Ócenárium a Pandorán

2023.01.01 16:30 Artemisia Olvasottság: 651x

7

Az első Avatar-film 2009-ben felkavarta a mozizás állóvizét: James Cameron monumentális eposza egy lenyűgöző világot épített fel, forradalmasította a 3D technikát, 9 kategóriában jelölték Oscar-díjra, minden idők legnagyobb bevételt hozó filmje lett és az egész világ Avatar-lázban égett megjelenése idején.

A folytatás ugyan maratoni hosszúságú időt, 13 évet váratott magára, de A víz útját látva kijelenthető: minden egyes várakozással töltött percet megért, mert amit az Avatar folytatása nyújt, az minden várakozást felülmúl.

Az első rész eseményei óta a Pandorán is évek teltek el, a na'vykat akkor győzelemre vezető Jake Sully immár véglegesen na'vy testben él a győnyörű, vad bolygón. Neytiri-vel családot is alapítottak: fiaik, Neteyam és Lo'ak, valamint lányuk Tuk mellett a korábban elhunyt Grace avatárjának rejtélyes körülmények közt fogant lányát, Kirit is örökbefogadják, egy a Pandorán rekedt embergyerek, Gekko is a családhoz szegődik.

Idilli életüknek és családi boldogságuknak az ég népének újbóli visszatérte vet véget: ellenséges űrhajók landolnak a bolygók, élükön a halálból avatár-testben visszatérő, bosszúszomjas Quaritch-csal. Érdekes újítás, hogy ez a na'vy bőrbe bújt Quaritch csak egy rekombinánsa az ezredesnek, így tőle független tudata van, önálló döntéseket képes hozni. De hozzáfér annak emlékeihez, így elsődleges életcélja, hogy revansot vegyen Jake-en és az ezredest megölő Neytiri-n .

Jake nehéz döntést hoz, és családja biztonságát szem előtt tartva elhagyják törzsüket és dzsungelbéli lakhelyüket és a Pandora egy eddig ismeretlen régiójában, a tengeri törzseknél keresnek menedéket.

Az előző rész nagyszabású háborúja után James Cameron most jóval kissebb léptékre vált és elsősorban a családot helyezi fókuszba. A bensőségesebb hangvétel pedig kétségkívül jót tett a történetnek. Közelebbről megismerhetjük Sullyék családi viszonyait, miközben érdekes kérdéseket fel az apa szerepéről, a gyerekek megfelelési kényszeréről vagy arról, hogy milyen hatással van a testvérek kapcsolatára, ha egyikük mintagyerek, másikuk pedig tipikus bajkeverő. Sőt, egy kifejezetten bizarr apa-fia kapcsolatot is érint Quaritch avatárja és az ezredes hátrahagyott fia, Gekkó között.

A családi viszonyok mellett Cameron nagy hangsúlyt fektet Sullyék beilleszkedésére a tengerrel szoros szimbiózisban élő metkayina törzsbe. A játékidő egyharmadát a törzs életének, kultúrájának, valamint paradicsomi élőhelyének bemutatására szenteli. Csakúgy, mint az esőerdő, a tengeri szigetvilág is dúskál a gazdag és lenyűgöző élővilágban. Különösen csodálatra méltó lakói a tengernek a tulkunok, a gyönyörűen animált pandorai óriásbálnák, akikre a metkayinák családtagként tekintetenek. Szintén sok figyelmet kapnak a gyerekek, az új környezethez való alkalmazkodást szinte teljes egészében az ő szemszögükből látjak. A lázadó Lo'ak az egyik legjobban kibontott gyerekkarakter, aki teljesen hitelesen, kamaszosan reagál a környezetváltozásra és a szülői szigorra. A másik pedig a rejtélyes módon született Kiri, aki sokkal mélyebb kapcsolatban áll Eywa-val, mint mások. További érdekessége, hogy a kamaszkorban járó Kirit ugyanúgy Sigourney Weaver alakítja, korábban Grace-t. A metkayinák vezetőiként bemutatkozik Tonowari és Ronal, utóbbi Kate Winslet alakításában.

Ugyanakkor a világépítés a történetszövés bármilyen nagyszerű is, háttérbe szorul a technikai arzenál mellett. Merthogy A víz útja mindenekelőtt egy audióvizuális csoda. Minden képzeletet felülmúló látvány tárul elénk, kétségkívül a valaha készült legszebb filmmel van dolgunk. Cameron ismételten forradalmi technikával dolgozott - többek között egy speciális kamerát is legyártottak a víz alatti jelenetek leforgatásához - a precizitás és minőség pedig minden egyes képkockán meglátszik, mert itt bizony minden képkocka önmagában is álomszép.

A tenger alatti jelenetek mellett különösen igaz ez a film fináléjára, ami egy bámulatos, látványorientált, mégis érzelmes akcióorgia .

A technikai innovációk mellett mondanivalóban is bővelkedik, a családi összetartásról, a szülő-gyerek viszonyokról, a gyászról, környezetvédelemről és az ember pusztító ökológiai lábnyomáról, az orvvadászatról (a na'vy -sajnos találóan- démonoknak hívják az embert).

A film nem varr el minden szálat, érezhetően épít a belengetett folytatásokra. Érezhető, hogy A víz útját egy nagyobb saga megalapozásának, mozgásbalendítésének szánták, így feltehetően csak a folytatásokban kapunk választ Kiri születésének körülményeire, Gekkó esendő döntésének következményeire, vagy akár a két fiatal között jelenlévő érzelmi szálra, ahogy feltehetően Ronal terhességének is fontos szerepe lesz.

James Cameron világa annyira behúz, hogy fel sem tűnik a több mint 190 perces játékidő, sőt olyan gyönyörű az egész, hogy akár kétszer ennyi ideig is el lehet gyönyörködni benne. Egy ilyen élmény után nehezen fog eltelni az a 2 év amit a 2024.decemberére kitűzött 3.részig kell várni, de addig is itt van A víz útja , amiben újra és újra elmerülhetünk.