Rémálom az Elm utcában (1984)

Bár a híres Slasher karakterek közül nem Freddy a kedvencem, de azért szerzett anno pár ÁLMATLAN éjszakét és most, hogy újra megnéztem az alapot, fikarcnyit sem változott a hozzáállásom vele kapcsolatban. Maga a kitalált megszült karakter, rémisztő karmaival, az összeégett arcával és a nagyon jó körítést kapó füstös, csövekkel teli sötét hely ahová lehetséges áldozatai kerülnek. Wes Craven rendező nagyszerű filmet hozott létre és ezen kívül is jó pár horrorfilmet köszönhetünk neki, valamin a gyilkos Freddy szerepébe bújó Robert Englund, akinek neve már már egybeforrt a fő gonosz nevével és két díjat is kapott anno az alakításokért, mert 8 részen át ölthette magára a kalapost. Igazából azért sem tartozik a kedvenceim közé, mert a többiekkel ellentétben, mint Bőrpofa, Jason vagy Michael, ő nem a csendes kegyetlen gyilkos, hanem a dumás "eljátszom a prédával" eset és azért voltak jócskán olyan jelenetek amiket nem értettem, mintha nem lenne szabálya az álom és a valóságnak sokszor úgy éreztem. Persze mit sem von le, sokszor megrémisztett, régi filmről van szó és persze látványban igen csak gazdag.

„A halottkém mit mondott? A klotyón van. Rókázik, mióta meglátta.” Sokak számára a Rémálom az Elm utcában első epizódja egy meghatározó horror-élmény volt, élükön Freddy Kruegerrel, aki sok álmatlan éjszaka okozója volt (a párom is így van ezzel, volt egy barátnője, akinek bármit megengedtek a szülei, hogy megnézzen, így egyszer a Rémálom az Elm utcában volt műsoron egy nyári délután két barbizás között. Úgy tizenkét évesek lehettek, persze nem dicsekedett vele a szüleinek, ellenben utána egy hétig alig bírt elaludni éjszaka). És itt van jelen sorok írója, akinek fiatalkorából kimaradt Wes Craven 1984-es klasszikusa, huszonéves fejjel pedig így konstatálhatta: hát, ha tíz évesen látom, akko... több»

Amikor még tudták milyenek a jó horror filmek, akkor készült ez a remekmű. Gyerekként nagyon féltem Freddy-től, sokszor voltak rémálmaim vele... De még most is egy eléggé parás figurának tartom. Legnagyobb sajnálatomra, nem tudom azt mondani, hogy az összes része jó lett.

Nem nagy eresztés a film kifejezetten idegesítő szinkronnal és béna jelenetekkel. Ami dobott egy kicsit számomra, hogy láthattam a fiatal Johnny Deppet.

Az egyik legbetegebb és leghorrorisztikusabb film, még ma is durva élményeket tud okozni. Igaz a jelmezek nem túl hihetőek de azért még bőven odaütnek rendesen. Nagyszerű.