Mindent a filmről: Ave Cézár!

Amikor eltűnik a világ legnagyobb filmsztárja, és elrablói hatalmas összeget követelnek a szabadon bocsátásáért, Hollywood legfontosabb húzónevei szállnak ringbe a megmentése érdekében. A Coen fivérek az Ave, Cézár-ban ismét a leginvenciózusabb oldalukat mutatják, amikor félrehúzzák a függönyt, és bepillantást engednek az álomgyár kulisszái mögé, ahol a legváratlanabb helyzetekben csillan meg a humor és bontakozik ki a dráma.

Eddie Mannix (Josh Brolin) a filmstúdiók dörzsölt kijáróembere, a mutyi mestere, aki mindent meg tud oldani okosba. Munkája kora hajnalban kezdődik, ha éppen az a dolga, hogy a Capitol Studios egyik jól fizetett sztárocskáját hazacipelje, mielőtt megérkezik a rendőrség és letartóztatja erkölcsi kihágás miatt. Feladatai soha nem unalmasak, és sosincs megállás.

A stúdió minden filmjével akad valamilyen gond, Mannixnak pedig az a feladata, hogy az összesre megoldást találjon: hogy lecsillapítsa a vallási vezetőket, akik egy készülő bibliai szuperprodukció miatt tiltakoznak, és neki kell leszerelnie a kiborult rendezőt, Laurence Laurentzet (Ralph Fiennes), akire ráerőltették, hogy a cowboyfilmek sztárja, Hobie Doyle (Alden Ehrenreich) bekerüljön a Capitol legújabb fennkölt drámájába.

Miközben egyik helyről rohan a másikra tüzet oltani, Mannixnak sajtóbarát módon ki kell húznia a magánéleti slamasztikából DeeAnna Morant (Scarlett Johansson), a vízicirkusz úszócsodáját, és azt is ki kell agyalnia, hogyan magyarázzák meg Burt Gurney (Channing Tatum) énekes-táncos szupersztár újabb gyanús megnyilvánulását.

Ha nem lenne elég baja a túlfejlett egójú sztárok miatt, Mannix pályafutása legnagyobb krízishelyzetével kénytelen szembenézni: a stúdió egyik legünnepeltebb sztárját, Baird Whitlockot (George Clooney) elrabolják, pont a legújabb kard és szandál műfajú szuperprodukció, az Ave, Cézár! forgatásának közepén. A titokzatos Jövő nevű csoport vállalja a felelősséget az akcióért. A stúdió vagy kipenget százezer dollárt, vagy lehúzhatják a redőnyt.

Mannix hol ide, hol oda kap, hogy megoldja az összes problémát, és még arra is ügyelnie kell, hogy gondosan szűrt információt adagoljon egy pletykarovatot üzemeltető és egymással civakodó ikerpárnak, Thora Thackernek és Thessaly Thackernek (Tilda Swinton), nehogy a sztárok kínos ügyeit megszellőztessék a sajtóban. Továbbá azok a sztárok se kerüljenek be a pletykarovat kiagyalt történeteibe, akiket hősünk éppen nem akar reklámozni az ikrek olvasóinak körében.

Mindezzel telik egy dörzsölt hollywoodi mutyimágus egyetlen napja.

Üdvözöljük Hollywoodban,

azaz Ave, Cézár!,

ahogyan a régi rómaiak mondták

Az Ave, Cézár! Hollywood aranykora előtt kíván kalapot emelni, szeretetteljes gúnnyal mutatva be a klasszikus stúdiórendszer működését. A film fejet hajt az álomgyár nagyszerűsége előtt, de bepillantást enged a kulisszák mögé is, bemutatva azokat az eléggé el nem ítélhető machinációkat, amelyek a filmipar hőskorát jellemezték.

A vígjáték cselekménye az ötvenes évek elején zajlik, amikor a filmipar dicsőséges homlokzatán jól látható repedések kezdtek mutatkozni. A nagy stúdiók nem sokkal korábban kénytelenek voltak megválni a filmszínházaiktól, és új rivális jelent meg a piacon: a televízió. Káros hatást fejtettek ki a filmiparra a második világháború utáni politikai és társadalmi változások is, például a Vörös Veszedelemtől való félelem és a hidegháború.

