J.R.R. Tolkien emlékére: A Gyűrűk Ura írójának igaz története

Nagy nap (lehet) a mai A Gyűrűk ura rajongóinak, ugyanis az Amazon Prime kínálatában ma rajtolt el A Gyűrűk ura - A hatalom gyűrűi sorozat. Az eddig látottak alapján igen grandiózus alkotásról van szó, amely simán megismételheti az ezredforduló idején bemutatott trilógia sikerét, de ha azt nem is, A hobbitét azért könnyebben. Ebből az alkalomból mivel is tiszteleghetnénk jobban az egész történet és világ megalkotója, az idén 130 éve született J.R.R. Tolkien előtt, mint azzal, hogy mesélünk az életéről?

Három keresztnévvel Afrikában született

J.R.R. Tolkien nevét az egész világ jól ismeri, azt azonban már sokkal-sokkal kevesebben tudják, hogy pontosan mit is jelent a három kezdőbetű. John Ronald Reuel Tolkien 1892-ben született a dél-afrikai Bloemfontein városában. Még egészen pici gyermek volt, amikor édesanyja vele és az öccsével együtt visszaköltözött az anyaországba, az angliai Birminghamben telepedtek le. Édesapja azonban Afrikában maradt, ahol néhány évvel később, Tolkien négy éves korában reumás lázban elhunyt.

Sajnos Tolkiennek az édesanyja elvesztését is igen fiatalon, mindössze tizenkét éves korában meg kellett élnie, ettől kezdve a tinédzser éveit árván, hol rokonoknál, hol bentlakásos iskolában töltötte. A sok megpróbáltatásnak végül egy pap, egy bizonyos Francis atya vetett véget, aki gyámsága alá vette a fiatal fiút.

Gyerekkora visszaköszön a műveiben

A Gyűrűk ura világában rengeteg olyan helyszín vagy szereplő van, amelyeknek megteremtésében Tolkien gyerekkori emlékeire támaszkodhatott. Persze ezt biztosra csak ő maga tudhatta. De sokan gondolják úgy, hogy például az óriás banyapók, akitől a nézők és olvasók többségének a hideg futkosott a hátán, egy gyerekkori traumából ered. Állítólag a kis Tolkien még csak járni tanult Afrikában, amikor megcsípte egy tarantula. Maga az író erről állítólag azt mondta, hogy nem is nagyon emlékszik erre és igazából nincs is semmi baja a pókokkal.

Egy másik érdekesség Zsáklak eredete lehet. Az eredetileg Bag Endnek hívott ikonikus otthon elnevezése igen furának hathat az olvasók számára, joggal merülhet fel a kérdés, hogy honnan ered. Tolkiennek volt egy nénikéje, aki egy távoli farmon élt Angliában. Ezt a farmot hívták Bag Endnek, állítólag már a szász idők óta. Azért választották neki ezt a nevet, mert a farm egy hosszú zsákutca végén feküdt.

Kisgyerekként megtanult írni, olvasni és rajzolni

Tolkien és öccse is magántanulóként sajátította el az alapokat édesanyjuk felügyelete mellett. A beszámolók szerint már négy éves korában tudott olvasni és nem sokkal később írni is megtanult. A későbbi években a rajzolás felé fordult és ebben is igen tehetségesnek bizonyult. Ezt felnőttkorában ki is aknázta, mivel A hobbit minden eredeti illusztrációját ő maga készítette el.

Édesanyja azon túl, hogy a legalapvetőbb ismereteket megtanította nekik, különleges dolgokkal is gyarapította gyermekei elméjét. Így Tolkien és öccse is már kisgyermekként latint és botanikát tanult édesanyjától.

Tinédzser szerelemből házasság

Tolkien 16 évesen ismerte meg a nála három évvel idősebb szomszéd lányt, Edith-et. Ők ketten hamar egymásra találtak és rengeteg időt töltöttek együtt. Ám Tolkien gyámja, Francis atya nem nézte jó szemmel a kapcsolatukat, aminek roppant egyszerű oka volt: Edith protestáns volt. Ezért megtiltotta nevelt fiának, hogy találkozzanak addig, amíg be nem tölti a 21. évét.

Tolkien engedelmes volt és kivárta az időt. A 21. születésnapjának előestéjén levélben kérte meg Edith kezét, aki igent mondott. Házasságukból négy gyermekük született. Illetve egy újabb történet Középföldén: Beren és Luthien története. Mint ismert, Beren reménytelenül beleszeret a tündekirály lányába, akit látott egy tisztáson táncolni. Ezt a romantikus történetet a saját életéből vette az író, ugyanis ő is látta egyszer Edith-et egy tisztáson táncolni.

