Úgy gondolom, George A. Romero nevét nem nagyon kell bemutatni a horror szerelmeseinek, hisz több mint 50 évvel ezelőtt Az élőhalottak éjszakájával nemcsak egy klasszikust köszönhetünk neki, de a zombis filmek alapjait is letette arra a képzeletbeli asztalra. Sőt mi több, Mr. Romero maradt is a műfajban, hisz neve és munkássága szinte egybeforrt a zombis filmekkel. Bár igaz, készített más jellegű alkotásokat is (Majomszeretet: Egy félelmetes kutatás 1988, Halálos árnyék 1993 vagy a 2000-es Csonttörő), de munkássága inkább az élőholtak körül forgolódott, hisz tulajdonképpen az 1968-as Az élőhalottak éjszakája után még 5 filmes folytatás készített, és további 3 feldolgozásnak is kikövezte az útját.
George A. Romero rendkívül kevés pénzből (kb. 115 ezer dollárból) hozta össze Az élőhalottak éjszakáját, ami viszont pokolian sikeres lett mind kritikailag, mind anyagilag, pedig rengeteg kockázat volt benne, és itt nem csupán a pénzbeli dolgokról beszélhetünk, bár azért az is megérdemelne egy külön hasábot, hogy a készítők miként szedték össze apránként a pénzt a filmhez. Amerikában az 1968-as év már önmagában rendkívülinek számított filmes berkeken belül, hisz ez volt az az év, amikor a szakma épp megszüntette az úgynevezett cenzort, és ekkor kezdte meg a működését az amerikai korhatár besorolás. A két történelmi filmes pillanat közt majd egy hónap telt el, és Romero filmje pont e hónap közben jelent meg (hogy ez tudatos volt e, vagy véletlen, a mai napig kérdés). Így történhetett meg, hogy ez az első olyan film, amiben a főszerepet egy afroamerikai színész játszhatta el, vagy hogy egy afroamerikai színész megpofozhatott a filmben egy fehér nőt (és még sok olyan dolog szerepel benne, ami a maga idejében rendhagyónak számított).
Romero és John A. Russo (ketten írták a forgatókönyvét) bevallotta, hogy művükre nagy hatást gyakoroltak az 50-es évek tudományos fantasztikus filmjei és regényei, valamint az a szorongás, amit a hidegháború teremtett meg Amerikában. Mindezek visszaköszöntek a filmjükben, hisz az elszigeteltség, a kétségbeesés elég erős velejárója volt a történetének. A történet kibontása is rendhagyó volt, hisz nincs a klasszikus módon felvezetve, hisz a főhősnőnk egyből belecsöppen a történések folyamába, és csak fokozatosan szivárogtatja az információ morzsákat. Ez akár egyfajta társadalomkritikaként is értelmezhető, bár itt ez még annyira nem nyilvánvaló, mint majd Romero későbbi alkotásainál. Fontos még megemlíteni a történetnél a befejezést is, hisz ez is elég rendhagyó volt (igaz, mára már azért sokkal többet alkalmazzák ezt a fajta befejezést, de akkor és az időben ez nem kis meglepetéssel szolgálhatott).
A technikai megjelenítéseket a rendkívül alacsonynak mondható költségvetés ellenére több mint 50 év elteltével sem nevezhetjük rossznak, engem még mindig képes volt szórakoztatni. Akárcsak a színészi alakítások. Ahhoz képest, hogy a színészek szinte egytől egyig pályakezdők voltak (bár ez igaz volt Romerora is), szépen hozták a karakterüket. A film a hangulatteremtése miatt marad meg az emlékeimben, mert e téren igenis nagyot alkottak.
80 Az élőhalottak éjszakája (1968)
Barbarát egy éjszaka a temetőben megtámadja egy ismeretlen. Egy faházban húzza meg magát néhány más emberrel együtt, akikkel ugyanez történt. Nem sejtik, hogy nem egyszerű... több»
Szereplők: John A. Russo, Duane Jones, Judith O'Dea, Karl Hardman, Marilyn Eastman
Nekem a képi világa bejött, az amatőr(nek ható) színészek nem!
De még ma is lehet tőle parázni, legalábbis ha évente előveszem, van mindig egy feszültség bennem.
:)
M.S.