Amikor ennek a filmhez nekilátunk, akkor semmiképp se csak úgy álljunk hozzá, hogy "oké, nézzünk már valamit" , ehhez ugyanis bizonyos érzelmi, lelki felkészülés szükséges. Fontos megtervezni az alkalmas időpontot, amikor érzelmileg egy mélyreható drámára hangolódunk rá, ennek ellenére bármennyire is szeretnénk, erre nem lehet igazán felkészülni.
Legkönnyebb részének – ha lehet ebben egyáltalán könnyebbről beszélni – esetleg az első húsz percet nevezném, ami hozzávetőlegesen ennek a drámának úgymond csupán a bemelegítő része. Felvázolja a lány a helyzetét, és barátokra lel, akik hasonló cipőben járnak. Majd összebarátkozik egy fiúval, aki szintén súlyos betegségekkel küzd élete folyamán, és egymást egyre jobban megismerve, életüket egymással megosztva vidámabban élhetnek valamivel, ami pedig a lényeg: egymás problémái nem mintha lejjebb húznák őket, hanem ellenkezőleg, egymás személyes fejlődését, építését érik el ezalatt.
Óriási fordulóponthoz érnek ott, amikor Amszterdamba utaznak, hogy a lány egyik kedvenc könyvének írójával találkozzanak néhány regénytémájú kérdés megválaszolása reményében, és kiderül, hogy egy felettébb kellemetlen fráter. Igaz, némi bepillantást nyerhetünk az ő élete hátterébe is, akit ért komoly tragédia, ezt viszont sajnos a környezetében tartózkodókon törte ki, és emberi mivolta a végén csak még lejjebb csúszott, ez viszont sokkal inkább az ő érzelmi döntése miatt, amikor elrontotta a kegyelet óráit.
Az egyetlen jó dolog az volt tőle, hogy átadta azt a levelet. Ha már a temetés: kegyetlen őszinte és szívbemarkoló rész volt, főleg az, ahol az előtemetést megtartották a Jézus Szíve Templomban. A filmben el-elhangzanak utalások, mintha hinnének is a (fizikai) halál utáni életben – bizony nehéz lehet úgy élni, ha ebben nem hisznek, erről viszont személyes, mély lelki odafigyeléssel meg lehet bizonyosodni.
Összességében bajban vagyok azzal, hogy eldöntsem, melyik is a szerintem legjobb rész. Az egyik mindenképp az, ahol Anne Frank házában egyre feljebb kell menniük (ami a lányt fizikailag megterheli), és eközben a háttérben Anne idézeteit lehet hallani, amelyek mintha a haladással párhuzamosan inspirálnák őket is, hogy lépjenek túl az akadályokon, és tekintsenek előre. Amik pedig igenis nagy szavak olyasvalakitől, aki a második világháború és a haláltáborok számos poklát megjárta...
Miután pedig feljutottak, ott megcsókolják egymást. Szívderítő jelenet volt. Ám sajnos örömük nem tartott sokáig: a lány is sejti a film során, hogy ő is meg fog halni előbb-utóbb, és hogy az előbb valószínűbb, viszont addig is mennyi örömöt tudtak adni egymásnak. Gyakorlatilag egymás számára a világot jelentették. Szerető és megértő családjuk volt, akik törődtek velük, és ott amikor beszélgettek, mielőtt a lány elment az előtemetésre, az gyönyörű és megható volt. Hát még a levél a végén!
Tízfokú skálán tizenkettest is megérdemlő mestermű ez a semmilyen körülmények sem közönségfilm.
87 Csillagainkban a hiba (2014)
Hazel Grace (Shailene Woodley) és Gus (Ansel Elgort) egyszerű, szerelmes kamaszoknak tűnhetnek, kapcsolatuk azonban korántsem mindennapi. A két fiatal a rákbetegek önsegítő... több»
