Willem Dafoe 1988-as filmje, a Krisztus utolsó megkísértése olyannyira ellentmondásos volt, hogy egy francia moziban terrortámadáshoz vezetett.

A filmet Martin Scorsese rendezte, és a kritikusok túlnyomórészt pozitívan nyilatkoztak róla, de olyan kulturális vitát váltott ki, amely sokféle hátterű keresztényt feldühített. Leginkább a szélsőjobboldali keresztény nacionalista csoport, az Általános Szövetség a Rasszizmus Ellen és a Francia és Keresztény Identitás Tiszteletéért nevű csoport reagált "hevesen". Ők robbantottak és gyújtották fel a párizsi Saint-Michel mozit, amikor a filmet vetítették, ami a köznyelvben a Saint-Michel mozitámadásként ismert eseményként él azóta is.

A GAARAFROTFCI bebizonyította, hogy a robbanóanyagok elhelyezéséhez legalább annyira ért, mint a fülbemászó, jól csengő név megalkotásához, mivel a gyújtószerkezetet egy olyan moziteremben helyezték el, ahol egy másik filmet vetítettek, és 13 ember szenvedett égési sérüléseket, akik közül egyik sem(!) volt felelős a vitatott film elkészítéséért vagy terjesztéséért. A kár elég volt ahhoz, hogy a mozit három évre bezárják.

Willem Dafoe a későbbiekben a filmet pályafutása legmegerőltetőbb munkájának nevezte, miközben kifejtette, hogy a politikai szélsőjobboldalról érkező viták nagy része olyan emberektől származik, akik nem látták a filmet, és azzal érvelt, hogy a film egy gyönyörű műalkotás, amelyre minden kereszténynek büszkének kell lennie.

Dafoe Jézus Krisztust alakítja, aki a kísértéssel és a félelemmel küzd az isteni dicsőség/feladat növekvő nyomása közepette. Scorsee pedig olyan képeket mutat meg a nézőinek, amelyeken a keresztény próféta szexuális fantáziákkal küzd, és bűnösként éli meg az életét.

Ez az ábrázolás olyan vallási vezetőket dühített fel, mint Jean-Marie Lustiger párizsi érsek, valamint Marcel Lefebvre érsek kiátkozott követői. Lustiger érsek is elítélte a terrortámadásokat, a támadókat Krisztus ellenségeinek nevezte, miközben tiltakozásul továbbra sem volt hajlandó megnézni a filmet.

A mozik, így a Saint-Michel elleni további támadások közé tartoztak a graffiti-akciók, a mozi látogatóinak fizikai bántalmazása valamint könnygáz használata a mozikban és azok környékén. Nyilvánvaló, hogy sokakat felháborított ez a film.

A Willem Dafoe-filmmel kapcsolatos viták nem csak Franciaország határain belül zajlottak, hiszen a Krisztus utolsó megkísértése világszerte felháborodást váltott ki, és egyesek minden idők egyik legvitatottabb filmjének tartják.

Bár a filmet egy szöveg nyitja, amely elmagyarázza, hogy a filmkészítők nem törekedtek bibliai szempontból pontos ábrázolásra, ehelyett úgy döntöttek, hogy Krisztus fiktív ábrázolását használják a tematikus narratívák feltárására, ez nem akadályozta meg a szélsőjobboldali szélsőségeseket világszerte abban, hogy betiltassák a filmet, ahol csak lehetett.

Bill Bright, egy vallási szélsőséges csoport alapítója még az összes eredeti filmdobozt is megpróbálta megvásárolni azzal a szándékkal, hogy elégeti őket, és ezzel teljesen megsemmisíti az alkotást. Egy Angelica anya nevű televíziós evangélista személyiség azt mondta követőinek az adásában, hogy a film megtekintése főbenjáró bűn, amely a nézőt a pokolra kárhoztatja. Willem Dafoe egyértelműen kivívta a világ haragját.

Természetesen Willem Dafoe és Martin Scorsese a későbbiekben Hollywood legnagyobb alakjaivá váltak, és számos vitatott filmjük továbbra is vitriolos vitákat vált ki, ami néha erőszakhoz vezet, de a Krisztus utolsó megkísértése visszhangja úgy fog bevonulni a történelembe, mint a filmművészet egyik legszélesebb körű vitája.

dráma

Jézus keresi az elrendeltetését. Egyrészt véghez szeretné vinni Isten tervét, másrészt viszont meg kell bírkóznia emberi érzéseivel: a kétséggel, a gyengeséggel és a... több»