2019.01.08   szerző: hp   hozzászólások: 0

A DreamWorks Animation világsikerű sárkányos mesesorozata lebilicselő történetfolyam a felnőtté válásról, arról, miként találjuk meg a bátorságot ahhoz, hogy szembenézzünk az ismeretlennel, és hogy miként nevelődhetünk olyan emberré, aki képes az elengedésre, amikor eljön a pillanat. A mese egy kamasz viking és egy félelmetes Éjfúria sárkány elképesztő barátságával kezdődött, amely egész életükön át tartó kalanddá bontakozott ki. Most következik a történet legizgalmasabb fejezete.

Mindent a filmről: Így neveld a sárkányodat 3

Hablaty mostanra már Hibbant-sziget vezetője lett Astrid oldalán, és lenyűgözően kaotikus sárkányutópiát hozott létre. Hirtelen felbukkan egy nőstény Fényfúria, s ezzel párhuzamosan soha nem látott veszedelem fenyegeti a falut, ezért Hablaty és hű sárkánybarátja, Fogatlan kénytelenek útra kelni, hogy eljussanak egy olyan rejtett világba, amelyről addig azt hitték, hogy csak a mesében létezik. Amikor megvilágosodik előttük, milyen végzettel kell szembenézniük, sárkány és lovasa a végsőkig harcolnak, hogy megvédjék mindazt, ami fontos számukra.

Úton a rejtett világba

Az Így neveld a sárkányodat-sorozat egyik legfontosabb alkotója, Dean DeBlois forgatókönyvíró-rendező megszállottan varázsol vászonra álomszerű meséket. Az általa megálmodott csodálatos világok bensőséges történetek hátteréül szolgálnak, amelyek a legfontosabb emberi tényezőkről szólnak: miként találjuk meg az erőt céljaink eléréshez, fogadjuk el a szerelmet, amikor ránk köszönt, és hogyan fejleszthetjük tökélyre az elengedés művészetét.

A filmtörténet leghíresebb viking falujában élő Hablaty, Astrid és Fogatlan kalandjai DeBlois és szerettei életének kulcsmozzanatait tükrözik. A forgatókönyvíró-rendező különleges érzékkel varázsol vászonra magukkal ragadó kalandokat, fantáziája szabadon szárnyal, s ugyanolyan lendülettel jelenít meg határtalan örömet, mint szívszaggató fájdalmat. Ennek köszönhetően hősei leköltöztek a mozivászonról, s itt élnek közöttünk. Újabb és újabb rajongókat vonnak bűvkörükbe, akik nem tudnak betelni a sorozat érzelmi és lélektani gazdagságával.

Amióta a nézők utoljára találkoztak Hibbant-sziget lakóival, az egykori álmos falucskát elárasztották a lenyűgöző és zabolátlan sárkányok. Ez az új berendezkedés minden csodálatos volta ellenére fenntarthatatlanná vált. „Történetünk kezdetén Hablaty a falu zöldfülű vezetője – magyarázza DeBlois. – Barátja, Fogatlan pedig a világ legnagyobb sárkányfalkájának ugyancsak zöldfülű alfahímje. Hablaty édesanyja, Valka okítja őket a sárkánymentés művészetére, Hablaty pedig Fogatlan pikkelyeiből varrott páncélt hord. Együtt támadják meg a sárkányvadászok csapdáit, kiszabadítják őket és visszaterelik a túlzsúfolt szigetre.”

Hablaty, a legkülönlegesebb viking vezér legutóbb legyőzte a gonosz Drágót és eltemette édesapját, s most azon töpreng, sikerült-e megvalósítania gyerekkori álmát, a tökéletes sárkány-ember együttélést. Ez az utópia azonban fenntarthatatlanná válik, kétlábúak és kétszárnyúak számára egyaránt. A festői szigeten nincs már elég hely, s mivel csak úgy nyüzsögnek a sárkányok, a nyugodt kis falu valóságos tébolydává vált.

