Sok helyen olvastam már, hogy minden idők egyik legjobb olyan filmje volt a Tökéletes másolat, ami a sorozatgyilkosokról szól. Jómagam ettől a kijelentéstől azért elhatárolódnék, mert elismerem az érdemeit, de, hogy a legjobbak közé emeljem eme filmet, azt azért nem tenném. Nem szívesen szeretek egy adott filmet összehasonlítani másokkal (kivéve persze csak akkor, ha mondjuk egy feldolgozásról lenne szó, de mivel ez itt nem áll fen), ezért inkább maradnék annál a ténynél, hogy mit nyújtott számomra a film akár első alkalommal, amikor megtekintettem, és mit nyújtott sok évvel az első megtekintése után. Ezt azért tartom fontos dolognak, mert, ha egy filmről az első és a sokadik megtekintése után is fanyalgások nélkül tudok beszélni/írni, akkor tényleg ott a helye az adott műfaj legjobbjai közt. Na már most nálam ez a tény sajnos nem áll fenn ennél a filmnél. Megközelítőleg közel 15 évvel ezelőtt láttam először ezt az alkotást, és, ha nem is voltam tőle elájulva, de tetszett. 15 év rengeteg idő és azóta rengeteg olyan filmet készítettek, amik hasonló felépítésűek voltak, mint a Tökéletes másolat, de mivel a napokban újra elővettem ezt a filmet amolyan milyen volt anno hangulatban, be kell, hogy valljam, alig emlékeztem már rá. Pedig sok minden adva volt ahhoz, hogy tényleg maradandó alkotás születhessen.
Kezdve az érdekes történettől a lendületes kezdésig, a komoly színészi gárdáig. Még azt is mondhatnám, hogy a film lendülete aránylag egész szép ívben halad felfelé, mégis nagyon is hiányolni tudtam a meghatározó alakításokat. Ezzel nem azt mondom, hogy Sigourney Weaver vagy Holly Hunter gyengén, vagy akár csak középszerűen játszották volna el a karaktereiket, mert ez nem igaz. Tényleg szuperek voltak bennük, sokkal inkább az van, hogy én kevésbé tudtam ezekkel a karakterekkel együttérezni. Na már most egy olyan filmnél, ami bizonyos szempontból egyfajta macska-egér játszma, vagy versenyfutás az idővel, létfontosságú, hogy megtudjam kedvelni a központi karaktereket, és nálam pont ez hiányzott a legjobban. Weaver sérült karaktere még csak-csak rendben volt, de a nyomozó Holly Hunter karaktere nem, hogy nem tetszett, de még irritált is sokszor (sajnálom). A sorozatgyilkos karakter viszont rendben volt, hisz a film tökéletesen tudta azt az egyszerű tényt visszaadni, hogy bármilyen ártatlan kinézetű emberben ott lehet mélyen az őrült.
Sokat tudott volna nálam a film megítélésén segíteni még az, ha jóval sötétebb hangulatú lett volna az atmoszférája (és itt nem a szintén 1995-ben bemutatott Hetedik című filmre gondolnék). Vagy mondjuk, ha a rendezés, vagy akár a zeneszerzői munka is erősebb lett volna és nem ragadnak le e téren a középszerűségnél. Viszont tisztelem azt a fajta megközelítést a készítőktől, ahogy be akarták mutatni a nézőnek, hogy milyen is lehet egy sorozatgyilkos, hisz mindez egy pszichológus szemszögéből van felvezetve, és végre nem egy nyomozótól, vagy a gyilkostól kapjuk meg ezt, ezáltal van a filmben egy kis pszichológiai tudomány is, de ettől nálam még azért nem válik jelen filmünk egy kiemelkedő alkotássá, csak csupán egy jó film marad.
81 Tökéletes másolat (1995)
Helen, a kriminál-pszichológusnő tanúvallomásával börtönbe juttat egy sorozatgyilkost. A férfi büntetése alatt sem tétlenkedik, él benne a bosszúvágy és a harag. Talál egy... több»
Szereplők: Sigourney Weaver, Holly Hunter, Dermot Mulroney, Will Patton, Rob Nilsson
