Az X-men filmekkel ambivalens a kapcsolatom. Egyszerre szeretem őket és közben húzom is a számat. Amiket eddig láttam, azok többnyire olyan átlagosan jók voltak, szal nem fordult ki a gyomrom filmnézés közben, csak néha szisszentem fel magamban a képregényes ökörségek miatt. Ez a rész azonban katasztrófa, a feliratoknál alig akartam elhinni, hogy ezt is Singer rendezte. Sehol nincs meg benne az az egységesség és mélység, ami a First Classt és a Future Pastot élvezhetővé, szórakoztatóvá tette. Ovis baromsággá züllesztettek le benne mindent, kezdve a főgonosszal, aki mondjuk a totális apokalipszis helyett kilövi az űrbe a teljes nukleáris arzenált. Ah, logikus, igen. Minden ízében gyerekekre hangolt az egész. És még Charles és Erik barátságát is sikerül elcsépeltté tenni az állandó önismételgetéssel. Azért ez nem kis bravúr. Külön misét ér meg, hogy Magneto egy filmen belül előbb jófiú, aztán megint rosszfiú, majd végül ismét jófiú v. ilyesmi. "Tudtam én h van benned jó" - hogy mindeközben milliókat mészárolt le, az nem érdekes. Legyünk őszinték, az "igazi" Magneto már rögtön a film elején fel akart volna tolni egy acélgerendát Akopa...Apuka...öh... Apokapszu...nah, szal ennek a cosplayes nyomoréknak a valagába. Az egyes jelenetek nevetséges mértékben nem illenek össze. Az eddigi filmekben többé-kevésbé indokolt bő 2 órás játékidőt itt olyan coolnak vélt filler percekkel érik el, mint a gyors lábú ifjonc újabb lassítós-megmentős viccelődése, vagy Jean Grey levegőben sétálgatása... Előbbi az előző részben amúgy elég mókásra sikerült, de hát ugye úgy van az halivúdi körökben, hogy a "nagyobb az jobb"... Jean Grey pedig... A The Sun 3. oldalán is jobbat találhattak volna a szerepre, egészen elképesztő, hogy mennyire messze van Famke Janssentől úgy általában. Szóval, jogos a film felvetése: valóban a 3. részek gyakran a leggyengébbek lesznek. Csak hát itt kb. akkora különbség van az előzőekhez képest, mint egy Tesco gazdaságos jégkrém és egy Carte d'Or között. És valljuk be: azért utóbbi is elég messze van egy Haagen-Dazstól.
Az X-men filmekkel ambivalens a kapcsolatom. Egyszerre szeretem őket és közben húzom is a számat. Amiket eddig láttam, azok többnyire olyan átlagosan jók voltak, szal nem fordult ki a gyomrom filmnézés közben, csak néha szisszentem fel magamban a képregényes ökörségek miatt. Ez a rész azonban katasztrófa, a feliratoknál alig akartam elhinni, hogy ezt is Singer rendezte. Sehol nincs meg benne az az egységesség és mélység, ami a First Classt és a Future Pastot élvezhetővé, szórakoztatóvá tette. Ovis baromsággá züllesztettek le benne mindent, kezdve a főgonosszal, aki mondjuk a totális apokalipszis helyett kilövi az űrbe a teljes nukleáris arzenált. Ah, logikus, igen. Minden ízében gyerekekre hangolt az egész. És még Charles és Erik barátságát is sikerül elcsépeltté tenni az állandó önismételgetéssel. Azért ez nem kis bravúr. Külön misét ér meg, hogy Magneto egy filmen belül előbb jófiú, aztán megint rosszfiú, majd végül ismét jófiú v. ilyesmi. "Tudtam én h van benned jó" - hogy mindeközben milliókat mészárolt le, az nem érdekes. Legyünk őszinték, az "igazi" Magneto már rögtön a film elején fel akart volna tolni egy acélgerendát Akopa...Apuka...öh... Apokapszu...nah, szal ennek a cosplayes nyomoréknak a valagába. Az egyes jelenetek nevetséges mértékben nem illenek össze. Az eddigi filmekben többé-kevésbé indokolt bő 2 órás játékidőt itt olyan coolnak vélt filler percekkel érik el, mint a gyors lábú ifjonc újabb lassítós-megmentős viccelődése, vagy Jean Grey levegőben sétálgatása... Előbbi az előző részben amúgy elég mókásra sikerült, de hát ugye úgy van az halivúdi körökben, hogy a "nagyobb az jobb"... Jean Grey pedig... A The Sun 3. oldalán is jobbat találhattak volna a szerepre, egészen elképesztő, hogy mennyire messze van Famke Janssentől úgy általában. Szóval, jogos a film felvetése: valóban a 3. részek gyakran a leggyengébbek lesznek. Csak hát itt kb. akkora különbség van az előzőekhez képest, mint egy Tesco gazdaságos jégkrém és egy Carte d'Or között. És valljuk be: azért utóbbi is elég messze van egy Haagen-Dazstól.