Úgy gondolom, hogy kevés ’45 előtti magyar filmben jelent meg az alvilág. Ebben is csak az elején, egy festőművész kirablása erejéig (a közhiedelemben - néhány ritka kivételtől eltekintve -, egy festőművészre nem igazán a gazdagság a jellemző, sőt…), de a hatóság közbelép. Muráti kezdetben mintha egy francia apache-filmből lépett volna elő, szájában az elmaradhatatlan cigaretta, kezében tangóharmonika. Aztán minden megváltozik, mert a híres ideggyógyász professzor (Ajtay Andor) elfelejteti vele a múltját, azt, hogy azelőtt Kócos Bözsi volt a neve.
Úgy gondolom, hogy kevés ’45 előtti magyar filmben jelent meg az alvilág. Ebben is csak az elején, egy festőművész kirablása erejéig (a közhiedelemben - néhány ritka kivételtől eltekintve -, egy festőművészre nem igazán a gazdagság a jellemző, sőt…), de a hatóság közbelép. Muráti kezdetben mintha egy francia apache-filmből lépett volna elő, szájában az elmaradhatatlan cigaretta, kezében tangóharmonika. Aztán minden megváltozik, mert a híres ideggyógyász professzor (Ajtay Andor) elfelejteti vele a múltját, azt, hogy azelőtt Kócos Bözsi volt a neve.