Amadeus - rendezői változat (1984)

Azon ritka filmek közé tartozik, amit kötelezően levetítettek a suliban, viszont mégis egy igazán elbűvölő és különleges film tárult elém, amibe a hossza ellenére is érdemes belevágni.

A film, amelynek címében minden idők egyik leghíresebb és legjobb zeneszerzője szerepel, de a történet középpontjában mégsem ő, hanem sokkal inkább Salieri áll. Az ember, aki a végén úgy nyilatkozik, hogy felment mindenkit, aki középszerű. Az Amadeus szerintem egy örök témát boncolgat, amely felett sosem fog/tud eljárni az idő: az ihletett zseni és a tanult középszer ellentéte, amely gyakorlatilag az élet minden területén jelen van, de talán épp a művészet az, ahol igazán meglátszik, hogy világok választják el a jót a legjobbtól. Sőt, továbbmegyek: Salieri a korának egyik legjobb zeneszerzője volt, de az ő tudása, képessége a nyomába sem érhetett Mozartéval. Nem csoda, hiszen vele (s ez a fi... több»

Film az örökkévalóságnak. Hogy történelmileg mennyire hiteles, azt hagyjuk, semmit nem von le a film értékeiből. F. Murray élete alakítása, akárcsak Tom Hulce-nak. Tökéletesen bemutatja, mi a különbség a jó és a zseni között....a legnagyobb jelenet egyértelműen, mikor Mozart atomjaira szedi Salieri direkt az ő tiszteletére komponált dallamát, ronggyá alázva az olaszt és miközben ráközelít arcára a kamera megértjük, miért gyűlölte annyira. Mert ő nem született zseninek, míg riválisa igen. Az emberi irigység pedig nem ismer határokat. Hiába volt a földkerekség egyik legnagyobb komponistája, élete állandó harc volt a megélhetésért, halála után ismerték el igazán és egy tömegsírba dobták, állítólag kutyája volt az egyetlen, aki elkísérte végső útjára... De ami a legfontosabb és amit senki sem vehet el tőle: muzsikája míg létezik emberiség, fennmarad és újra és újra felcsendül, hogy mindig gyönyörűséggel töltse el szívünket.

Szerintem az, hogy történelmileg is próbált hiteles maradni a film kiválóvá tette. Nekem legalábbis teljesen hozta azt amit elvártam tőle. Egyszerűen imádtam. Erre nincs jobb szó mint, hogy magával vitt a sztori.

Ez a film maga a tökéletesség. Reménytelen próbálkozás akár csak nyomába is érni. Mint minden mestermű több rétegű jelentéssel bír; felfogható életrajzi filmnek (zenetörténészek ez ellen bőszen tiltakoznak, főleg Salieri alakját illetően, lehet, hogy igazuk is van), remek korrajz, Bécs (Prága volt a „dublőr”) pontos ábrázolása, az arisztokrácia és a „pórnép” hiteles megjelenítése, megrendítő dráma, és a mindezt megkoronázó Mozart zene. Kiváló érzékkel és muzikalitással sorjázó remekül előadott részletek a zeneszerző monumentális életművéből. Jelentős szerepe van a filmnek a klasszikus zene megkedveltetésében is. Akire ezek a részletek nem hatnak elementáris erővel, az ne is kísérletezzen a komolyzenével. A rendezői változat időtartama majdnem három óra, de egyetlen unalmas másodperce sincs. Sir Peter Shaffer kiváló drámaíró volt, sikeres darabjainak egyike, az „Equus” több mint 1.000 telt házzal ment a Broadway-n, de ez a darabja a filmváltozatban érte el a maximális diadalt. A film forgatókönyvét is ő írta. 11 Oscar-jelölésből nyolcat meg is kapott! A rendezői változathoz készített szinkron méltó a film színvonalához, Salieri – Gáti Oszkár, Mozart – Gyabronka József (a nevetés akár ilyen volt, akár nem – fantasztikus), Constanze – Eszenyi Enikő. Időközönként elő kell venni, mert mindig új és új értékeket lehet benne felfedezni.