Mestermű. Legalábbis számomra, persze leszögezném, hogy erősen elfogult vagyok, mert az úgynevezett "home invasion"-filmek a kedvenceim közé tartoznak, bár azt hiszem a "kedvenc" kifejezés nem a legjobb egy olyan filmre, ahol az embert a saját, legszűkebb és sérthetetlennek vélt életterében, az otthonában éri támadás. Ezek a filmek a legtitkosabb félelmekkel szembesítenek, hogy a világ elől még a saját otthonában sincsen biztonságban az ember, bármilyen erődítmények mélyére rejti is magát. Bár számtalan ilyen típusú film készült már a témában ilyen erős, ilyen hatásos és hiteles kevés. A "Funny Games" képes kizökkenteni a kényelmes biztonságérzetből, képes valódi és zsigeri félelmeket kelteni, képes ellenszenvet éreztetni a főszereplők otthonába betolakodó, a békés ott-lakókat terrorizáló személyekkel szemben, és szimpátiát együttérzést kiváltani a terrort elszenvedőkkel. Erre igen ritkán képes film.
Mestermű. Legalábbis számomra, persze leszögezném, hogy erősen elfogult vagyok, mert az úgynevezett "home invasion"-filmek a kedvenceim közé tartoznak, bár azt hiszem a "kedvenc" kifejezés nem a legjobb egy olyan filmre, ahol az embert a saját, legszűkebb és sérthetetlennek vélt életterében, az otthonában éri támadás. Ezek a filmek a legtitkosabb félelmekkel szembesítenek, hogy a világ elől még a saját otthonában sincsen biztonságban az ember, bármilyen erődítmények mélyére rejti is magát. Bár számtalan ilyen típusú film készült már a témában ilyen erős, ilyen hatásos és hiteles kevés. A "Funny Games" képes kizökkenteni a kényelmes biztonságérzetből, képes valódi és zsigeri félelmeket kelteni, képes ellenszenvet éreztetni a főszereplők otthonába betolakodó, a békés ott-lakókat terrorizáló személyekkel szemben, és szimpátiát együttérzést kiváltani a terrort elszenvedőkkel. Erre igen ritkán képes film.