Ám ennél sokkal nagyobb fenyegetés közeleg. A sárkányok tömeges jelenléte felhívta rájuk azok figyelmét, akik gonosz terveket kovácsolnak. A szabadságnak bizony ára van. „Hablatynak nehéz a dolga: ki kell találnia, hová menjenek a sárkányok – folytatja DeBlois. – Ugyanakkor az a rejtett félelem munkál benne, hogy mit sem érne az ő sárkánybarátja nélkül. Nem veszi észre, hogy az okos és megértő Astrid nem csak a sárkánylovagot látja benne, hanem egyenrangú társa szeretne lenni, akire mindig lehet számítani. Próbál rávilágítani arra, hogy Hablatynak gondja van az elengedéssel, és úgy gondolja, nem kellene beleavatkozni abba a természetes folyamatba, amelyek során Fogatlan rátalál arra az útra, amelyet a sors rendelt neki.”

Míg az előző rész Hablaty fejlődéstörténetére koncentrál – hogyan lesz konok kölyökből egyre bölcsebb vezető –, DeBlois a folytatásban azt akarta megmutatni, a főhős és sárkánya kapcsolata milyen hatással van közös sorsuk alakulására. Azt látjuk, Hablaty számára feszültséget okoz, hogy mindig legjobb barátja érdekeit nézi, miközben tudja, hogy végül úgyis el kell engednie őt.

Brad Lewis producer (L’ecsó) mindig is úgy gondolkozott, hogy az animáció önálló médium, nem pedig csupán egy műfaj a sok közül, s ezzel rokonélekre talált DeBlois-val. „Az Így neveld a sárkányodat 3. olyan love story, ami egyszerre hatalmas kalandregény és megható érzelmi utazás. Dean ismét fantasztikus univerzumot tár elénk, amelynek középpontjában a sárkány Rejtett Világa áll. Ez megfejtendő titok, miközben maga a válasz is. Lángra lobbantja a közönség képzeletét.”

Bonnie Arnold producer, aki a 2006-os „első kapavágásoktól” dolgozik a franchise-on, hansúlyozza, hogy Hablaty és Fogatlan sorsa párhuzamos pályán halad. „Fogatlan jellemfejlődése Hablaty korának hírnöke. Hablaty képes továbbgondolni a dolgokat, és már régóta békét szeretett volna a népének. Megértette, hogy a sárkánya vadállat, amelyet az ösztönei irányítanak arra, amerre mennie kell. Fogatlan a sárkányok vezetője, ahogyan Hablaty a vikingeké.”

Arnold, aki a Toy Storynak és a Tarzannak is a producere volt, úgy gondolja, hogy a legjobb filmek leginkább jól elmesélt történetek. „A Sárkány-filmek vizuális tökélye jól passzol ahhoz, hogy egyszerű, briliáns történeteket látunk. A ’kisfiú meg a kutyája’ című toposz lehető legjobb változatával van dolgunk, a mostani történetben pedig Hablaty nézőpontjából elmesélve fejlődik tovább hihetetlen barátságuk.”

A vadon szava
A Fényfúria közbelép

Amikor DeBlois azon gondolkodott, hogyan folytatódhatna Fogatlan és Hablaty kapcsolatának fejlődése, eltöprengett azon, merre tarthat egy Éjfúria – merthogy a sárkányok nem emberi életre vágynak. „Sokáig ő volt Hablaty állandó társa. De aztán kezdett eltávolodni tőle, mert meghallotta a vadon szavát, meg az ösztönei és a jellemfejlődése is belejátszottak ebbe.” Az alkotóknak meg kellett próbálkozniuk a lehetetlennel. „Feltettük magunknak a kérdést: mi lenne, ha a kapcsolatuk teljesen szétesne, de aztán megint összehoznánk őket, és kötődésük szorosabb lenne, mint bármikor.”

