A hihetetlen család (2004)

Annak idején nálunk kimaradt ez a mese, pedig szeretjük a Pixar alkotásait. Idén azonban jön a folytatás, s ez egy remek apropó arra, hogy pótoljuk ezt az elmaradást. Bár a stúdiótól nagyon sok kedvenc mesém van (leginkább a Toy Story-trilógia, a Fel! és az Agymanók), s ha leülök egy Pixar-filmet megnézni, akkor szinte garantált, hogy egy szépen kivitelezett, igényes, jól végigvezetett történet kapok, érdemi mondanivalóval, amelyet nem túl szájbarágósan adnak át kicsiknek és nagyoknak. Ez nem hiányzik A hihetetlen családból sem, szerencsére. Szépen vannak adagolva a fontos üzenetek (pl. a család összetartása) és dilemmák (merjük használni a képességeinket vagy sem egy olyan társadalomban, ahol a lényeg az asszimiláció). Emellett azt kell mondjam, hogy újfent nagyon jó karakterekkel örvendeztetett meg a Pixar: Mr. Irdatlan és családja egytől egyig nagyon jók, s tetszik, hogy itt is megkaptuk a sztereotip figurát (Hapták Úr, mint a kiállhatatlan főnök), és nagydumás sidekickereket (Elza Divat, Fridzsiman). A jó karakterek tehát valóban ütősek, a legnagyobb gondot épp az antagonista, Öcsi/Szilánk esetében éreztem, hiszen nagyon nehezen lehetett elhinni róla azt a velejéig romlott gonosztevőt, amelyet egy ilyen sztori megkíván (kinézetével, dumájával inkább nevetséges volt, ha pedig karikatúrának szánták, akkor gyengére sikeredett). Mirage személyében pedig megkaptuk a tipikus femme fatal-t, akinek egy pillanat elég, hogy rossz útra térítse a hősünket (mondjuk Mr. Irdatlant nem kellett sokáig győzködni, mert eléggé megunta az irodai melót, s vágyna vissza a szuperhősök világába). A másik (apró) gondom a filmmel kapcsolatban az éppen a szuperhősös narratívája. Most már kezdem megkedvelni ezeket a szuperhős/képregényfilmeket, ám épp napjainkban, amikor szinte minden hónapban jön egy ilyen a moziba, akkor az olyan, mint A hihetetlen család már egyáltalán nem tud frissnek tűnni, annak ellenére sem, hogy 2004-ben még annak számított. (Talán, ha a maga idejében nézzük, akkor más hatással lett volna ránk is). De mivel ez nem így történt, azok a történetbeli elemek, fordulatok, amelyeket láthattunk, már inkább a lerágott csont kategóriájába tartoznak. Mindezek ellenére azért a Pixar nem vallott szégyent ezen alkotásával sem (hiába, két Oscar-díjjal is jutalmazták), s ha számomra nem is lett akkora kedvenc, mint pl. a Toy Story, azért a második részre kíváncsi vagyok, miképpen alakul Irdatlanék élete, kiegészülve a Furi szuperképessége által okozott kellemetlenségekkel.

Számomra talán a legjobban összerakott animációs film A hihetetlen család. Nagyon jól építi fel a világát és annak szabályait. A főszereplők mellett a mellékszereplők is szerethetően, pl. nekem Fridzsiman volt az egyik kedvencem. Mindenképp érdemes megnézni.

Jópofa történet nem tagadás , és a család tagjai is elegz különböző ahhoz hogy érdekes tudjon maradni. De az apa mint családfő a legunalmasab figura az összes közül...

Izgalmas és szórakoztató volt. Nem véletlen hogy szerethető ez a rajzfilm hiszen a szülők nagy gondjával foglalkozik. Hogyan oldjuk meg a munka és a gyereknevelést egyszerre. Számomra ez inkább a felnőtt közönséget mintsem a gyerkőcöket köti le ezért is kaphatott PG besorolást is. Mindenesetre nagyon jó lett úgyhogy kötelező megnézni.

Annyira hihetetlen ez a család, hogy elámultam. Minden fantázián és látványosságon túl, tetszik a mondanivalója: egy családban mindenki jó valamiben, és általában másban, de csak együttes erővel érhetnek el a tagok bármit is az életben. 5* Irdatlanka meg egy korai bosszúálló