Brad Bird 14 évet várt arra, hogy újra hozzányúljon a szupercsalád-alapanyaghoz, de végre megérkezett a A hihetetlen család folytatása, a A hihetetlen család 2.. Az előzetes, szakmai kritikák pedig csupa remek jelzővel illetik a filmet, ami jelenleg 96 százalékon áll a RottenTomatoeson a kritikusok értékelései szerint.
Vagyis: egyöntetűen sikernek könyvelik el a folytatást, amire ugyan sokat kellett válni, egyáltalán nincs gond azzal, hogy elkészült. A történetben Helen, az anyuka kerül a középpontba, aki szülési szabadság után kerül vissza a munkakörébe – így apura, Bobra marad a gyerekek és a ház körüli teendők ellátása. Ezzel a szuperhősnek igencsak meggyűlnek a gondjai, mert a két kamasz gyerekét csak tetézi, hogy a legifjabb csemete különleges képességei még csak most alakulnak ki, és senki sem tudja, mire számíthat. Ám amikor ismét feltűnik a színen egy szupergonosz, a családnak és a régi kollégának ismét meg kell találnia a közös hangot, mert csak együtt van esélyük a sikerre.
Az első rész nagy és zajos sikere után sokan nagy elvárásokkal (vagy épphogy alacsonyakkal) érkeztek a filmre, ami még így is le tudta nyűgözni a közönséget: minőségével, elkészítésével, történetével és üzenetével.
Lássuk, mint mondanak a hozzáértők:
Jó – vicces, okos és kortárs. Ugyan nem tud annyira korszakalkotó lenni, mint az előző rész, egy pillanatig sem tűnik úgy, hogy csak a pénzlehúzásról szólna. (Bill Goodykoontz, Arizona Republic)
A Pixar-filmek híresek gyönyörű karaktereikről és művészi megvalósításukról, de a Hihetetlen család 2. még így is jelentős előrelépést jelent. (Brian Tallerico, RogerEbert.com)
A legfondorlatosabb dolog a filmben, hogy egyszerre pop-kulturális szemcukorka és annak finom kritikája is. (Michael O’Sullivan, Washington Post)
Ezelőtt a film előtt Brad Bird megcsinálta a Pixar két legjobb filmjét. Most már frissíthetjük a kijelentést, és mondhatjuk, hogy a Pixar legjobb filmjei közül ő csinált hármat. (Eric Eisenberg, CinemaBlend)
A film július 19-én kerül a magyar mozikba, azaz még több mint egy hónapot várnunk kell rá – ám úgy tűnik, hogy van mire.
