Őszintén szólva ez a film kissé össze zavart. Több okból is. Mark Wahlberg-et azóta utálom, amióta a Sivatagi cápákban című filmben először megláttam - illetve elvileg utálom. Pedig amúgy a Sivatagi cápákat zseniális filmnek tartom, vagy tartottam.
Csak Wahlberg-et valahogy olyan ronda színésznek tartom - vagy legalábbis tartottam -; valami nagyon irritált benne, nehéz lenne megfogalmazni. Valahogy olyan üres tekintetűnek tartottam. Meg olyan furcsa volt, ahogy a fehérnemű-modellségből belecsöppent a színészet világába.
Ennek ellenére a Sivatagi cápák után még 6 filmjét láttam moziban; pontosabban 6 olyan filmet, amikben szerepelt - nem miatta ültem be ezekbe a filmekre; ő amolyan járulékos szereplő volt. Illetve volt pár olyan film, amiben szerepelt, és érdekelt volna; mégsem ültem be arra a filmre; talán leginkább azért, mert ő szerepelt benne. Sokáig hasonlóképp szkeptikus voltam az Instant család című filmet illetően is Wahlberg miatt, mégis felkeltette az érdeklődésem a film, és beültem rá a moziba. Igazából kifejezetten jól szórakoztam rajta, szerintem az idei kedvenc filmjeim egyike lesz. Valahogy Wahlberg sem volt annyira zavaró benne, sőt, szinte már szimpatikus volt.
Elkezdődött most ez a film a tévében, a Hazárdjáték; Mark Wahlberggel a főszerepben, akinek elég különös volt a sérója. Valahogy nem érdekelt ez a film, nem keltette fel az érdeklődésem, talán egy kicsit zavart is; többször is át akartam kapcsolni. Nem értettem, mi benne a pláne; nem tudtam, miféle újdonságot hozhat egy hazardírozó irodalomtanár története. S mégis a képernyő előtt ragadtam a filmet nézve; szinte már többet jelentett számomra, mint háttérzaj, szinte lekötött. Vártam, hogy hátha felfedezek benne valami értelmet, valami tanulságot, valami újdonságot, na ezt mondjuk speciel nem sikerült. Bár valamire nagyon ki akart hegyeződni ez az egész Wahlberg monológjai és megnyilvánulásai után; csak valahogy nem derült ki, hogy mire. Talán én voltam túl fáradt hozzá; bár szerintem, ha kicsit frissebb fejjel nézném meg, akkor sem tudatosulna bennem, hogy mit is akartak ezzel a filmmel kezdeni.
S valahogy mégsem bántam meg, hogy végignéztem. Jó, mondjuk részben a film kellemesen lassú tempója miatt tartottam ki a film mellett; mert most pont valami ilyesmire volt szükségem. Azt nem állítom, hogy megkedveltem Wahlberget, de többé-kevésbé elvesztettem annak okát, hogy utáljam. (Pár órával korábban történt valami nagyon hasonló. Épp, kedvenc "Duna-parti" kézilabda csapatom meccsén voltam, hosszú időn először sikerült hazai pályán nyerniük; ráadásul egy olyan klub ellen, amellyel bizonyos okból hosszú éveken keresztül nem szimpatizáltam. Kedvenc csapatom egyik játékosa ráébresztett arra, hogy az a bizonyos ok valószínűleg már elhárult. Még egy pár dologra ráébredtem, elvileg.)
Egyébként a számomra eddig többnyire ismeretlen Brie Larson bűbájossága is kellett ahhoz, hogy kitartsak a film mellett - hozott néhány vicces pillanatot, mint az a zenét hallgatva sétálgatós jelenet. Igazából fogalmam sem volt, hogy Őt látom a filmben, mert még soha semmilyen filmben láttam ez előtt. A film után néztem utána, hogy ki Ő. S rádöbbentem, hogy Ő a Marvel Kapitány címszereplője, amit elvileg egyébként is meg akartam nézni; de most már aztán tényleg. Olykor kellenek az ilyen Hazárdjátékhoz hasonló értelmetlen filmek is. Egyébként legalább vizsgafilm?
72 Hazárdjáték (2014)
Jim Bennett élete látszólag sínen van; irodalomprofesszorként dolgozik egy egyetemen, s a kívülállók számára úgy tűnik, gondtalanul, boldogan él. A férfi azonban komoly... több»
Szereplők: Mark Wahlberg, Jessica Lange, John Goodman, Brie Larson, Michael K. Williams
