Időnként jól bevált trükként működik a készítők részéről, ha egy-egy hátborzongató horrorfilm cselekménye előtt bedobják az „Igaz történet alapján”-kártyát. Vannak azonban olyan igazi klasszikusnak számító horrorfilmek, amelyeket bizonyos szempontból valóban az élet írt.
Wes Craven filmje, a Rémálom az Elm utcában utcában 1984-ben debütált a mozikban. A film mindössze 1,8 millió dollárból készült, a megjelenése óta viszont közel 630 millió dollárt termelt. Ki gondolná azonban, hogy minden idők egyik leghátborzongatóbb filmjét néhány újságcikk inspirálta, amelyek olyan rejtélyes esetekről számoltak be, amelyek szerint egy időben többeket titokzatos módon álmukban ért a halál.
A film meglepő módon hatalmas sikert aratott a nézők körében, azóta pedig egy teljes franchise épült a sztori köré. A film számos folytatást megért, amelyek többé-kevésbé tudták csak hozni az eredeti rész sikereit. Los Angeles főpolgármestere 1991-ben pedig hivatalosan is Freddy Krueger Nappá nyilvánította szeptember 13-át, amelynek már kevésbé örültek a város lakói.
A Rémálom az Elm utcában ráadásul az akkor teljesen ismeretlennek számító Johnny Depp karrierjében is fordulópontot jelentett, noha a valóságban egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy ő is szerepet kap majd a filmben. „Amikor kézhez kaptam a forgatókönyvet, enyhén szólva sem festett úgy a dolog, hogy én vagyok az, akit Wes a szerepre keres. A jellemem és a külsőm teljesen különbözött a filmbeli karakteremtől. Öt órával a meghallgatás után azonban az ügynököm felhívott azzal, hogy én kaptam a szerepet”, mesélte évekkel később a színész.
A történetnek azonban közel sincs vége, hiszen a valóságban ennél jóval bonyolultabb volt a helyzet. Eredetileg ugyanis Charlie Sheennek szánták Depp szerepét, aki akkoriban sokkal keresettebb színésznek számított. Sheen azonban túlságosan nagy gázsit kért a szerepért, így végül Depp kapta a lehetőséget a filmben.