Miután Fogatlan találkozik a Fényfúriával (Astrid nevezte el így), a lenyűgöző fehér sárkánnyal, akit kizárólag az ösztönei vezérelnek, az alfahím a vadonba vágyik, ahonnan a másik származik, és ahová biztosan vissza fog térni.

„Fogatlan hű akar maradni barátjához, de kénytelen hallgatni az ösztönei parancsára – mondja DeBlois. – Felharsant a vadon szava a Fényfúria megjelenésével, mert emberektől mentes, természetes létezést kínál.”

A rendező hangsúlyozza, hogy ha valaki Fogatlan és Hablaty közé áll, annak rokonszenvesnek és tüneményesnek kell lennie. „A Fényfúria reményt ad Fogatlannak, hogy családja lehet és igazi sárkányéletet élhet. Azt akartuk, hogy a közönség ne utálja Fényfúriát, ezért elbűvölő személyiséget dolgoztunk ki számára, amivel mindenkit levesz a lábáról.”

Az alkotóknak számos nehézséggel kellett megküzdeniük a munka során, például hogyan teremtsenek egy olyan sárkányt, aki Fogatlan fajtájának rokona, mégis különleges és egyedi. Az animátoroknak a nagymacska-félék ugrottak be mintaként – magabiztosak, elegánsak és agresszívek. Míg Fogatlan tulajdonságait a lovak, kutyák és más háziasított állatok viselkedése alapján mintázták, a Fényfúria esetében szóba sem jöhetett semmi olyasmi, ami az emberközeliséggel kapcsolatos.

„Fényfúria és Fogatlan interakcióinál mindig arra ügyeltünk, hogy vonzalom, veszély és kíváncsiság jellemezze őket. Mint egy valódi kapcsolatban” – mondja DeBlois.

Lewist Fényfúria a mozi legragyogóbb színésznőire emlékezteti. „Julie Cristie, Ingrid Bergman és Grace hercegnő egy személyben. Lenyűgöző, erős, titokzatos és önfejű.”

Mindez fel is adta a leckét az animátoroknak, akiknek szavak nélkül kellett ábrázolniuk ezeket a tulajdonságokat. „A nőstény oroszlán eleganciáját vettük alapul. Dean és az animátorok Fényfúria testbeszédén dolgoztak az első naptól fogva, ahogy a produkció elindult.”

A film egyik legmegkapóbb jelenete az elsők között készült el: Fogatlan és Fényfúria találkozása a tengerparton. A két szereplő lényegében táncot lejt John Powell zeneszerző játékos, romantikus dallamára. Fogatlan ügyetlenkedik, mert keveset tud a szebbik nemről, ezért arra a lényre kell támaszkodnia, aki őt feltétel nélkül szereti: Hablatyra.

Mit tegyen egy sárkány, ha fülig szerelmes? „Fogatlannak semmilyen viszonyítási alapja sincs, ő fajtájának utolsó példánya, és ez meglehetősen keserű adalék a történethez – folytatja DeBlois. – Vicces, hogy pont azzal, amit egy embertől tanult – rajzolás a parti homokban –, nyeri el kiválasztottja szerelmét.”

A sárkányok nyergében

Hibbant-sziget Hablaty uralkodása alatt

Fényfúria a sorozat harmadik részének legfontosabb új karaktere, de a film számos régi kedvencet és rémisztő új gonoszt kínál a régi rajongóknak és azoknak, akik csak most ismerkednek ezzel a világgal. Az emberi karakterek is épp olyan zabolátlanok, mint a szigetet benépesítő sárkányok, ám szerencsére visszafogják magukat Hablaty uralma alatt.

A sárkány-ember együttélés igen különlegesnek mondható, de az is biztos, hogy minden szigetlakó feltétel nélkül elfogadja Hablaty vezéri szerepét. A foglyul ejtett sárkányok megmentésére Hablaty különleges osztagot szervezett. Sárkánylovasoknak nevezik magukat, és korszerű, sárkánypikkelyből készült páncélt viselnek, amely sárkány és ember barátságát szimbolizálja.

