A nyolcvanas évek végének egyik ikonikus akció-sci-fije, a Robotzsaru első része éles társadalmi szatírával, erőszakos, mégis okos hangvételével robbant be a köztudatba. A folytatás, a Robotzsaru 2 már vegyesebb fogadtatásban részesült, de még mindig magán viselte Paul Verhoeven eredeti látásmódjának nyomait. A harmadik rész viszont – Fred Dekker rendezésében – végleg eltávolodott attól a sötét, kegyetlen világtól, amely a franchise-t eredetileg különlegessé tette. A történet középpontjában ismét a megavállalat, az OCP áll, amely továbbra is elkeseredetten próbálja lebontani Detroit szegénynegyedeit, hogy helyet adjon a Delta City projektnek.
Ezúttal azonban a középpontba a lázadó civilek kerülnek, akik megpróbálnak ellenállni a vállalat kegyetlen terveinek. Robotzsaru – immár Robert John Burke alakításában, mivel Peter Weller nem tért vissza – a menekülők oldalára áll, és egy újabb harcot vív nemcsak a gonoszokkal, hanem saját identitásával is. Bár a koncepció elsőre izgalmasnak tűnhet, a film legnagyobb problémája, hogy teljesen elveszíti az első rész nyers szatirikus élét. Az erőszakos, felnőtt korhatáros hangulat helyét jóval szelídebb, családbarátabb megközelítés veszi át, amellyel a készítők nyilvánvalóan a szélesebb közönséget szerették volna megszólítani.
Ennek következménye, hogy a film veszít súlyából, és sokszor inkább egy középszerű akciófilm benyomását kelti, semmint egy társadalomkritikával átitatott sci-fiét. A Robotzsaru karaktere is jóval egyszerűbbé válik. Az első két filmben a belső vívódás, az ember és gép határainak feszegetése igazi drámai mélységet adott a történetnek, ám a harmadik részben ez inkább felszínes utalások szintjén marad. A történet új elemei – például a repülő páncélkiegészítő vagy a kislány, aki számítógépes zseniként segíti hősünket – inkább gyermeteg hatást keltenek, semmint izgalmas újdonságként működnének. Fred Dekker rendezése nem tudja ellensúlyozni a gyenge forgatókönyvet, amely túl sok sablonos elemet tartalmaz. Az akciójelenetek helyenként látványosak, de ritkán izgalmasak, és hiányzik belőlük az a brutalitás és szarkazmus, ami az első film csúcspontjait jellemezte. A színészi játék korrekt, de Robert John Burke nem tudja visszaadni azt a karizmát és melankóliát, amit Peter Weller képviselt a szerepben. A Robotzsaru 3 gyenge lezárása lett egy ígéretes trilógiának. Bár akadnak benne szórakoztató pillanatok, és a karakter továbbra is szerethető, a film elveszíti mindazt az élt, amely az első részt klasszikussá tette. Ez a folytatás inkább csalódásként él a rajongók emlékezetében, mint méltó kiegészítése egy kultikus történetnek.
