Nagyon életszagú volt az egész film. A gimnazista lány véletlenül teherbe esik. Mindenkinek ilyenkor az első gondolata, hogy mivel még maga is gyerek a babát el kell vetetni. Itt is így folytatódna a történet, azonban a lány végül mégsem teszi meg ezt a lépést. Ellen Pagere kitűnően illett a szerep, bár idősebb volt mint a filmbéli karaktere, de a testalkata miatt még ki is nézett tizenhat évesnek. Természetes volt a játéka és nagyon kedvelhető, nem csodálom az Oscar-jelölést. Egész neves színészcsapatot sikerült a filmnek megnyernie magának. Ott volt J. K. Simmons a melegszívű, igazán jó fej édesapa szerepében, aki fel se kapta a vizet, amikor megtudta, hogy lánya állapotos. Bogyóka azután is Bogyóka maradt, hogy bekapta a legyet. Nem is rémlik más film, ahol nem az az első, hogy leüvöltik a gyerek fejét. Nagyon szimpatikus lépés volt. Jennifer Garner és Jason Bateman párosa is jól cseng. És ne feledkezzünk meg a friss Oscar-díjas Allison Janneyről sem, aki a mostohát játszotta, aki rendhagyóan egy kedvelhető figura, nem a megszokott. Ami egy hangyányit zavart, hogy túl természetesen vette a terhesség körüli dolgokat Juno. szerintem egy ilyen fiatal lány azért jobban megijedne a rá váró dolgoktól. No meg a kispapa Michael Cera sem esett pánikba attól, hogy gyermeke fog születni. Ami sokat dob a filmen, hogy nagyon egyedi és kellemes stílusa van. A párbeszédek mesterien vannak megírva benne, talán mintha egy könyvet olvasna az ember, ahhoz tudnám hasonlítani. Nagyon jó a humora, nem erőltetett, sem közönséges. Volt benne valami meseszerű beütés. Tetszett, hogy a történet vezetése az évszakok múlásán keresztül volt szemléltetve. Helyes volt a hotel körüli herce-hurca és nekem is be kell szereznem egy hamburger phonet. Meglepő, hogy nincsenek negatív karakterek a filmben és azzal sem rontják el, hogy a felkínálkozó esély alkalmával az állapotos lány esetleg összejöjjön az örökbefogadó férfival. Nagyon amerikai és hatásvadász húzás lett volna, köszönjük meg a készítőknek, hogy nem lépték meg, továbbá maga az aktus sem volt premier plánba mutatva. A szereplők gondolatait is megtudhattuk, az alámondások révén. Junot mindenki támogatta az előtte álló hatalmas esemény előtt. A család, barát és barátnő. Hamar elszállt a játékidő és még úgy nézné utána az ember. Nagyon emlékezetes film, amit néhány évente jól esik újra nézni. Ha valaki esetleg valamikor hasonló helyzetbe kerül, ilyen szerető családot kívánok, mint amilyen Junonak volt.
Nagyon életszagú volt az egész film. A gimnazista lány véletlenül teherbe esik. Mindenkinek ilyenkor az első gondolata, hogy mivel még maga is gyerek a babát el kell vetetni. Itt is így folytatódna a történet, azonban a lány végül mégsem teszi meg ezt a lépést. Ellen Pagere kitűnően illett a szerep, bár idősebb volt mint a filmbéli karaktere, de a testalkata miatt még ki is nézett tizenhat évesnek. Természetes volt a játéka és nagyon kedvelhető, nem csodálom az Oscar-jelölést. Egész neves színészcsapatot sikerült a filmnek megnyernie magának. Ott volt J. K. Simmons a melegszívű, igazán jó fej édesapa szerepében, aki fel se kapta a vizet, amikor megtudta, hogy lánya állapotos. Bogyóka azután is Bogyóka maradt, hogy bekapta a legyet. Nem is rémlik más film, ahol nem az az első, hogy leüvöltik a gyerek fejét. Nagyon szimpatikus lépés volt. Jennifer Garner és Jason Bateman párosa is jól cseng. És ne feledkezzünk meg a friss Oscar-díjas Allison Janneyről sem, aki a mostohát játszotta, aki rendhagyóan egy kedvelhető figura, nem a megszokott. Ami egy hangyányit zavart, hogy túl természetesen vette a terhesség körüli dolgokat Juno. szerintem egy ilyen fiatal lány azért jobban megijedne a rá váró dolgoktól. No meg a kispapa Michael Cera sem esett pánikba attól, hogy gyermeke fog születni. Ami sokat dob a filmen, hogy nagyon egyedi és kellemes stílusa van. A párbeszédek mesterien vannak megírva benne, talán mintha egy könyvet olvasna az ember, ahhoz tudnám hasonlítani. Nagyon jó a humora, nem erőltetett, sem közönséges. Volt benne valami meseszerű beütés. Tetszett, hogy a történet vezetése az évszakok múlásán keresztül volt szemléltetve. Helyes volt a hotel körüli herce-hurca és nekem is be kell szereznem egy hamburger phonet. Meglepő, hogy nincsenek negatív karakterek a filmben és azzal sem rontják el, hogy a felkínálkozó esély alkalmával az állapotos lány esetleg összejöjjön az örökbefogadó férfival. Nagyon amerikai és hatásvadász húzás lett volna, köszönjük meg a készítőknek, hogy nem lépték meg, továbbá maga az aktus sem volt premier plánba mutatva. A szereplők gondolatait is megtudhattuk, az alámondások révén. Junot mindenki támogatta az előtte álló hatalmas esemény előtt. A család, barát és barátnő. Hamar elszállt a játékidő és még úgy nézné utána az ember. Nagyon emlékezetes film, amit néhány évente jól esik újra nézni. Ha valaki esetleg valamikor hasonló helyzetbe kerül, ilyen szerető családot kívánok, mint amilyen Junonak volt.