Rémálom az Elm utcában (1984)

Wes Craven (1939–2015) rengeteg mindent adott a horrorfilmek szerelmeseinek, de a talán legismertebb karakterét az 1984-ben bemutatott Rémálom az Elm utcában láthattuk, ez pedig Freddy Krueger volt. Nem merném kijelenteni, hogy Craven legjobb filmje a Rémálom széria első felvonása, de az biztos, hogy nálam dobogós helyen végezne. Ennek a filmnek a megszületése sem volt akadálymentes, hisz Craven már 1981-ben kész forgatókönyvvel rendelkezett, és vagy három éven keresztül próbálta eladni azt valamelyik stúdiónak, de állandóan elutasították. Persze ebben a bizonyos három évben sem tétlenkedett, hisz olyan filmeket rendezett, mint az 1982-es Mocsárlény, vagy az 1984-es Sziklák szeme második része. Végül a New Line Cinema stúdió égisze alatt születhetett meg a Rémálom az Elm utcában című filmje. Viszont további problémák is beárnyékolták a film elkészültét. Az egyik ilyen, hogy Cravennek rengeteg mindent kellett finomítania a forgatókönyvén, mert az eredeti elképzelés még ennél is sokkal brutálisabb és véresebb lett volna, ami viszont a kritikusoknak annyira nem nyerte el a tetszését, így számos jelenetet újravettek. A kezdeti költségvetését alaposan megemelték, így a film forgatásának végére több kisebb stúdiónak is be kellett szállnia. Mindezek ellenére a kész film már a nyitó hétvégéjén szinte vissza is termelte a ráfordított költségeket, és a kritikusok körében is sikeres lett... több»

Bár a híres Slasher karakterek közül nem Freddy a kedvencem, de azért szerzett anno pár ÁLMATLAN éjszakét és most, hogy újra megnéztem az alapot, fikarcnyit sem változott a hozzáállásom vele kapcsolatban. Maga a kitalált megszült karakter, rémisztő karmaival, az összeégett arcával és a nagyon jó körítést kapó füstös, csövekkel teli sötét hely ahová lehetséges áldozatai kerülnek. Wes Craven rendező nagyszerű filmet hozott létre és ezen kívül is jó pár horrorfilmet köszönhetünk neki, valamin a gyilkos Freddy szerepébe bújó Robert Englund, akinek neve már már egybeforrt a fő gonosz nevével és két díjat is kapott anno az alakításokért, mert 8 részen át ölthette magára a kalapost. Igazából azért sem tartozik a kedvenceim közé, mert a többiekkel ellentétben, mint Bőrpofa, Jason vagy Michael, ő nem a csendes kegyetlen gyilkos, hanem a dumás "eljátszom a prédával" eset és azért voltak jócskán olyan jelenetek amiket nem értettem, mintha nem lenne szabálya az álom és a valóságnak sokszor úgy éreztem. Persze mit sem von le, sokszor megrémisztett, régi filmről van szó és persze látványban igen csak gazdag.

„A halottkém mit mondott? A klotyón van. Rókázik, mióta meglátta.” Sokak számára a Rémálom az Elm utcában első epizódja egy meghatározó horror-élmény volt, élükön Freddy Kruegerrel, aki sok álmatlan éjszaka okozója volt (a párom is így van ezzel, volt egy barátnője, akinek bármit megengedtek a szülei, hogy megnézzen, így egyszer a Rémálom az Elm utcában volt műsoron egy nyári délután két barbizás között. Úgy tizenkét évesek lehettek, persze nem dicsekedett vele a szüleinek, ellenben utána egy hétig alig bírt elaludni éjszaka). És itt van jelen sorok írója, akinek fiatalkorából kimaradt Wes Craven 1984-es klasszikusa, huszonéves fejjel pedig így konstatálhatta: hát, ha tíz évesen látom, akkor talán/esetleg okozna némi ijedelmet. 2018-ban viszont mindez már megmosolyogtató. Annyit még hozzátennék, hogy ezt a filmet csak a nagyon jó alapkoncepciója menti meg a B-kategóriától. Hiszen sorozatgyilkosokról már sok mozgóképes alkotás készült, de olyanról, aki az álmok világában szedi áldozatait, plusz ráadásként pedig akit az álomban eltesz láb alól, annak a való életben is annyi? Ilyen film nem terem minden bokorban. És talán mondani sem kell, de ez is valós eseményeket vett alapul. Craven fogta ezt az érdekes koncepciót, s behelyezte egy slasher adta keretbe, megfűszerezte némi humorral, s meg is kaptuk Freddy Kruegert, aki csak arra vár, hogy az áldozat elaludjon, s átlépve az álo... több»

Amikor még tudták milyenek a jó horror filmek, akkor készült ez a remekmű. Gyerekként nagyon féltem Freddy-től, sokszor voltak rémálmaim vele... De még most is egy eléggé parás figurának tartom. Legnagyobb sajnálatomra, nem tudom azt mondani, hogy az összes része jó lett.

Az egyik legbetegebb és leghorrorisztikusabb film, még ma is durva élményeket tud okozni. Igaz a jelmezek nem túl hihetőek de azért még bőven odaütnek rendesen. Nagyszerű.

Nem nagy eresztés a film kifejezetten idegesítő szinkronnal és béna jelenetekkel. Ami dobott egy kicsit számomra, hogy láthattam a fiatal Johnny Deppet.

A maga módján ötletes és tökre élvezhető. Nekem nagyon tetszett. Jól illik egy baráti filmezős estéhez. A színészek kicsit gyengécskék voltak, a történet sem volt teljesen kiforrva de így is élvezhető volt. Egy bajom volt csak vele, hogy nem találtam félelmetesnek, inkább hatott rám horror - vígjátékként. Ezt figyelembe véve viszont azoknak remek választás lehet akiknek nincsenek vasból az idegeik és nem rezzenéstelen arccal nézik a horrorokat.