Tizenöt nyelv nem elég

Tolkien legendás volt arról, hogy rengeteg nyelven tudott beszélni. A beszámolók szerint tinédzser korára már négy nyelven beszélt, ez a szám felnőttkorára a többszörösére duzzadt. Tudott angolul, svédül, norvégül, dánul, németül és hollandul, beszélt spanyolul, franciául, olaszul és walesiül is, valamint oroszul és finnül is. De ezek csak a modern népek beszélt nyelvei, mellettük több olyan holt nyelven is értett, amelyeket már régen nem használt senki. Így értette az ónorvég, az óangol, valamint a középangol és a középkori walesi nyelvjárásokat is.

De mindez nem volt elég számára. Nem csak tanulni szeretett idegen nyelveken, de imádott saját nyelveket kitalálni is. Ez visszaköszön a műveiben is, hiszen ő találta ki a tündék, az mordoriak és a törpök nyelvét is. Állítólag már tinédzser korára is több ilyen nyelvet megálmodott, felnőtt korára pedig összesen tizenkét fantázia nyelv született általa.

Ezeknek a nyelveknek mind saját nyelvtana és szabályrendszere volt, sőt, még a történelmi összefüggéseiket is kidolgozta. Emellett egyedi betűrendeket is kitalált hozzájuk. Mindez persze nem volt egyszerű, saját maga által megtervezett rendszer szerint alkotta meg őket.

Dolgozatjavítás közben jött az ihlet

Tolkien az 1930-as években az Oxfordi Egyetemen az angolszász nyelv professzoraként dolgozott. Egyszer a diákjai dolgozatait javította, amit kifejezetten unalmas és vontatott munkának élt meg. Amikor már nem bírta tovább, úgy döntött, egy picit félre teszi a dolgozatokat és maga elé vett egy üres lapot. Erre aztán a következő mondatot írta: „Élt egyszer egy földbe vájt üregben egy hobbit.”

Ez volt A hobbit első mondata, amiből aztán a világ egyik leghíresebb és legnépszerűbb meséje született meg 1937-re. Érdekesség, hogy amit ma A hobbitként ismer a világ, az nem az eredeti mű, Tolkien ugyanis kissé átdolgozta azt. A második kiadás – amit mi ismerünk – már sokkal jobban kötődött A Gyűrűk ura eseményeihez.

Valós helyek és élmények ihlették meg

Ahogy már korábban is említettük, Tolkien előszeretettel szőtte bele történeteibe saját élményeit, ahogy tette ezt Zsáklakkal például. De vannak Középföldén más helyszínek is, amelyeket valódi helyek ihlettek. A Megye Tolkien gyerekkori otthonán, Sarehole-on alapult. Itt állt egy öreg malom, ami nagyon megragadta az író képzeletét, ez visszaköszönt A hobbitban is: Bilbó is elszaladt egy malom előtt. Rohan és Gondor vidékét a Malvern-hegység ihlette Worcestershire megyében, Völgyzugoly pedig a svájci Alpok. A Két torony a Birminghamben található Perrett’s Folly és a Waterworks Tower mintájára született meg.

De nem csak helyek, hanem események és élmények is megragadták a képzeletét. Átélte a nagy háború borzalmait, az első világháborúban az 1916-os somme-i csatában ő is a lövészárokban kuporgott. Bár sérülést nem szenvedett, de „lövészárok-lázban” igen, amit egy tetű terjesztett a katonák között. E betegsége miatt küldték végül haza a frontról. Saját bevallása szerint a somme-i csata utáni holtakkal teli kietlen tájról mintázta Holt lápot.

Később, a második világháború előtt Németországból kapott levelet egy kiadótól, akik mindenképpen szerették volna piacra dobni A Gyűrűk ura német fordítását. Levélben kérdezték meg az írótól, hogy hozzájárul-e ehhez, illetve hozzátették azt is, hogy mindez persze csak akkor lehetséges, ha bizonyítja feléjük, hogy árja származású. Tolkien nem kicsit felháborodott az egészen és kritikus válaszlevelet írt. Ebben arról írt, hogy legjobb tudomása szerint nincsenek zsidó felmenői, amit nagyon sajnál, mert egy igen tehetséges népnek tartja őket.

Gyors lefolyású betegség végzett vele

Tolkien 1959-ben vonult nyugdíjba az Oxfordi Egyetemről. Nyugdíjas évei mindössze tizennégy évig tartottak, ugyanis 1973-ban megbetegedett. Már korábban is voltak emésztési gondjai, de ezek eddigre olyan súlyossá váltak, hogy végül egy otthonához közeli magánklinikára szállították. Ott akkut gyomorfekélyt állapítottak meg nála, amely elfertőződött. Végül szeptember 2-án hunyt el.

Sírja az oxfordi Wolvercote temetőben található, ahol felesége mellé temették. Sírjukon Berren és Luthien neve is szerepel.