Az 1950-es évek közepétől több évtizeden átívelő brit tévésorozat, melynek középpontjában Benny Hill áll – a komikus pantomim, vizuális poénok és szatirikus paródiák mestere. A műsor stílusa harsány, burleszkszerű, slapstick és szinte mindig túlzó, tréfáiban gyakori a kétértelműség és a gyors tempójú üldözéses jelenet, amit legendás zenéje is kísér. A cselekmény laza jelenetekből, karakterekből áll, amelyekben Hill számos alakot jelenít meg, a mellékszereplők inkább csak kiegészítik karizmáját. A színészi játék inkább a fizikai humorra, mint kifinomult jellemábrázolásra épül, a forgatókönyv és rendezés Hill kreativitását tükrözi, bár inkább a gegeket helyezi előtérbe, mint a mélyebb történetvezetést. Objektíven a show korszakalkotó, ugyanakkor később sok kritikát kapott szexista, politikailag inkorrekt poénjai miatt; szubjektíven generációk számára jelentett meghatározó szórakozást, míg másokat zavar humorának egyoldalúsága. Azoknak ajánlott, akik klasszikus angol slapstickre és időtálló vizuális humorra vágynak, a modern ízléshez azonban kevésbé illeszkedik.
Az 1950-es évek közepétől több évtizeden átívelő brit tévésorozat, melynek középpontjában Benny Hill áll – a komikus pantomim, vizuális poénok és szatirikus paródiák mestere. A műsor stílusa harsány, burleszkszerű, slapstick és szinte mindig túlzó, tréfáiban gyakori a kétértelműség és a gyors tempójú üldözéses jelenet, amit legendás zenéje is kísér. A cselekmény laza jelenetekből, karakterekből áll, amelyekben Hill számos alakot jelenít meg, a mellékszereplők inkább csak kiegészítik karizmáját. A színészi játék inkább a fizikai humorra, mint kifinomult jellemábrázolásra épül, a forgatókönyv és rendezés Hill kreativitását tükrözi, bár inkább a gegeket helyezi előtérbe, mint a mélyebb történetvezetést. Objektíven a show korszakalkotó, ugyanakkor később sok kritikát kapott szexista, politikailag inkorrekt poénjai miatt; szubjektíven generációk számára jelentett meghatározó szórakozást, míg másokat zavar humorának egyoldalúsága. Azoknak ajánlott, akik klasszikus angol slapstickre és időtálló vizuális humorra vágynak, a modern ízléshez azonban kevésbé illeszkedik.