A Netflix egyik saját gyártású üdvöskéje lenyomta a másikat, ugyanis a múlt héten még óriási számokat produkáló Rebel Ridge már csak a második a Csúfok mögött. A harmadik helyre a koreai sorozatok rajongói pedig azonnal bejuttatták az újonc A fekete öves ügynököt!
A film, ami nagyon is nézett, de nagyon népszerűtlen
Ennek az elsőre furcsa ellentmondásnak igen egyszerű ok áll(hat) a hátterében: sokakat foglalkoztat a szépségipar és a digitális világból a kézzel fogható, hétköznapi valóságba átcsúszó és egyre inkább rémisztővé váló filterezés és a filterezettségre való igény.
Az iskolai, munkahelyi vagy egyéb bullying, a cyberbullying egyik fő témája az aktuális szépségtrendek egymáson való számonkérése. Rengeteg gyerek válik már életének első néhány évében ilyen típusú bántalmazás (akár fizikai bántalmazás) áldozatává is.
A "szépség" korszakonként és kultúránként igencsak eltérő, de a digitális robbanás óta egyre inkább megfigyelhető egy globális szépségtrend és az, ahogyan ez letarolja a világot. Tehát a téma nagyon is időszerű, a felvetés már-már húsbavágóan fájdalmas és szinte mindenkit érint.
A lesújtó fogadtatás
Akkor mégis mi a baj a filmmel, ami a mafabon jelenleg 32 százalékon áll, csupa 5/1-es írásos véleménynel, a Rotten Tomatoes oldalon pedig mindössze 19 százalékot adtak neki a kritikusok (bár itt a közönség elnézőbb volt, ők eddig 53 százalékkal jutalmazták). Az RT kritikusainak konszenzusa ezt mondja el róla:
"Az számít, ami belül van, de sajnos az Csúfokban nem történik túl sok minden."
A Guardianos Adrian Horton ezt írta: "Bár állítólag a szintetikus kvázi-droidokká alakított emberek ellen érvel, a Csúfok mégis csak egy újabb eldobható terméknek tűnik.", Samantha Bergeson, az indieWire munkatársa pedig ezt fűzte hozzá a látottakhoz: "King már nem igazán tud tinédzsert játszani, és a nonkonformitás üzenete elcsépeltnek tűnik, a YA adaptációs térben és azon túl is. Ez a trend, akárcsak a változó szépségszabványok, már kifelé tart."
Egy újabb disztópikus tiniregény
Az Uglies/Csúfok először 2005-ben jelent meg, de Joey King úgy véli, hogy az évek során csak nőtt az ereje: „Szerintem szuper releváns, hogy most készítjük el” - mondta King.
McG, a rendező egyetért: „A film tényleg a szépségről mint belsőségről szól” - mondta - „Ez egy kommentár ahhoz, amit manapság tapasztalunk, [...] Át kell tenni a szűrőn, meg kell szerkeszteni, meg kell csinálni a dolgot, hogy a szépségnek ezt az idealizált változatát mutassa be. És ez egy olyan pillanat, amikor azt kell mondanod: „Vegyél egy mély lélegzetet, dolgozz a belsődön, szeresd az embereket olyannak, amilyenek, és fogadd el magad olyannak, amilyen vagy”, és furcsa módon ez sokkal gyümölcsözőbb módja az életnek.”
Scott Westerfeld 2005-ös, azonos című regénye alapján készült a film, amelyhez Jordan Davis producernek saját kapcsolata volt: „A lányommal, Catherine-nel együtt olvastuk Scott Westerfeld könyvét, amikor még iskolás volt, és imádta megosztani velem a könyvet” - mesélte Davis a Tudumnak - „Lehetőséget adott arra, hogy beszélgessünk a könyvben feldolgozott összes fontos témáról: testkép és szépség, egyéniség, barátság és hűség, hogy csak néhányat említsek.”
Tehát igen, a sztroiban nagyon fontos témákról esik szó. Már csak az a kérdés, hogy miért nem sikerült ezt jobban megragadni. Minden esetre, ha még nem láttad, de ezek után kíváncsi vagy rá és van Netflix előfizetésed, elég csak a film mafab adatlapján legörgetned a "Hol nézheted" fülig, ott kattintani a Netflix ikonra és máris jöhet a Csúfok VS Szépek világa, na meg a kérdés: te mit lennél hajlandó feláldozni a szépségért?
