Tényleg nem akarom nagyon lehúzni a filmet, de nekem a sztori így filmen abszolút nem jött át. Hogy miért? Egyrészt nem szép a képi megvalósítás, túl száraz és túl steril az egész. Ráadásul nem ugyanaz a történet, mint az írott változatban, és ez is zavaró nekem. Sajnos Stephen King a forgatókönyveit már nem olyan jól írja meg, mint a regényeit és novelláit. A miért számomra titok, de attól még tény. A rendező, Mick Garris, aki többek között a Légy 2. rendezője is, most nem alkotott maradandót semmilyen téren. Az operatőri munka is elég egysíkú, és a fényhatások és színtónusok nem lettek jól eltalálva. Nicholas Pike a zenével valamit megmentett, de nem túl sokat. Valahogy ebben a környezetben nem tudtam megijedni, vagy egy kicsit megrettenni sem, és egy horrorsztoritól ez így gyatra teljesítmény...
Persze a film béna kivitelezéséhez nagyban hozzájárul a kifejezetten gyenge színészi teljesítmény is. Kezdjük a főhősünkkel, Mike Noonan íróval (Pierce Brosnan), aki már 007-ként is irritáló volt számomra, és egy kezemen meg tudnám számolni, hány filmben teljesített tisztességesen! Az eltűnt bluesénekesnő, Sara Tidwell (Anika Noni Rose) elénekelt egy pár nótát, de ezenkívül semmit nem ad a filmhez. Gyenge és unalmas karakter, valahogy teljesen színtelen. Rendben van, a misztikum megvan a filmben, de nekem annyira vontatottnak tűnt, hogy egy párszor már fel akartam adni. Mi is a sztori? (Csak röviden.)
Mike Noonan élete sínen van, hiszen sikeres író, és szép felesége van, szinte minden regénye bestseller. De fiatal felesége, Jo (Annabeth Gish) agyvérzésben hirtelen meghal. Innentől Mike élete romokban hever, rémálmok gyötrik folyamatosan, amelyek mind a Nevető Sarában, a tóparti nyaralójukban történnek. De ezzel párhuzamosan fura jelenések, látomások is gyötrik az elcsigázott, hitehagyott embert. Leköltözik a nyaralóba, és a falusiak rosszallása ellenére megismerkedik egy helyi lakossal, Mattie-vel (Melissa George) és tündéri kislányával (Caitlin Carmichael).
Az anyát és a kislányt a közösség mindegyik tagja utálja, és nagyon nem tetszik nekik, hogy Mike összemelegedett velük, főleg a nagypapa, Max (William Schallert), aki ellenzi és megveti a kettejük közötti kapcsolatot és erős szimpátiát. Mindezek közben Jo a túlvilágról próbál Mike-kal kapcsolatba lépni, és ő maga is érzi, valami észvesztő és félelmetes dologba tenyerelt bele. Kezdi sejteni, hogy az sem túl jó ötlet, hogy ő a nyaralóban lakik.
Itt azért kapunk egy pár jumpscare-t, de annyira nem ütnek, hogy megmarkoltam volna a sörösüveget a kezemben. (Naná, hogy kiboruljon a hideg nedű.) Egy dologra rájöttem a King adaptációkkal kapcsolatban. Mégpedig arra, hogy egyszerre több művét ne nézzük meg, mert sajnos sok bennük a klisé és az ismétlés, ami a történetvezetésre és a karakterekre is hatványozottan érvényes.
No... tovább! Majd hősünkkel Sara Tidwell is felveszi a kapcsolatot, aki egy fekete bluesénekesnő volt a múlt század elejéről, és aki ott lakott a nyaralóban, és egyik napról a másikra eltűnt a kislányával együtt. A film több szálon fut, és rengeteg nyitott kérdéssel dolgozza meg a fantáziánkat. Mit akar Jo üzenni az álmokban? Miért jelenik meg Sara az álmokban? Mi a közösség sötét titka? Mi a köze Sarának a tóparti nyaralóhoz? Végül is mindenre megkapjuk a választ, de mégis... Olyan sótlan az egész.
Ezt a filmet 2011-ben már illett volna kicsit véresebbre, félelmetesebbre, nézhetőbbre és egyszerűen jobbra elkészíteni. Amit szintén ezerszer szajkóztam már, a mellékszereplők unalmasak és nagyon gyengék, nem is tudom, hogy mondjam, mi is a jó szó rá, olyan jellegtelenek. Nincs egyéniségük. Valahogy Stephen King filmjeinél a casting nagyon rosszul szokott elsülni. Vagy nincs annyi pénz jól dolgozó külsősökre?
Magyarul egy tisztességes iparosmunka, de megint semmi extra, semmi olyan, amiért én újra és újra elővenném. Ezzel nem azt szeretném mondani, hogy nem érdemes megnézni, ó dehogynem, hiszen aki ezt a fajta stílust szereti, annak sok örömet fog idézni. Én már öreg róka vagyok, engem már komolyabb dolgokkal kell levenni a lábamról. Plusz, amin megint felbosszantottam magam, az a fordítás. Az eredeti mű a Tóparti kísértetek (Lakeside Ghosts), amiből lett a Bag of Bons (Egy zsák csont), amiből valami balfácán a Csontzsák fordítást eszkábálta össze... Igaz, ez már nem ront és nem is javít a minisorozaton. Ennyi. (A sör legalább hideg volt.)
57 Csontzsák (2011)
dráma | horror | misztikus | thriller
Michael Noonan sikeres író. Boldogan él szép feleségével, Jo-val. Minden évben megjelentet egy újabb regényt, művei előkelő helyen állnak a bestsellerlistákon, anyagilag is... több»
Szereplők: Pierce Brosnan, Jason Priestley, Melissa George, Anika Noni Rose, Annabeth Gish