Astrid (aki a Halálos Nadder fajtába tartozó, Viharmadár nevű sárkányt üli meg) régóta bátorította és győzködte Hablatyot, hogy higgyen önmagában, hiszen nála vitézebb viking még nem taposta Hibbant-sziget fövenyét. „Hablaty rózsás szemüvegen át tekint Astridra, de elterelődik a figyelme, amikor Fogatlan megtalálja élete szerelmét, és ő úgy érzi, barátságuk kezd töredezni. Astrid hangsúlyozza, hogy szeretne Hablaty párja lenni, de nem fog örökké várni rá.”

Cowell leszögezi, hogy régóta fontosak számára az erős női karakterek, akiket csodálhat a közönség. „Egy vagány csajt képzeltem el a filmünk számára, és Astrid pont ilyenre sikeredett – magyarázza a producer. – Valka hasonló karakter, aki nemcsak rettentően kúl egyéniség, de szinte nem evilági vonásokat is mutat. Nem a szokásos sztereotip anyafigura.”

Az egyik kedvenc főhős, Halvér (sárkánya Hústépő) éppen fölfedezi a Bíbor Bömbölőt, az öreg, zsémbes és hatalmas sárkányt, akinek fejét óriási agancsok ékesítik. Fajtájára igen jellemző, hogy Bömbölő megkedveli Halvér védencét, a Fishmeat nevű bébisárkányt, akinek Halvér afféle nevelőapja. „Történetünkben Halvér áll legközelebb a klasszikus anyafigurához” – állapítja meg Lewis.

Takonypóc az új történetben többet hetvenkedik, mint eddig bármikor, mert így kompenzálja, hogy megjelenése nem eléggé vikingszerű. Korántsem nevezhető legyőzhetetlen harcosnak, mégis folyton azzal kérkedik, hogy csatában nincs párja. Mindenáron fel akarja hívni magára Valka figyelmét, ezért szakadatlanul bizonygatja neki, hogy ő a leghihetetlenebb sárkánylovas, akit csak a hátán hordott a Föld. „Még mindig kicsi a termete, csekély az értelme, de az önbizalma határtalan” – összegzi Lewis.

Takonypóc nagy bánatára vetélytársa, Eret fia Eret (sárkánya Koponyatörő) Hablaty alvezére lett, és hívei továbbra is odavannak érte. „Takonypóc Eretnek képzeli magát. Ami igaz is, csak erősen lebutított változatban” – nevet Lewis.

Az önimádó ikerpár, Fafej és Kőfej (sárkányuk Epe és Vér) tovább folytatja civakodását. Fafej Hablaty tanácsadójának képzeli magát, aki felkészíti arra, hogy Hibbant-sziget legjobb uralkodója legyen. Mindenbe beleköt, de mivel nem lát ki saját magából, nincsen kapcsolata a valósággal.

Fafej (jobbik?) fele, Kőfej Dean szerint még mindig rettenetesen hiú és önhitt, és ő sem érzékeli élesen a valóságot, ami azzal jár, hogy veszélyérzete sincs. Véletlenül (?) otthagyják egy portya során, és foglyul ejti Grimmel, a rettentő sárkányvadász. Mint bárki más is, aki tíz másodpercnél többet töltött együtt Kőfejjel, Grimmel is rájön, hogy sárkányvadász karrierje legnagyobb hibáját követte el, amikor elfogta. Kőfej szakadatlanul arról áradozik, hogy mindenki belé szerelmes, amitől Grimmel annyira kikészül, hogy inkább elengedi.

Hablaty édesanyja, Valka (sárkánya Viharvitéz) sokéves tapasztalatát és életbölcsességét sárkánymentőként kamatoztatja. Az utóbbi években sárkánymentésre oktatta az ifjú vikingeket. „Valka a fia mentora és meghitt bizalmasa” – magyarázza DeBlois.

