A második rész kínszenvedése után elhatároztam, hogy több filmet ebből a sorozatból nem nézek meg, de aztán meghazudtoltam saját magam...
Az élmény nem mostani, csak tegnap újranéztem kb. 30 év távlatából, és nem csalódtam. Ugyanolyan rossz, mint anno, csak már érettebb fejjel még jobban fáraszt. A rendezői székbe William Peter Blatty ült be, legnagyobb meglepetésemre, aki egyben az írója és a forgatókönyvírója is a filmnek, de nekem ez nagy csalódás.
A történet szinte onnan folytatódik, ahol abbamaradt 1973-ban. Kindermann és Dyer atya elmennek a MacNail-háztól, és egy mélyreszántó barátság alakul ki kettőjük között. Az eltelt 17 évben, amikor is Karras atya (Jason Miller) legurult a lépcsőn, és a Pokolban kötött ki, Kindermann (George C. Scott) kőkeményen üldözte tovább a gazembereket. Morózusan odaszól mindenkinek, aki nem szimpatikus neki, nem bántóan, csak erőteljesen. Erőlködés minden szinten, hiszen a film próbál visszamenni a gyökerekhez, csak nagyon kevés sikerrel. Egy pszichohorror, ami nem túl erős képsorokkal operál, csak dobálózik a klisékkel. A gore viszont kimarad, ami a kilencvenes évek sajátja, ehelyett az ijesztgetésekre koncentrál, csak nem összeszedetten, hanem kifejezetten csapongóan és erőtlenül. Lassan és idegtépően építkezik, felvonultatva olyan elemeket, amik nem sikerültek. Mikor Kindermann felismeri X-pácienst, aki egyszer Karras, egyszer a Gemini gyilkos (Brad Dourif), akkor egy kicsit hitemet vesztettem, annyira súlytalan volt az egész. Viszont van benne egy kifejezetten ijesztő képsor, és az ördögűzés sem rossz, sőt ez telitalálat lett. A régi jó iskolára támaszkodik, és sikerrel, mert azért itt a hajunk is égnek áll. De sajnos ez sem tudja az egészet feljebb tolni, hiszen így is színvonaltalan és rettenetesen erőtlen az egész. Az elmúlás és a halál végig ott van velünk, keserédesen és erőteljesen, viszont néha felbukkan a fanyar humor is, amin kissé meglepődtem. George C. Scott és Brad Dourif tökéletes ellenpólus, ez bejött, nem tagadom, azt viszont sajnálom, hogy William Peter Blatty gyatra rendező. Ezzel pedig azt hiszem, el is mondtam mindent a filmről. Hiányzik a spiritualitás, ami az első rész igazi ereje volt, amibe kapaszkodtunk az 1973-as remekmű közben. Nincs a zsigeri félelem és iszonyat, ami az eredeti moziban benne volt. Sajnos ismét egy méltatlan és klisés folytatás, ami egy pár parás résztől és a szép képsoroktól, annak alkalmazásától (ja, ismét a fényviszonyok) sem kap felmentést. Ha tanár lennék, azt mondanám, megharcolt a gyenge kettesért...
Gerry Fisher azért nem végzett rossz munkát, és a zene sem volt utolsó, amit Barry De Vorzon rakott le elénk, de mégis valahogy...
Nem hatásos és nem működik. Mint egy motor, ami köhög, prüszköl és dohog, néha beindul, de nincs teljesítmény. Blatty pátyolgatása ellenére ez nálam halvány két csillag, és a The Exorcist 1973 marad számomra a világ legjobb mozifilmje. Ez meg csak úgy van...
Mint a hasfájás...
Majd elmúlik!
A kedvenc fotelemben néha-néha megereszkedett a szemhéjam, de így is megittam egy jó pohár forró kakaót egy kis kókuszos keksz társaságában.
És ahogy Bubó doktor úr mondaná:
"Kérem a következőt!"
45 Ördögűző 3. (1990)
Az Ördögűző 3. részében Kinderman felügyelő vezette egykor a nyomozást a washingtoni ördögűzéssel kapcsolatos haláleseteknél és most újra rejtélyes bűncselekményekre lesz... több»
Szereplők: Samuel L. Jackson, Brad Dourif, Teresa Wright, Scott Wilson, George C. Scott
Jó kis kritika!!! :)