Hollywood úgy válaszolt ezekre a vélt és valós fenyegetésekre, hogy nagyszabású, látványos eszképista filmeket kezdett gyártani: szélesvásznú bibliai szuperprodukciókat, amelyekben statiszták ezrei szerepeltek, harsány, Technicolorban forgatott musicaleket és vízicirkuszt, valamint rengeteg westernt és kifinomult drámát.

A stúdiófőnökök szigorú ellenőrzés alatt tartották ezt az olajozott gépezetet, felügyeletük a sztárok szakmai és magánéletére egyaránt kiterjedt. Gondosan építették és cizelállták az egyes karriereket. A sztárok utasításba kapták, milyen filmekben szerepeljenek, hogyan öltözködjenek, kivel randizzanak. Természetesen elkerülhetetlen volt, hogy a sztárok kínos helyzetbe kerültek vagy fellázadtak, ezért a stúdiók kijáróembereket alkalmaztak, hogy elsikálják a kellemetlen malőrt és egy időre eltüntessék az illetőt a nagyközönség szeme elől.

Semmi nem volt drága annak érdekében, hogy fenntartsák a glamúr látszatát.

„Manapság teljesen megszokott, hogy a legapróbb dolgokat is tudjuk a színészekről meg a celebekről, és az életük legsötétebb bugyraiban vájkálunk – mondja Scarlett Johnasson. A színésznő DeeAnna Moran vízicirkusz-sztárt játssza, akit részben Esther Williamsről mintáztak. – Történetünk idején viszont a közönségnek még az volt az elvárása, hogy a sztárok civilben is ugyanolyan földöntúli csodalények legyenek, mint amilyennek a vásznon látják őket. A stúdiók mindent meg is tettek azért, hogy a sztárok makulátlannak tűnjenek. A legfelkapottabbb színészek úgyszólván a stúdiók tulajdonát képezték, a szerződésük örökre szólt, nem lehetett bármikor kiszállni. Ennek a rendszernek voltak jó és rossz oldalai. Egyrészt minden téren gondoskodtak a sztárokról, másfelől ez fojtogató érzés lehetett.”

A mozi hőskorában olyan kijáróemberek védték a sztárokat, mint Eddie Mannix, a fiktív Capitol Pictures alkalmazottja. A karaktert az igazi Eddie Mannixból és Howard Stricklingből gyúrták össze, aki ugyanezt a feladatkört töltötte be az MGM-nél. Mannix, aki eredetileg kidobóember volt, nap mint nap tüzeket olt, szexuális kilengéseket tussoltat el és vallási vezetőket környékez meg, hogy ne támadják a legújabb bibliai szuperprodukciót. „Az a dolga, hogy felkutasson egy mattrészeg sztárt San Diegóban, hazahozza és mindenkit lefizessen, akit az illető az ámokfutása közben megsértett – magyarázza Ethan Coen. – Máskor egy titokban leszbikus hírességet kell férjhez adni.”

Az Ave, Cézár! ötlete több mint egy évtizede született, árulja el George Clooney, aki a hiú és elkényeztetett  Baird Whitlockot, a filmbeli Ave, Cézár! című szuperprodukció főszereplőjét alakítja.

Clooney éppen egy másik Coen-filmet forgatott, amikor az alkotók felajánlották neki a szerepet. „Megkérdezték, akarok-e olyan színészt játszani, akit elrabolnak – meséli Clooney. – Akkor még csak egy nagyjából háromoldalas szinopszis volt készen, meg pár zseniális dialógus. Naná, hogy igent mondtam.”

Az évek során valahányszor az újságírók megkérdezték Clooney-t, mi lesz a következő filmje, mindig rávágta, hogy az Ave, Cézár!. „Már az IMDB-n is megjelent – nevet Clooney. – Csakhogy a forgatókönyv még sehol nem volt.”

„Így igaz – bólogat – Joel Coen. – A végén anyira nekikeseredtünk, hogy elhatároztuk, most már tényleg leülünk és megírjuk azt a forgatókönyvet. Egyébként legfőbb ideje volt. Ha tovább várunk, már minden színész, akit fel akartunk kérni, kiöregedett volna a szerepéből.”

Miközben a Coen fivérek szatirikus éllel leleplezik a stúdiórendszer álszentségét, mély tisztelettel adóznak Hollywood hőskorának szakmai hozzáértése és profizmusa előtt.       

