Peter Jackson A Gyűrű Szövetsége című filmje nem pusztán egy fantasy-adaptáció, hanem egy filmtörténeti mérföldkő, amely alapjaiban formálta át azt, ahogyan a nagyszabású epikus történetekről gondolkodunk a mozivásznon. J. R. R. Tolkien monumentális művének első része elképesztő érzékenységgel, tisztelettel és filmes bátorsággal ülteti át Középfölde világát, miközben önálló filmként is maradéktalanul működik.
A film egyik legnagyobb erénye a világépítés. Középfölde nem egyszerű díszlet, hanem élő, lélegző univerzum. A Megye idilli zöld lankái, Völgyzugoly időtlen bölcsessége, Mória sötét monumentalitása vagy Lothlórien éteri szépsége mind külön hangulatot és jelentéstartalmat hordoznak. Jackson rendezése itt kivételesen vizuális gondolkodású: minden helyszín narratív funkciót tölt be, és érzelmi állapotokat tükröz. A Megye a békét és az ártatlanságot, Mória a bukást és a veszteséget, Lothlórien a reményt és az elmúlást egyszerre jeleníti meg.
A karakterábrázolás szintén kiemelkedő. Frodó alakja – Elijah Wood visszafogott, mégis mélyen emberi játékában – már az első filmben messze túlmutat a „kiválasztott hős” archetípusán. Nem ereje, hanem erkölcsi tartása és sebezhetősége teszi alkalmassá a feladatra. Gandalf Ian McKellen alakításában nem csupán bölcs varázsló, hanem erkölcsi iránytű és apafigura, akinek jelenléte stabilitást ad a történetnek. Aragorn figurája különösen érdekes: Viggo Mortensen játékában egyszerre jelenik meg a bizonytalanság és a benne szunnyadó királyi nagyság, ami hosszú karakterívet vetít előre már ebben a részben.
A mellékszereplők sem válnak puszta statisztává. Boromir tragikus vívódása már A gyűrű szövetségében is erőteljes drámai töltetet kap, míg Samu hűsége és egyszerű embersége a film érzelmi magját alkotja. A szövetség tagjai nemcsak egy cél miatt tartanak össze, hanem azért is, mert különbözőségük ellenére kiegészítik egymást – ez a film egyik legfontosabb üzenete.
Howard Shore zenéje szerves része az élménynek. A témák nem pusztán kísérik a képeket, hanem narratív szerepet töltenek be: a Megye dallama a nosztalgiát és az elveszíthető békét, a gyűrű motívuma a kísértést és a végzetet hordozza. A zene érzelmileg vezeti a nézőt, és mélyíti a mitikus hangulatot anélkül, hogy túlzóvá válna.
Tematikusan a film időtálló kérdéseket boncolgat: hatalom és felelősség viszonyát, a korrupció természetét, az ártatlanság elvesztését és a barátság erejét. A gyűrű szövetsége nem a nagy csaták filmje – azok majd később kerülnek előtérbe –, hanem egy indulás története, ahol a hangsúly a döntéseken van. A gyűrű elpusztításának vállalása nem hősi póz, hanem súlyos teher, amely már az első részben is érezhetően formálja a szereplőket.
Összességében A gyűrű szövetsége ritka példája annak, amikor egy irodalmi alapanyag és a filmes nyelv tökéletes egyensúlyba kerül. Egyszerre epikus és intim, látványos és mélyen emberi. Nemcsak egy trilógia nyitánya, hanem önmagában is teljes értékű alkotás, amely új mércét állított a fantasy műfaj számára, és máig ható érvénnyel bizonyítja: a mítoszoknak igenis van helyük a modern filmvásznon.
akció | dráma | fantasy | kaland | road movie
Zsákos Bilbó, az öreg hobbit, Frodónak adja rég őrzött gyűrűjét. Az ékszerről azonban kiderül, hogy az az Egy Gyűrű, mely valaha a sötét nagyúré, Szauroné volt, aki... több»
Szereplők: Cate Blanchett, Orlando Bloom, Liv Tyler, Ian McKellen, Viggo Mortensen
