Az Ideglelés Csernobilban az a film, amelynek az alapötlete sokkal erősebb, mint a megvalósítása. Pripjaty önmagában is olyan atmoszférát hordoz, amelyhez nem kell mutáns, nem kell túlvilági lény, és nem kell olcsó ijesztgetés. A helyszín tragédiája, üressége és posztszovjet romlása önmagában is félelmetes. A film azonban ezt a lehetőséget szinte teljes egészében elpazarolja.
Már a cím is félrevezető: a történet nem Csernobilban, hanem Pripjatyban játszódik. Ez egy nagyon elterjedt sztereotípia következménye, amely abból fakad, hogy az erőmű neve „csernobili" atomerőmű volt — miközben fizikailag Pripjaty városához volt közelebb, és a dolgozók, családok, a teljes mindennapi élet ott zajlott. Pripjaty és Csernobil városa közötti a távolság légvonalban körülbelül 17-18 kilométer, a tilalmi zóna útjain pedig autóval körülbelül 22-25 kilométer. Csernobil neve azért vált világhírűvé, mert az erőmű róla kapta a nevét, nem pedig azért, mert a katasztrófa ott történt. A film azonban ezt a különbséget sem érzékelteti, és csak a „Csernobil” név ismertségére épít, ami ugyan marketing szempontból érthető, de tartalmilag pontatlan és leegyszerűsítő.
A vizuális háttér ettől függetlenül működik: a panelházak, a rozsdás játszótér, a kihalt utcák mind hozzák azt a nyers, hideg hangulatot, amelyet a Zóna sugároz. Csakhogy minden más réteg – a történet, a karakterek, a színészi játék, a rendezés – nem nő fel ehhez a környezethez.
A film szereplői mintha egy horror-sablon generátorból estek volna ki: a vicces haver, a pánikoló lány, a keményfiú; a „szétszóródunk, úgy gyorsabb” jelenet, a kötelező „valami elszalad a háttérben” snitt... A reakciók életszerűtlenek, a párbeszédek pedig olyanok, mintha egy gyorsan összedobott tévés forgatókönyvből maradtak volna meg. Ha már horrort akartak, akkor legalább csinálhatták volna jól.
A film még a saját műfaján belül is meglepően gyenge. Ahelyett, hogy építené a félelmet, a film: olcsó jump scare-ekkel operál, kiszámítható ijesztgetéseket használ. Ha valaki horrort akar, ez kevés. Ha valaki zóna-horrort akar, ez még kevesebb. A film legnagyobb problémája nem az, hogy horrort készítettek — erre a helyszín tökéletesen alkalmas lenne.
A gond az, hogy a készítők nem tudták kihasználni a zóna valódi atmoszféráját.
Így a film nem Pripjaty félelmetességét mutatja meg, hanem egy fantáziátlan, felszínes horrorváltozatot, amely messze elmarad attól, amit ebből a környezetből ki lehetett volna hozni. A produkció egyszerűen nem rendelkezik azzal a rendezői, színészi és atmoszférateremtő tehetséggel, ami a „láthatatlan szörnyes” horror működtetéséhez kellene.
Ráadásul nehéz elhinni, hogy ez tudatos művészi döntés lett volna: sokkal valószínűbb, hogy egyszerűen nem jutott pénz valódi szörnyekre, így maradtak az elmosódó foltok, távoli árnyak és gyors vágások. Ez azonban nem félelmetessé, hanem inkább olcsóvá teszi a filmet. A film egy sablonos, gyenge, B-kategóriás turistahorrort tesz le az asztalra, amelyből csak a helyszín marad meg.
60 Ideglelés Csernobilban (2012)
1986. április 26. A Csernobil atomerőmű négyes számú reaktora felrobban, ezzel pedig 400 atombomba erejének megfelelő radioaktív szennyeződés szóródik szét a levegőben. A... több»
Szereplők: Devin Kelley, Jonathan Sadowski, Jesse McCartney, Ingrid Bolsø Berdal, Nathan Phillips
