Tegye fel a kezét, akinek nem futott össze a nyál a szájában valahányszor eszébe jut a hagymásbab! Az étellel a legtöbb néző Terence Hill és Bud Spencer filmjeiből ismerkedhetett meg, és persze említhetnénk továbbá a parádés bunyókat is, hiszen alig akad olyan Hill és Spencer produkció, amelynek egy-egy csúcspontja ne egy kiadós pofonosztogatás lenne.
Ki gondolná azonban, hogy a legendásnak számító páros első közös jelenete is egy bunyóhoz köthető, amely A macska, a kutya és a róka című filmben látható. Terence Hill és Bud Spencer a film forgatása során találkozott először. Egy véletlen balesetből kifolyólag az addig a „Macskát” alakító színész eltörte a lábát, így Hill volt az, akit azonnal felkértek a szerep betöltésére.
Egyik későbbi, és talán legsikeresebbnek mondható filmjük a Különben dühbe jövünk azonban mégsem csupán a pofonok miatt maradt emlékezetes. Egyrészt a film főcímdala, az Olivier Onionstól a Dune Buggy hatalmas sláger lett annak idején Európában. Előre is figyelmeztetünk mindenkit, hogy a dal rendkívül fülbemászó.
Ezen túlmenően is a Különben dühbe jövünk egyik legemlékezetesebb jelenetei közé tartozik, amikor Bud Spencer karaktere egy kórus tagjai közé áll be „énekelni”, miközben egy bérgyilkos vadászik rá a nézőtér kulisszái mögül. Noha a jelenetet Spanyolországban vették fel, a kórus tagjai egyaránt olasz és brit színészekből álltak, akik a felvétel alatt a saját nyelvükön „énekeltek”. A jelenetet végül az utómunkálatok során újraszinkronizálták. Ritkán hallani azonban arról, hogy Új-Zélandon az egyik bemutató során a nézőközönség egy része iskolásokból állt, akik annyira jól szórakoztak a jeleneten, hogy maga a mozi igazgatója volt kénytelen félbeszakítani a vetítést egy rövid időre, mialatt a zajos társaságnak sikerült lecsillapodnia.
