Azért megmondom őszintén, ma már nem tudnék minden nap egy ilyen klasszikust megnézni, ez már nekem is kissé lassú és régi.
Tegnapi nap viszont rászántam magam.
Nincs baj vele, nem rossz, azt nem állítanám, csak az akkori kornak megfelelő tempója és stílusa van.
Lássuk!
John W. Campbell 1938-ban íródott novellája alapján készült ez a klasszikus filmecske, melyben a sarkköri kutatókat egy lezuhant repülő csészealjból kimentett növény-alapú idegen létforma rémisztgeti, terrorizálja. Műfaját tekintve inkább sci-fi, vagy netalán misztikus film, de nem csak ebben az egy tényben tér el a későbbi, Carpenter-féle változattól.
Igaz, azt azért ne felejtsük el, akkortájt még máshol volt az ingerküszöb!
Patrick Hendry kapitány (Kenneth Tobey) pár társával és egy roppant bosszantó és idegesítő újságíró karakterrel az Északi-sarkra utazik, ugyanis az ottani állomásról az ott dolgozók egy repülő objektumot láttak lezuhanni.
Nem messze a bázisuktól meg is találják azt a bizonyos tárgyat – ami bármennyire is hihetetlen, nem ebből a világból származik –, jégtömbbe fagyott utasát pedig az állomásra cipelik testének teljeskörű elemzése céljából.
Christian Nyby és Howard Hawks, a két rendező a zseniális tájakat nagyon eltalálta, ezzel már egy kis feszültséget csempészett a vászonra.
Aztán egyszer csak kiolvad a Lény, kirohan a hóba, ám féktelen dezertálása nem tart sokáig, ugyanis a kedves kis kutyák széttépik. Míg szétmarcangolt, és kissé hiányos kezét tanulmányozzák és teóriákat gyártanak a lény természetéről, bizonyos műszereik jeleznek, hogy újra felbukkant a bázison, majd a melegházban megtalálják az egyik kutya levedlett, kissé undorító bőrét.
Megpróbálják előkeríteni, de persze nem járnak sikerrel. A csapat doktora viszont annál inkább: emberi vér segítségével sikerül előállítania olyan földönkívüli növényi géneket (1951-ben!), amik ennek a (magát reprodukálni képes) lénynek is az elemi alkotóelemeit képezik. Amikor legközelebb felbukkan a gonosz földönkívüli, leöntik kerozinnal és meggyújtják, de ez láthatóan cseppet sem érdekli, körbenéz és gyorsan elinal.
Cserébe azért gyorsan kiiktatja az állomás fűtőrendszerét.
Embereink, más megoldás nem lévén, végső megoldásként árammal csapatják meg, persze szigorúan azután, hogy a tudományos főmunkatárs szerepet magára öltő doktor, Dr. Arthur Carrington (Robert Cornthwaite) megpróbálja felvenni vele a kapcsolatot, természetesen nem sikerül. Végezetül újságíró barátunk mondja el nekünk a tanulságot, hogy azért ne haljunk meg hülyén.
A maga nemében egy egészen kedves kis alienes filmecske, természetesen figyelembe véve a tényt, hogy mikor készült, így kérném úgy kezelni az alkotást!
Ne várjunk tőle hatalmas trükköket meg technikai megoldásokat, CGI-technika még nem is volt, mégis hatvan évvel később is ugyanúgy meg lehet tekinteni, amolyan klasszikus-retro gyanánt. Egy cseppet sem kell lenézni, maximum csendben megnézni.
Míg a Carpenter-féle feldolgozás már inkább egy groteszk transzformációkban bővelkedő vérbeli horror, némi földönkívülis sci-fi maggal, ennél még csak ez utóbbi műfaj van jelen, amely a tudományos, de kissé hézagos sztorival ellátva, némileg alátámasztott növény-lény alapkoncepcióra épít.
Ami számomra elég zavaró volt, hogy a fontosabb karakterek (kapitány, doki, újságíró, fiatal csaj) mellett még egy seregnyi másik ember is dolgozott a bázison, akik szinte teljesen elvesztek a cselekmény folyásában.
Mint mondottan volt, horrornak semmi nyoma, de ez 1951-ben azért még lehetett az emberek számára félelmetes film.
Idegen lényünk vagy háromszor bukkan fel pár perces jelenet erejéig, de halál is csak két esetben történik, ráadásul azokról csak hallomásból értesülünk, mi magunk a vizuális élményorgiából kimaradunk.
Egyszóval, egy kortalan klasszikus, amit úgy látom, sokan már nem értékelnek, de jómagam néha-néha rászánom magam egy-egy ilyen retro film megtekintésére.
Sőt, még tetszett is!
Ráadásul a sütőben készül a túrós bukta és a vajas kifli, amihez sohasem késő.
Az antarktiszi kutatócsoport felfedez egy jégbe szorult űrjárgányt, a közelében egy idegen lénnyel. A megdermedt teremtmény a táborban lassan kezd feléledni, ez azonban korántsem... több»
Szereplők: Paul Frees, Kenneth Tobey, Robert O. Cornthwaite, Dewey Martin, Margaret Sheridan
Nekem ez már nem biztos, hogy menne!
:)