Miután Hablaty elvesztette édesapját, Pléhpofát, Bélhangos, a hatalmas termetű kovács (sárkánya Moraj) vált a pótapjává. Bélhangos régóta tanítgatja már Hablatyot, miben áll vikingnek lenni, és mindig élen járt a csatákban. A kovács sejti, hogy ez a kissé tétova fiatalember sosem lesz igazi alfahím, de bölcsen rájön, hogy a falunak talán pont ilyen vezetőre van szüksége.

Kétségtelen, hogy Grimmel jelenti a legnagyobb veszélyt Hibbant-sziget lakói és a sárkányok számára: élete jelentős azzal töltötte, hogy Éjfúriákra vadászott, aminek az lett az eredménye, hogy sikerült majdnem teljesen kipusztítania őket. Grimmel sok-sok évvel korábban ismerte Pléhpofát, és nagyra becsülte azért, mert a viking vezér is a sárkányokat pusztította, hogy biztonságot teremtsen népének.

Grimmel úgy gondolja, hogy „az egyetlen jó sárkány a halott sárkány”, s ez az oka annak, hogy Fogatlan árva lett. „A sárkányok miatta kényszerülnek állandóan menekülni – magyarázza a rendező. – Grimmel a felsőbbrendűségi komplexus élő szobra. Nem akar együttélni a sárkányokkal, akiket élősködőknek tekint. Amikor megtudja, hogy mégis megmaradt egy Éjfúria – Hablaty hathatós közreműködésével –, meg akarja ölni Fogatlant. Úgy dönt, hogy megleckézteti ezt a pimasz fiút, aki szemlátomást be akarja vezetni a békés egymás mellett élés korszakát. Meg akarja mutatni, hogy az ember nem oszthatja meg az életterét más lényekkel. Amikor rájön, hogy Hablaty szerint a sárkányok békésen megférhetnek az emberekkel, beteg ötletnek tartja, és úgy dönt, nem engedi, hogy továbbterjedjen.”

Az alkotók szerint Hablaty és Grimmel két teljesen eltérő jellem, egyikük a harmónia, a másik az intolerancia képviselője. „Grimmel szerint a sárkányokat le kell győzni és el kel pusztítani – szögezi le Lewis. – Hablaty szívvel és lélekkel megáldott állnak tekinti őket, míg Grimmel úgy gondolja, szebb lesz a világ, ha már nem élnek benne sárkányok.”

A dizájn

Indul a varázslat

Míg Valka titkos szentélyben lakott, amely leginkább jégbe csomagolt buja üvegházhoz hasonlít, a sárkányok Caldera Titkos Világából érkeztek. Ez a világ kamrák és alagutak végtelen hálózatából áll, amely mélyen a földfelszín alatt körbefonja az egész bolygót. A mai napig itt élnek ezek a fenséges lények, akik gőzből, forróságból és lávából, a Föld belső alkotóelemeiből születnek.

Hablaty korában a sárkányok felmerészkedtek az emberek közé – és bajba kerültek. Caldera megalkotása – de akár a többi jelenetet is ideszámíthatjuk – a film alkotói számára egyszerre volt fájdalmas erőfeszítés és a boldogság forrása.

DeBlois mostanra már csaknem egy évtizede Hibbant-sziget lakója, a vikingek és a sárkányok közeli barátja, ezért hitelesen be tud számolni arról, hogyan kell végtelen számú döntést hozni a vágószobában, és mekkora munkát jelent a hangok összeválogatása. „A történetek különleges, kilencven perces egyenletek – mondja a rendező. – Rengeteg dolgot latolgatunk, amikor a karakterek jellemfejlődését és egymás közti kapcsolatát megrajzoljuk, és mindig új ötletek futnak be, amelyeket mérlegelni kell. A történet szolgálói vagyunk, ezért minden egyes gondolatot alaposan górcső alá kell vennünk. El kell döntenünk, hogy egy ötlet előbbre lendíti-e a történetet, vagy zsákutcába vezet.”