Így látja ezt Tim Bevan, a Working Title Films producercég egyik vezetője is, aki nem egy filmet készített már a Coen fivérekkel. „Ez a film nem csupán pályafutásuk csúcspontja, de az iparág iránti tiszteletük kifejezése is. Nem véletlen, hogy kedvenc színészeik örömmel vállaltak szerepet benne. Érezhető, milyen nagy műgonddal nyúltak az alapanyaghoz, és páratlan mesterségbeli tudással mesélik el történetüket.”

Legnagyobb sztárjaink:

a szereplőválogatás

Mivel az alkotóknak az ötvenes évek sztáriparának csillogását kellett megjeleníteniük, a mostani legnagyobb hírességek közül válogattak, akiknek csillaga ugyanúgy fennen ragyog, mint dicső elődeiké a mozi hőskorában. Eddie Mannixot, a megfáradt, örökké feszült kijáróembert Josh Brolin alakítja.

„Eddie napi 30 órán át készenlétben áll – mutatja be karakterét Brolin. – Ez rendkívül megterhelő feladat, mégis ő akar lenni a stúdió zsaruja, aki millió helyen van egyszerre. Mi a következő probléma? Mi a következő válasz? Az állandó pörgés a lételeme. Ez sóbiznisz, de egyben biznisz is.”

Brolin a következő dolgokban látja Eddie sikerét: „Nagyszerű apafigura. hihetetlenül gondoskodó alkat, ezt szeretem benne. Legbelül rendkívül bizonytalan fickó, de nyilvános helyeken, a forgatásokon, amikor ezekkel a leginkább elkényeztetett gyerekekre hasonlító figurákkal foglalkozik, a lojalitás motiválja. A végsőkig hűséges a stúdióhoz és a fönökéhez, Nick Schenkhez, aki ezen a pályán elindította. Minden ügynek a végére jár.”

„Mint minden jó szülő, Mannix is tudja, mikor kell szigorúnak lenni és mikor van szükség gyengédségre – folytatja Brolin. – A színészek biztosak abban, hogy számíthatnak rá, mert megvédi őket, amíg a stúdió kötelékében maradnak. De ha elhagyják ezt a köteléket, hűtlenségük miatt már nem számítanak családtagnak. Ez maffiamentalitás, amellyel Eddie még kidobóemberként itatódott át.”

A cselekmény során gyakran tűnik úgy, hogy Mannix mindjárt összeomlik az általa kezelendő botrányok súlya alatt, ám Brolin szerint a kijáróembernek lételeme a stressz. „Néhányan imádják a stresszt: belőle táplálkoznak. Szeretik a problémamegoldást mint olyat, márpedig nem lehet problémát megoldani probléma nélkül. Ezért aztán folyton azokat a helyzeteket keresik, ahol valami gond van. Ez a filmipar lényege dióhéjban: kismillió ember azt lesi, mikor stresszelheti magát. A vicc az benne, hogy egyfolytában panaszkodnak emiatt, de nem tudnának nélküle élni. Ez Eddie Mannix lényének definíciója.”

Mannix egyik bűntársa a Capitol Studios vágója, C. C. Calhoun, akit az Oscar®-díjas Frances McDormand alakít. C. C. szigorú rendszabályokat vezetett be, senki nem mehet hiperszuper Moviola vágógépe közelébe, hacsak erre külön fel nem kérik. A Capitol legmegbízhatóbb vágójának tartott nő vastag szemüveg és még vastagabb cigarettafüst-felhő mögé rejtőzik. Ő is éjjel-nappal dolgozik, és szívesen segít Eddie-nek, ha valamit meg kell oldani egy produkció háza táján, ennek folytán sok közös titkuk van, amelyek közül C. C. egyet sem árul el senkinek.

A következő kulcsfigura Clooney a színészcsapatban, aki – ahogyan ő fogalmaz – újabb idiótát játszhatott el egy Coen-filmben, az Ó testvér, merre visz utad?, a Kegyetlen bánásmód és az Égető bizonyíték után. De azért van némi különbség. „Baird Whitlock a legostobább karakter, akit valaha is egy Coen-filmben eljátszottam – mondja a színész. – Nagyon buta filmsztár, akinek fogalma sincs semmiről – ez ugye a való életben soha nem fordulhatna elő?”

