Rendkívül hátborzongató és nyomasztó film, még mai szemmel is élvezetes. Szerencsére nem nyújtották el túlságosan, a 80 perc elég volt, bár az eleje némileg lassú, és szerintem többet foglalkozhattak volna bizonyos részletek kidolgozásával (pl. belevehették volna azt is, hogy a doki és néhány társa megpróbálják megvizsgálni a növényeket, a működésüket, vagy bennem felmerült az a kérdés, hogy akkor ezek szerint a növények képesek-e akár x alkalommal is lemásolni az embereket, illetve hogy ha a másolat veszi át az "eredeti" ember helyét, mi történik az "eredetivel"). Ettől eltekintve azonban nagyon feszült a film hangulata is, tempója is, szinte beszippantja a nézőt, aki a vége felé már-már kapkodja a fejét, és szorít a főhősöknek, hogy sikerüljön megmenekülniük.
Noha kétségtelen, hogy ezt egy szórakoztató produkciónak szánták - és talán innen is fakad az, hogy az egész picit inkább talán a kommerszebb irányba fordult el, és érzésem szerint a mélyebb tartalmat időnként feláldozták az izgalom kedvéért -, mégis fajsúlyos mondanivalót tálal a nézők elé. Ugyanis egyrészt felveti a Földön kívüli élet problémáját (és tudtommal ez volt az első olyan film, amely idegen lények támadását ábrázolta), egy olyan intelligenciáét, amelyik ráadásul veszélyt jelent(het) az emberiségre nézve. Másrészt a film nemcsak sci-fiként értelmezhető, hanem egzisztenciális síkon is. Nekem olyan gondolatok jutottak az eszembe, miközben néztem a filmet, hogy nem kell az egész civilizációnkat, teremtett környezetünket elpusztítani ahhoz, hogy megszűnjünk embereknek lenni, hiszen a testrablók is "csak" azt vették el, ami az embert emberré teszi: az érzelmeket, a szerelmet stb., ám ezzel uniformizálták is az embereket.
És ebből következik az a kérdés is - legalábbis számomra -, hogy ha mindez elvész, lehet-e és érdemes-e élni. Értelmezésem szerint tehát a film egyfajta figyelmeztetés is, hogy milyen törékeny az emberi élet, hogy becsüljük meg azokat a képességeinket, érzelmeinket, amelyek emberré tesznek bennünket. Úgy érzem, a film alkotóinak (egyik) sugalmazása az volt, hogy ezek a dolgok a legfontosabbak az életünkben, ha ezek elvesznek, az ember többé már nem ember, csak testileg az, de valójában pusztulásra van ítélve. S figyelmeztetés a film a tekintetben is, hogy a magát a bolygó urának tartó ember milyen könnyen semmivé válhat. Az amerikai álom itt amerikai rémálommá változik, paranoiddá teszi a nézőt is, a főszereplők egyre szorultabb helyzetekbe kerülnek, és a végén szinte magukra maradnak. Jó társadalomkritikának tűnt a szememben a film második fele, amikor az embereknek kiosztogatják a gubókat, és szolgaian haza is viszik őket, illetve amikor üldözik a főszereplőket, és a tömeg egy emberként csatlakozik a hajszához, az egyszerű, átlagos polgárok már csak eszközök egy külső erő "kezében", vakon engedelmeskednek a parancsnak. Megítélésem szerint ez a film pont jókor született, a II. világháború utáni talpraállás és hidegháborús paranoia furcsa egyvelegének időszakában, amikor kezdtek megjelenni az amerikai álom megvalósulását megkérdőjelező kritikák, illetve amikor a kommunizmus elleni harc is felerősödött az USA-ban. Érdekes megjegyzések hangzanak el a filmben, pl. az egyik fickó azzal győzködi a főhőst, hogy ha átengedi magát az idegeneknek, akkor egy szebb világban fog felébredni, ahol nincsenek problémák, és ahol mindenki egyforma (az emberek ugyanis a filmben alvás közben cserélődnek ki idegenekre, vagyis hőseinknek nem szabad elaludniuk), ami a kommunizmus "szép új világa", a látszategyenlőség és az agymosó fanatizmus elleni éles kritikaként is értelmezhető. Az első pillantásra egyszerűnek tűnő film tehát sokféle üzenetet, értelmezési lehetőséget hordoz magában, nagyon erős atmoszférát tud teremteni, amihez hozzájárul Kevin McCarthy ütős színészi játéka, az operatőri munka, a zene, és nem utolsósorban az olyan dramaturgiai húzások, mint pl. annak bemutatása, hogyan válik egy idilli kisváros a borzalmak helyszínévé. Bár a legtöbb helyen azt olvastam, hogy a befejezés pozitív, én ezt picit kétkedve fogadnám, úgy fogalmaznék, hogy nyitott marad az egész, de inkább talán optimista felhangokkal. Érdekes megoldás, hogy az egyik legizgalmasabb pillanatban ér véget a történet, hiszen a néző gondolkozhat, hogy végül sikerül-e megállítani az inváziót, hiszen egy kisvárost már (szinte) teljesen leigáztak az idegenek. Magyar nyelven szerintem nem jelent meg ez a film, amit csak sajnálni tudok, mert nagyon hatásos és elgondolkodtató alkotásról van szó, érdemes megnézni. 4/5-re értékelném, mivel tökéletes film nincs, de megadom rá az 5 pontot, mert tényleg élvezetes, viszonylag összeszedett alkotást láthattam, ami sok esetben még manapság is ritkaság.
83 A testrablók támadása (1956)
Bennell orvos értesíti a rendőrséget, hogy egyre több betege válik részvétlen és érzéketlen emberré, bár külsőleg semmit sem változott. Azt is megfigyelte, hogy éjszaka... több»
Szereplők: Dana Wynter, Dabbs Greer, Carolyn Jones, Kevin McCarthy, Virginia Christine
