Kevés olyan sorozat létezik a televíziózás történetében, amelyre teljes nyugalommal rá lehet mondani: korszakalkotó. A Breaking Bad pontosan ilyen. Nemcsak azért, mert évek óta vezeti az IMDb toplistáját, hanem mert olyan szintű történetmesélést, karakterépítést és következetességet mutat fel, amelyhez nagyon kevesen tudtak azóta is felérni.
A sorozat alaphelyzete önmagában is erős: nem hősöket akar teremteni, hanem megmutatja, hogyan válik egy hétköznapi ember fokozatosan szörnyeteggé - mindezt úgy, hogy közben sokáig még meg is értjük a döntéseit.
Walter White karaktere a sorozattörténet egyik legösszetettebb főszereplője, és ami különösen erős: a sorozat nem kínál felmentést. Walter nem azért válik azzá, amivé, mert "muszáj", hanem mert élvezi a hatalmat, az irányítást, a félelmet, amit kivált.
Jesse Pinkman karaktere tökéletes ellenpont. Aaron Paul érzékeny, fájdalmas játéka folyamatos érzelmi súlyt ad a történetnek. Jesse az, aki hordozza mindazt a bűntudatot és morális terhet, amit Walter tudatosan elnyom magában. Kettejük kapcsolata az egyik legjobban megírt dinamikája a sorozatnak: mentor és tanítvány, apafigura és áldozat, társak és ellenségek egyszerre.
Az egyik legnagyobb erénye a fokozatosság. Itt nincs hirtelen váltás, nincs erőltetett fordulat. Minden eseménynek következménye van, és ezek a következmények egyre sötétebb irányba terelik a történetet. A mellékszereplők - Skyler, Hank, Saul Goodman, Gus Fring - mind saját ívet kapnak, nem statiszták, hanem élő, lélegző figurák. Külön kiemelendő Giancarlo Esposito Gus Fringje, aki hideg racionalitásával az egyik legemlékezetesebb tévés főgonosz lett.
Vizuálisan a sorozat szintén kiemelkedő. Az új-mexikói sivatag nem csupán háttér, hanem szimbólum: üresség, elszigeteltség, erkölcsi sivárság. A képi megoldások, a hosszú csendek, az ikonikus beállítások mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a Breaking Bad sokszor inkább hat filmre bontott nagyjátékfilmnek érződjön, mint klasszikus tévésorozatnak.
A befejezés pedig ritka módon méltó az egészhez. A finálé nem akar csavarosabb lenni, mint kellene, nem próbálja újraértelmezni a történetet, egyszerűen lezárja azt. Pontosan úgy, ahogyan egy ilyen sötét, kegyetlen és következetes történet megérdemli.
Összességében nemcsak az egyik legjobb krimi-dráma, hanem az egyik legjobban megírt sorozat valaha. Nem könnyű, nem feltétlenül „szórakoztató” a klasszikus értelemben, de rendkívül hatásos, emlékezetes és időtálló alkotás. Az a fajta sorozat, amely után sokáig nehéz bármi mást ugyanolyan mércével nézni.
Egy modern klasszikus, amely méltán áll az IMDb és a sorozattörténelem csúcsán.
Értékelésem : 9.8/10
91 Totál szívás (2008)
Walter, a középiskolai kémiatanár épp 50. születésnapját ünnepelné, amikor megtudja, hogy tüdőrákban szenved, és mivel a betegsége már a végső stádiumban jár, alig egy... több»
Szereplők: Bryan Cranston, Aaron Paul, Krysten Ritter, Bob Odenkirk, Danny Trejo