Baird hosszú és fényes karriert futott be a Capitol Picturesnél. Más sztároktól eltérően nem háborog a stúdióval kötött exkluzív szerződése szigorú kötelmei miatt. „Megszokta, hogy gondoskodnak róla, és örül, hogy biztonságban érezheti magát a stúdió által biztosított burokban.”

Mannixnak kevés problémásabb ügyfele van, mint Baird: a körülrajongott sztár folyton csapja a szelet a nőknek és iszik, mint a gödény. Amikor aztán Bairdot elrabolják, végképp elszabadul a pokol.

Az emberrablási ügy kellős közepén újabb probléma merül fel, ami DeeAnna Moranhoz köthető. A karaktert Scarlett Johansson játssza, aki 15 évesen már szerepelt a Coen fivérek Az ember, aki ott se volt című filmjében. „DeeAnna nagyon profi, de egy szerencsétlen véletlen folytán belegabalyodik valamibe, és segítségre szorul – magyarázza Johansson. – Eddie Mannixnak az a feladata, hogy kitalálja, miként lehet megóvni a tiszta és ártatlan leányzó imázsát.”

DeeAnna rengeteg pénzt keresett már a Capitolnak a vízicirkuszos filmjeivel. Ugyanolyan szép, okos és tehetséges, mint amilyen lenyűgöző úszőnő, aki ráadásul zavarosabb vizekben is ügyesen lavírozik. Bármire képes azért, hogy a stúdió első számú sztárja maradhasson. Mannix észszerű megoldási javaslattal áll elő, ami Loretta Young egykori lépésére emlékeztet.

 (Loretta Young a háború előtti Hollywood nagy sztárja volt. 1935-ben teherbe esett a nős Clark Gable-től. Hogy mindkettejük karrierjét megmentsék, a stúdió nyomására a színésznő Angliába ment „pihenni”, amikor már látható volt a terhesség, és ott is szülte meg kislányát. – a ford.)        

Bár DeeAnna karakán lány és keményen ki tud állni az igazáért, Johansson nem akarta követelőző perszónának ábrázolni. Nagyon komoly problémával kell megküzdenie, de Manixszal mindig teljesen őszinte. „DeeAnna és Eddie régóta ismerik egymást – magyarázza a színésznő. – Ennek köszönhetően előtte nem kell eljátszania azt a szerepet, amelyet a közönség elvár tőle. Eddie pontosan tudja, miről van szó, mert nincs mit takargatniuk egymás előtt.”

Ha Eddie-nek tanúra vagy harmadik félre van szüksége, Joe Silvermanhoz fordul, akit Jonah Hill alakít. Joe alighanem a világ legmegbízhatóbb embere, nagyon tudja tartani a száját. És ha a Capitol egyik legnagyobb sztárjáról van szó, Joe szerencsétlenkedése kapóra jön.

Baird Whitlockhoz hasonlóan Burt Gurney (Channing Tatum) tetőtől talpig filmszár, világszerte hatalmas rajongótábora van. Az egyik legtöbb pénzt termelő mozihős, akit csak a rendszer kitermelt magából, és megalkotói közül senkiben sem merült fel, hogy hűtlen lehet hozzájuk. Legalábbis eddig…

„Burt énekes-táncos sztár, és kamerán kívül is a filmcsillagok életét éli – mondja Tatum. – Hosszú, szőke lobonca jól jellemzi a természetét. Olyan sztár, akinek minden tevékenységhez külön öltözéke van – vezetéshez, éttermi vacsorához, tengerparti partihoz. Nagyon színpadias és erőltetett figura.”

Mint a filmben szereplő összes sztárnak, Burtnek is van egy titka, de Tatum nem pletykás fajta. „Legyen elég annyi, hogy a fickó nem az, aminek látszik” – mondja sejtelmesen.

A film egyik legbonyolultabb dilemmája Hobart (Hobie) Doyle-hoz, a Capitol éneklő cowboyához kapcsolódik, aki Laurence Lauretz rendező hihetetlenül kifinomult társasági drámájában kap szerepet. Hobie valódi tehénpásztorként kezdte, akiből a Capitol faragott westernsztárt, de ettől még nem lett tehetséges színész, és vontatott beszéde miatt sem tűnik kimondott drámai karakternek. Ám amikor ez a derék parasztgyerek belekeveredik Baird emberrablási ügyébe, nemcsak a vásznon lesz hős, hanem a való életben is.

