Nem tagadom, imádom a found footage filmeket. Sejtem az okát, és el is árulom. Talán mert így jobban bele tudom magam élni a film cselekményeibe, és mintha az egyik (vagy mindegyik) főhős szeméből, látószögéből figyelném az eseményeket.
Mozink esetében a rendező, Adam Robitel nem rossz alkotást hozott össze, és ebben nagy segítségére volt a forgatókönyvíró, Gavin Heffernan, aki nem egy szokványos történettel örvendeztetett meg minket, hanem sikerült némi újdonságot és csavart belecsempészni az írásába. A kézi kamerás filmeknél elég nehéz az operatőri munkát értékelni, de itt szép, tiszta felvételeket kapunk Andrew Huebschertől, és ez a sok éjszakai felvétel miatt nagyon fontos, ezért nagy-nagy respect az úriembernek. Tökéletes plánokat kapunk, amik itt kifejezetten fontosak. A zenei betétek sem rosszak, de itt nem is a zene a lényeg (nem sok volt), hanem inkább a hangeffektusok, amik pont jókor voltak jó helyen, tetszettek nekem.
A színészekről már megoszlik a véleményem. Deborah (Jill Larson) például telitalálat volt a filmben, és a lánya, Sara (Anne Ramsay) is jól játszotta a karaktert. Aki még fel tudott nőni a szerepében elvártakhoz, az Mia Medina (Michelle Ang) és Harris (Ryan Cutrona), a gondoskodó szomszéd. Sajnos viszont, ami bosszant, megint vannak a filmben amatőr vagy félamatőr szereplők, akik sajnos eléggé lerontják a produkciót. Nézzük is meg, mit rakosgattak össze az urak nekünk!
Egy okos és intelligens orvostanhallgató, Mia Medina az Alzheimer-kóros betegek gyógyításának kutatásával foglalkozik, plusz ebből szeretné a PhD-jét is megírni. De igazán megfigyelni egy beteget meglátása szerint csakis hosszabban lehet, ezért megegyeznek a nehéz helyzetben lévő Sarával, hogy némi készpénzért beengedi a stábot, hogy édesanyjuk mindennapjait (és/vagy) leépülését kamerázzák és rögzítsék. Deborah-nak eleinte nem tetszik az egész, de mivel a számlákkal is nagyon el vannak maradva, kénytelen rábólintani.
Szépen felállítják a lakásban a kamerákat, és pluszban kézi kamerával mindenhová elkísérik az öregasszonyt. Először, ahogy lenni szokott, minden csendes, minden nyugodt, de hát ez egy horrorfilm. Majd a második éjszaka már nem éppen zökkenőmentes. Az egyik kamerás srác a sötét folyosón át a konyhába tart, és meglát valakit a konyhában. Deborah laza kecsességgel helyből felugrik a konyhaszekrényre, majd miután mindenki bepánikol kissé, egy éles késsel nekitámad az egyik stábtagnak.
Szóval így kezdődnek a parásabb képsorok. Így utazunk a kórházba, ahol nem kecsegtetnek semmi jóval, sőt, Dr. Nazir (Anne Bedian) elmondja, ha betartanak minden előírást, úgy még lehet egy pár szép hónapja hátra, és egy lassú, fájdalmas haldoklás. Sara teljesen összetörve hazaviszi, de a furcsaságok folytatódnak a házban. Fura zajok, zörejek, senki nem alszik nyugodtan. Deborah a hideg időben egy szál pongyolában egész éjjel őrülten ás az erdőben, és Harris, a szomszéd talál rá teljesen összefagyva. Ismét kórház, majd haza, de ekkor már látszik, itt valami nagyon nem stimmel Deborah-val. Furcsán kezd viselkedni, és a szomszéd sem teljesen ártatlan, bár nem tudjuk, mik a múltbéli dolgai, amiket annyira titkolni akar.
Végül is a speciális effektek nagyon jók, igaz, vannak klisék rendesen, de a film azért bedurvul és felpörög. Ha véleményt kellene formálnom róla egy egybegyűlt társaságnak, nézzük-e meg egy házibulin, mindenféleképpen egy nagy igennel szavaznék. Láttam már több pénzből jóval silányabb filmet is. Ez pedig mindenféleképpen pozitívum. Plusz az is, hogy nem maradnak elvarratlan szálak, ami szintén nagyon fontos. Három csillag a filmnek, egy pedig a készítőknek, így a tisztességes, és ajánlom magamat.
A horrorban az Alzheimer-kórban szenvedő Deborah Logan életének mindennapjait egy filmes stáb rögzíti. A fiatal orvostanhallgató és dokumentumfilm-készítő, Mia megegyezik ugyanis... több»
Szereplők: Michelle Ang, Jill Larson, Anne Ramsay, Brett Gentile, Jeremy DeCarlos