Sokéves munkával a háta mögött DeBlois tisztán látja a nagyszabású kalandfolyam fejlődését. „A sztori végül Fogatlan fejlődéstörténetévé alakult. Az elején afféle állati haver volt – aki veszélyes fenevadból cuki házikedvenc lett –, a végére pedig derék, megbízható baráttá vált. Mostani filmünkben a sárkányok hazafelé készülnek földalatti világukba – de egyben egy fényesebb jövő is felsejlik.”

A rendező szerint az animáció lényege az ismétlés, és a szerencse a türelmeseknek kedvez. „Rettentő szigorúan vizsgáljuk a történetet és a felhasznált időt, hogy teszteljük a különféle irányokat és sokat kísérletezünk is. Amint elkezdjük a storyboard elkészítését, megjelennek a tempóval és a karakterek interakcióival kapcsolatos problémák. Az animáció legnagyobb kihívása az, hogy folyamatosan rá kell hangolódnunk a történetre.”

Az árnyék és a fény forradalmasítása

A DWA bemutatja a MoonRay technológiát

Mivel egy animációs nagyjátékfilm nagyjából félmilliárd digitális file-ból áll össze, a DreamWorks Animation számára létfontosságú a fejlett technológia. Az Így neveld…3. néhány jelenetében egyetlen képkocka több mint százezer digitális fájlból áll. Ezt a masszív gépigényt a DreamWorks glendale-i kampuszán működő processzor szolgálta ki, amely 48 ezer processzormagot tartalmaz.

A kelleténél hosszabb ideig a fényelés jelentette azt a szűk keresztmetszetet, amely behatárolta az animációs alkotók lehetőségeit, még egy technológiai szempontból élen járó stúdió számára is. „Most már könnyen kezelhető és bivalyerős technológia áll a rendelkezésünkre, amellyel új világokat teremthetünk – pompás tájakat és rengeteg karaktert, amennyit korábban képtelenek lettünk volna renderelni” – magyarázza DeBlois.

A rendező szerint mindezért Chris deFariáé az érdem, aki a MoonRay technológia fejlesztése idején csatlakozott a DreamWorkshöz. Ez egy forradalmi sugárkövető technológia, melynek feladata az animáció fényelése. A program úgy dolgozik a fénnyel, ahogy az a való világban előfordul – azt szimulálja, ahogy a fény a különféle felületekről visszaverődik. A MoonRay fénysugarak milliárdjaival tölt fel egy jelenetet, és ugyanolyan fény-árnyék jelenségeket produkál, amilyeneket maga a természet. A digitális animáció ezzel valóban szintet ugrott, mert a képek életre kelnek.

 

 

A mostani tűz

Technológiai áttörés

 

A MoonRay nem csupán élesebbé teszi a képeket és új elemek létrehozására ad lehetőséget, a mostani filmben azt is lehetővé tette, hogy az alkotók fotorealisztikus tüzet varázsolhassanak a vászonra – ez most fordult elő először az animációs filmek történetében. Nemcsak a sárkányok által kiokádott tüzet, hanem Hibbant-sziget világítástechnikai berendezéseit is elképesztő hitelességgel sikerült ábrázolni: a fáklyákat, a gyertyákat, még egy csillárt is.

A MoonRay beüzemelése előtt az alkotók ahhoz a trükkhöz folyamodtak, hogy vörös, sárga és narancs színeket elegyítettek, mert „igazi tüzet” még képtelenek voltak renderelni. „Mindenféle technikákat kipróbáltunk, de sosem nézett ki olyan realisztikusnak, mint szerettük volna – mondja Pablo Valle, a fényelők vezetője. – A MoonRay biztosította ugrás most már lehetővé teszi az alkotók számára, hogy ne a technikai részletekkel bíbelődjenek, hanem a művészetre koncentráljanak. Menet közben meggondolhatod magad. Kísérletezhetsz. Felfedezhetsz új dolgokat. Ez az új sebesség tényleg egy egész új világot nyitott meg számunkra.”

(UIP-Duna)