Érdekes volt olvasni egy könyvet és látni egy filmet, amelynek A halál a narrátora. A II. világháború zord éveit két gyerek szemszögéből bemutató történet igazi szívfacsaró élményt nyújt. Sophie Nélisse előtt még nagy jövő áll, Liesel szerepe pedig olyan, mintha egyenesen neki írták volna. Eredeti nyelven érdemes megnézni a filmet, mert akkor még a színésznő különleges akcentusát is lehet hallani (és ahogy barátjának, Rudy-nak a nevét kimondja, azt öröm hallani). Na és persze ott van Rudy is, akinek a szerepére keresve sem lehetett volna jobbat találni, mint Nico Liersch-et. Liesel nevelőszülei, Rosa és Hans (Emily Watson és Geoffrey Rush nagyszerű alakításában), tökéletes ellentétei egymásnak, ám a kislányt ugyan más-más módon, de mindketten nagyon szeretik (a szigorú Rosa érzelmeit csupán akkor érezhetjük, amikor Hansot behívják harcolni és kettesben maradnak Liesel-lel).
Vannak a regénynek meghatározó jelenetei (például amikor Liesel és Max hóembert építenek a pincében vagy amikor a tipikus német vonásokkal rendelkező, Rudy befesti magát szénnel, hogy hasonlítson a fekete bőrű Olimpiai bajnokra Jesse Owensre, akinek a győzelme a náci Németország szemében óriási szálka volt, s persze a grandiózus könyv égetés... ezek mind-mind feledhetetlen élményt nyújtanak a filmvásznon viszont látva. A záró jelenetre pedig megint csak érdemes bekészíteni a zsebkendőket. Szükség lesz rá!
Érdekes volt olvasni egy könyvet és látni egy filmet, amelynek A halál a narrátora. A II. világháború zord éveit két gyerek szemszögéből bemutató történet igazi szívfacsaró élményt nyújt. Sophie Nélisse előtt még nagy jövő áll, Liesel szerepe pedig olyan, mintha egyenesen neki írták volna. Eredeti nyelven érdemes megnézni a filmet, mert akkor még a színésznő különleges akcentusát is lehet hallani (és ahogy barátjának, Rudy-nak a nevét kimondja, azt öröm hallani). Na és persze ott van Rudy is, akinek a szerepére keresve sem lehetett volna jobbat találni, mint Nico Liersch-et. Liesel nevelőszülei, Rosa és Hans (Emily Watson és Geoffrey Rush nagyszerű alakításában), tökéletes ellentétei egymásnak, ám a kislányt ugyan más-más módon, de mindketten nagyon szeretik (a szigorú Rosa érzelmeit csupán akkor érezhetjük, amikor Hansot behívják harcolni és kettesben maradnak Liesel-lel).
Vannak a regénynek meghatározó jelenetei (például amikor Liesel és Max hóembert építenek a pincében vagy amikor a tipikus német vonásokkal rendelkező, Rudy befesti magát szénnel, hogy hasonlítson a fekete bőrű Olimpiai bajnokra Jesse Owensre, akinek a győzelme a náci Németország szemében óriási szálka volt, s persze a grandiózus könyv égetés... ezek mind-mind feledhetetlen élményt nyújtanak a filmvásznon viszont látva. A záró jelenetre pedig megint csak érdemes bekészíteni a zsebkendőket. Szükség lesz rá!