Sokan mondják, hogy ahogy a Harry Potter filmek haladnak előre az időben, úgy válnak egyre komorabbá, sőt, egyre ijesztőbbé is. Míg az első film kifejezetten elsüthető gyerekmoziként is, addig rögtön a másodikban ott van a baziliszkusz és a gigantikus akromantula, majd később farkasemberek, dementorok és egyéb rémségek riogatják a nézőket. De valójában talán épp a legelső filmnek van a legtöbb köze a horrorhoz.
A Harry Potter és a bölcsek köve sztorija egy kisfiúról, Harry Potterről szól, akit a rokonok mérhetetlen undoksággal nevelnek fel. Tizenegy éves korában aztán kiderül, hogy halott szülei mágusok voltak és őbenne is mágusvér csörgedez, ezért felvételt nyert a Roxfort Boszorkány és Varázslóképző Szakiskolába. Itt aztán egy sor izgalmas és varázslatos kalandba keveredik.
A sztori sötét vonulatát a szüleit meggyilkoló Voldemort képviseli, akire épp Harry miatt száll vissza a saját átka, ezzel elenyészett. Ám azt suttogják, hogy a sötét nagyúr egyszer visszatér és a Roxfortban is egy sor fura esemény játszódik le az első tanév során. Harry és barátai nyomozni kezdenek és rájönnek, hogy a sötét nagyúr vélt vagy valós csatlósai az épületben elrejtett Bölcsek kövét akarják megkaparintani.
A rendező Chris Columbus a film audiokommentárjában árulta el, hogy a finálé során elsütött egy olyan jelenetet, amelyet egy klasszikus horrorfilmből kölcsönzött. Elmondása szerint nagy rajongója az 1958-as Drakula című klasszikusnak, amelyben Christopher Lee játszotta a legendás vámpírt. E film végén a napfény miatt Dracula gróf is hasonlóképp lassan porlad el, ahogy a Harry Potter és a Bölcsek köve végén Mógus professzor is. A rendező ugyanis ezzel a jelenettel épp e horrorklasszikus előtt akart tisztelegni.
