Aki (velem együtt) egy csavaros, átverős stílust várt Ruper Wyatt filmjétől, annak nagyot kell csalódnia, ugyanis a produkció sokkal inkább egy tipikus, de szokatlan témájú dráma, mint egy izgalmas krimi-thriller. A probléma ezzel viszont csak az, hogy mintha maga a mű is nagyon nehezen jönne rá erre, addig pedig céltalanul vergődik össze-vissza. A cselekmény első egy órája abból áll, hogy Jim következetesen kidob minden elé kerülő lehetőséget, újra és újra előadja, hogy ő mennyire gyűlöli a saját életét, közben pedig az uzsorások is rendre feltűnnek, hogy minden egyes alkalommal elmondják, ha nem fizeti nekik vissza a pénzt, akkor nagy baj lesz. Valódi karakterépítést és karakterábrázolást egészen csak a sztori vége felé látni, addig pedig az időt kénytelenek vagyunk a főszereplő kicsit sem szimpatikus hozzáállásával és Brie Larson kínosan a forgatókönyvbe szuszakolt mellékkarakterével tölteni.
A céltalanság és egy helyben toporgás mindent átható érzésével legalább azonos mértékben zavaró tényező, hogy William Monahan kifejezetten túlírta a párbeszédeket. A forgatókönyvíró, akinek többek között A téglát is köszönhetjük, beleesett abba a tipikus hibába, hogy minden szereplője csakis nagyívű monológokban tud megszólalni, és egy egyszerű kérdésre is egy filozófiai kiselőadással válaszol. Mentségére legyen mondva, ezek legalább nem annyira álbölcs szövegek, mint amennyire ez a hasonló esetekben elő szokott fordulni, azonban akármennyire is élvezetes egy-két ilyen jelenet, és a nagy részük is simán megüt egy elviselhető szintet, egyszerűen fárasztó ezt a sehova sem tartó, öncélú írói magamutogatást nézni. (Így pedig az olyan nagyságok, mint John Goodman vagy Jessica Lange jelentősége is elveszik.)
71 Hazárdjáték (2014)
Jim Bennett élete látszólag sínen van; irodalomprofesszorként dolgozik egy egyetemen, s a kívülállók számára úgy tűnik, gondtalanul, boldogan él. A férfi azonban komoly... több»
Szereplők: Mark Wahlberg, Jessica Lange, John Goodman, Brie Larson, Michael K. Williams