Hobie-t, aki szívesebben forgolódik lovak, mint emberek között, Alden Ehrenreich játssza. Az éneklő cowboy kálváriája azzal kezdődik, hogy a stúdió parancsára el kell vinnie egy színésznőt, Carlotta Valdezt (Veronica Osorio) új westernje, a Lazy Ol’ Moon díszbemutatójára. „Az egész a film promócióját szolgálja, mert az emberek elkezdenek suttogni róluk, hogy biztosan járnak – mondja Ehrenreich. – Pedig Hobie sokkal szívesebben vinné a premierre a lovát, Whitey-t.”

A második csapás az, hogy Hobie-t beszuszakolják Laurence Laurentz társasági drámájába, ahová egyáltalán nem illik – az ő saját, meg a rendező véleménye szerint sem. Bár Laurence híres brit rendező, őt is csak annyira becsülik a stúdióban, mint az összes többi kollégáját: szakembernek tartják, akit szerződtettek egy munkára. Rendkívüli türelemmel viseltetik még a közepes tehetségek iránt is, abba azonban még az ő bicskája is beletörhet, hogy Hobie játékát élvezhetővé tegye.

A kétszeres Oscar®-jelölt Ralph Fiennes játssza a fájdalmasan aprólékos és túlzottan igényes Laurentzet. A neves Shakespeare-színésznek ez már a második vígjátéka a nagy sikerű Grand Budapest Hotel után.

„Laurence-nek nincs más választása – mondja Fiennes. – Parancsba kapta a stúdiótól, hogy ezzel a fiatalemberrel kell dolgoznia. Hobie sikeres ugyan a westernekben, de ez nem jelenti azt, hogy bármit meg tud csinálni. Ő kiköpött vadnyugati srác, aki tanácstalan egy társasági drámában a sok szmokingos ember között, ki sem férnek a száján a dialógusok. Laurence mesterien kivitelezett könnyedséget és kifinomultságot vár el, Hobie pedig nagyon messze van ettől, mert rettentően suttyó szegény. A rendező minél határozottabban próbálja instruálni őt, a fiú annál idegesebb és rémültebb lesz.” 

A film további humorforrását egy egypetéjű ikerpár szolgáltatja: Thora és Thessaly Thacker pletykarovatokat üzemeltetnek, így egymás ellenfelei, bár nem szeretik, ha valaki ezt szóba hozza. Thora és Thessaly karaktereit is a való élet szolgáltatta: két híres pletykaújságíró, Hedda Hopper és Louella Parsons személyén alapulnak, illetve ihletet adott még az alkotóknak Abigail Van Buren és Ann Landers munkássága is, akik a hőskorban lelki tanácsadó rovatot vittek, és egypetéjű ikrek voltak. Mannixnak nem könnyű megoldani, hogy a sztárokkal kapcsolatos rossz hírek ne jussanak a nővérek fülébe, miközben igyekszik őket exkluzív információnak beállított koholmányokkal lekenyerezni. 

Thorát és Thessalyt az Oscar®-díjas Tilda Swinton alakítja. „Egypetéjű ikrek, akik azt szeretnék, ha a másodpéldányuk nem is létezne – mondja a színésznő. – Csak a bajt jelentik egymás számára. Mindenben versenyeznek, a kalapmérettől kezdve egészen a friss pletykákig bezárólag, szóval csak a púpot jelentik egymás hátán.”

A helyzetet tovább bonylítja, hogy az emberek nem mindig tudják, éppen melyik pletykarovat-vezetővel van dolguk. „Eddie Mannix is keveri őket – folytatja a színésznő. – Az egyiknek 19 millió olvasója van, a másiknak 20 millió. Az egyiknek itt van anyajegye, a másiknak amott. De azt egyikük sem szereti, ha pletykarovat-vezetőnek hívják, a helyes elnevezés: kulturális kommentátor.”

„Thora és Thessaly a mítoszgyártó gépezet fontos tényezői voltak a hőskorban – magyarázza Swinton. – Álomvilágot építettek olyan emberekre alapozva, akik nagyon messze voltak bármitől, ami álomszerű. Ezzel egyidejűleg le is taszították ezeket az isteneket és istennőket a trónjukról, aztán újra felépítették őket. Különben nem tudtak volna miről pletykálni. Ez egy ördögi kör: felépítjük és letaszítjuk, letaszítjuk és felépítjük.”  

(forrás UIP)