Kevés olyan sorozat létezik a televíziózás történetében, amelyre teljes nyugalommal rá lehet mondani: korszakalkotó. A Breaking Bad pontosan ilyen. Nemcsak azért, mert évek óta vezeti az IMDb toplistáját, hanem mert olyan szintű történetmesélést, karakterépítést és következetességet mutat fel, amelyhez nagyon kevesen tudtak azóta is felérni.
Hirdetés
A sorozat alaphelyzete önmagában is erős: nem hősöket akar teremteni, hanem megmutatja, hogyan válik egy hétköznapi ember fokozatosan szörnyeteggé - mindezt úgy, hogy közben sokáig még meg is értjük a döntéseit.
Walter White karaktere a sorozattörténet egyik legösszetettebb főszereplője, és ami különösen erős: a sorozat nem kínál felmentést. Walter nem azért válik azzá, amivé, mert "muszáj", hanem mert élvezi a hatalmat, az irányítást, a félelmet, amit kivált.
Jesse Pinkman karaktere tökéletes ellenpont. Aaron Paul érzékeny, fájdalmas játéka folyamatos érzelmi súlyt ad a történetnek. Jesse az, aki hordozza mindazt a bűntudatot és morális terhet, amit Walter tudatosan elnyom magában. Kettejük kapcsolata az egyik legjobban megírt dinamikája a sorozatnak: mentor és tanítvány, apafigura és áldozat, társak és ellenségek egyszerre.
Az egyik legnagyobb erénye a fokozatosság. Itt nincs hirtelen váltás, nincs erőltetett fordulat. Minden eseménynek következménye van, és ezek a következmények egyre sötétebb irányba terelik a történetet. A mellékszereplők - Skyler, Hank, Saul Goodman, Gus Fring - mind saját ívet kapnak, nem statiszták, hanem élő, lélegző figurák. Külön kiemelendő Giancarlo Esposito Gus Fringje, aki hideg racionalitásával az egyik legemlékezetesebb tévés főgonosz lett.
Vizuálisan a sorozat szintén kiemelkedő. Az új-mexikói sivatag nem csupán háttér, hanem szimbólum: üresség, elszigeteltség, erkölcsi sivárság. A képi megoldások, a hosszú csendek, az ikonikus beállítások mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a Breaking Bad sokszor inkább hat, filmre bontott nagyjátékfilmnek érződjön, mint klasszikus tévésorozatnak.
A befejezés pedig ritka módon méltó az egészhez. A finálé nem akar csavarosabb lenni, mint kellene, nem próbálja újraértelmezni a történetet, egyszerűen lezárja azt. Pontosan úgy, ahogyan egy ilyen sötét, kegyetlen és következetes történet megérdemli.
Összességében nemcsak az egyik legjobb krimi-dráma, hanem az egyik legjobban megírt sorozat valaha. Nem könnyű, nem feltétlenül „szórakoztató” a klasszikus értelemben, de rendkívül hatásos, emlékezetes és időtálló alkotás. Az a fajta sorozat, amely után sokáig nehéz bármi mást ugyanolyan mércével nézni. Egy modern klasszikus, amely méltán áll az IMDb és a sorozattörténelem csúcsán. Értékelésem : 9.8/10
91 Totál szívás (2008)
Walter, a középiskolai kémiatanár épp 50. születésnapját ünnepelné, amikor megtudja, hogy tüdőrákban szenved, és mivel a betegsége már a végső stádiumban jár, alig egy... több»
Szereplők: Bryan Cranston, Aaron Paul, Krysten Ritter, Bob Odenkirk, Danny Trejo
