Ha csak a fele igaz annak, amit Henri Charrière leírt a Pillangóban, már akkor is olyan kalandokban és megpróbáltatásokban volt része, melytől a legtöbben már rég elveszítették volna az ép elméjüket. A sztoriból 1977-ben született meg a mára klasszikusnak számító filmadaptáció, de a hollywoodi filmipar 2017-ben ismét tett egy próbát olyan sztárokkal a produkció élén, mint Rami Malek és Charlie Hunnam. Kult rovatunkban a film mögött húzódó valós eseményeknek jártunk utána. Kapaszkodjatok meg, rázós menet lesz.
A párizsi gengszterélettől minden idők leghírhedtebb börtönéből való szökésig Henri Charrière olyan életet élt, melyről hajlamosak lennénk azt hinni, hogy az általa átélt események csak a fikció világába tartozhatnak.
A férfit az illegális tevékenykedései ellenére csak azt követően tartóztatták le, hogy meggyanúsították egy párizsi maffiózó, Roland Legrand megölésével 1931-ben. Charriére a haláláig ártatlannak vallotta magát, és véleménye szerint a bebörtönzése csak hiteltelen besúgóknak és a francia igazságszolgáltatás hibás rendszerének köszönhető. Akárhogy is legyen, a férfit első alkalommal a Francia Guiana-i Cayenne-ben ítélték rabságra.
Henri azonban nem tervezett hosszú maradást, és megkísérelte a szökést, és ami ez után következett, már valóban regénybe illő.
Három évnyi rabság után szökött meg Cayenne-ből, majd egy ideig leprások között élt, mielőtt megpróbált volna eljutni a Maracaibo-öbölbe egy saját maga által összetákolt hajón. Azonban nem járt szerencsével, hajótörést szenvedett, de sikeresen kijutott a partra, majd több évet egy helyi bennszülött törzzsel töltött a dzsungel mélyén.
Mikor ismét útra kelt, a francia hatóságok lecsaptak rá, és hogy ne szökhessen meg többet, minden idők leghírhedtebb börtönszigetén, az Ördög-szigeten rabosították.
Ahogy azt a nevéből sejthetitek, a sziget épp olyan kemény volt, mint hangzik. A fogságban tartottakat nem őrizték különösen nagy erőkkel. A dzsungel és a tenger bőven megtette a dolgát a hatóságok helyett. Ha valakit nem ettek meg a cápák szökés közben, akkor hangyák marták halálra. Aki mégis szökni próbált, de nem járt sikerrel, azt két évre teljesen elszigetelték a többiektől, a második kísérletért pedig már öt év járt.
Charriére azonban még ekkor sem adta fel. A dzsungelben való túlélésről már voltak tapasztalatai, és kitalálta a módját, hogyan szabadulhatna meg a helyről. A férfi összesen hét alkalommal tett kísérletet, mígnem nyolcadik alkalommal elérte a célját. A cápákkal teli tengeren egy kókuszdióból összetákolt ladikon eljutott Venezuelába 1945-ben, ahol letelepedett, megházasodott, állampolgárságot szerzett, és új életet kezdett, immáron tiszta lappal.
Több mint két évtizeddel később, 1969-ben jelent meg az önéletrajzi regénye, a Pillangó, mely a saját bevallása szerint 75 százalékban igaz. A kötet hatalmas siker lett, a megjelenését követő 10 hétben 700 ezer példányban kelt el, nyolc évvel később pedig Franklin J. Schaffner rendezésében és Dustin Hoffman, Steve McQueen, Richard Farnsworth és Vic Tayback főszereplésével pedig elkészült a kultikus mozifilm, mellyel Charriére sztorija örökre a filmtörténet részévé vált.
