Valójában nem kifejezetten szeretnék ünnepelt zeneszerző lenni, tulajdonképpen a bennem megnyilatkozó múzsa dallamait sem kívánom az utókorra hagyni. Lelkem szárnyal a dallamok káprázóan andalító puha felhőin, testem a gyönyörök kincsestára, vágyaim netovábbja a ledér hölgyemények siserahada. Meglepő módon ez az elképesztő képi benyomás tárul a néző szemei elé, amely még köszönőviszonyban sincs azzal a patinás eszményképpel, melyet évszázadok óta megismertettek az arra érdemessel. Ehhez minden kétséget kizáróan hozzájárult az a tudatosan sokszorosára fújt – mai nyelven szólva – imázs kreálás, ami a valóságot tekintve ilyen disszonanciát okozott. Ugyanakkor természetesen megmásíthatatlan a hatalmas zenei örökség, mégis azt kell, hogy higgyük, a különbségtétel és az ilyen mértékű kiemelés a zeneszerzők között kissé méltánytalan.
Salieri csodálattal vegyes kínzó frusztrációja teljesen érthető, látván az élet szívtelen igazságtalanságát, melyben az arra érdemest megveti, míg a tudattalan henye virtuóznak odadob mindent. Ezzel együtt az író prudens emelkedettséget és mély lelkiséggel telt alázatot kölcsönzött a nagy olasz zeneszerző-pedagógus karakterének. Az osztrák császár udvari karmestere önként ugrott hatalmasat nimbusza alá, ezzel ugyanakkor szellemileg emelkedett önmaga felé. Mindazonáltal s ezeket figyelembe véve nem túl valószínű a sokak által meseszerűen megkonstruált história Mozart haláláról. Persze ha az illető az agóniáig is képes eljutni feldolgozni képtelen fixációját illetően – mint arra a rendező utalni is volt szíves –, nos, előfordulhat. Ezt láthatjuk példaként a Good Will Hunting c. nevezetes drámában, melyben egy nagyon hasonló mozzanatnak lehetnek tanúi a nézők. Ha már párhuzam, a matematikai és a zenei zsenialitás nem is áll távol egymástól. Az érzelmi visszacsatolás is kétségkívül hasonló, jóllehet a salzburgi csodagyermek sokkal bensőségesebb viszonyban áll hőn szeretett hangjegyeivel – Will, az említett igényes darabban hogyhogy nem terhesnek érzi tehetségét.
Szó mi szó, tehát évről évre újra megtekinthető alkotásról van szó, különösen F. Murray Abraham aprólékos színészi játékán érdemes elidőzni, aki az emocionális többletenergiát adja a kissé impulzív légkörben.
89 Amadeus (1984)
dráma | életrajzi | történelmi | zenés
Antonio Salieri (F. Murray Abraham), a bécsi udvari zeneszerző kétségbeesetten tapasztalja, hogy az isteni tehetség, amire mindig is vágyott, egy léha, életvidám és időnként... több»
Szereplők: Cynthia Nixon, Tom Hulce, F. Murray Abraham, Kenny Baker, Jeffrey Jones
