietnami háborúban. A veszteség okozta fájdalom miatt omlott össze Indiana Jones és felesége, Marion Ravenwooddal (Karen Allen) kapcsolata. Miközben a sebesült Indy a csatamezőt nézi, könnyes szemmel mondja Helenának, hogy nem akar visszatérni 1969-es otthonába. Úgy véli, nincs hova hazamennie.
Mangold cáfolta, hogy Mutt karakterét azért írták volna ki a történetből, mert korábban LaBeouf lesújtó kritikákban nyilatkozott a Spielberg által rendezett Indiana Jones filmekről:
"Ami LaBeouf karakterével történt, az minden korábbi filmes intrikától független. Vagy egy olyan filmet érdemes készíteni, ami csak Indyről és Muttról szól, vagy meg kell találni a módját, hogy Mutt karaktere ne jelenjen meg a filmben, mert túl jelentős szereplő volt az előző filmekben ahhoz, hogy úgy tegyünk, mintha nem is létezne. Nem hiszem, hogy az előző filmben annyira jól működött volna az egész dolog. Egyszerűen valami más felé fordultam, mert az volt számomra az, ami érdekesebb volt".