Adorján Gyula vagyok, és a hetvenes évek végén a Városszéli telepen, a mai Kertvárosban éltem, ahol egy napon a "Minden szerdán" című filmhez kerestek forgatási helyszínt. Nagybátyám udvarát és házát találták alkalmasnak, ahol néhány nap múltával megkezdődtek az előkészületek. Jómagam iskola után mit sem sejtve ballagtam arra. Gyarmati Lívia, a rendező, a kertből vett észre, és azonnal hozzám sietett. Néhány kedves szót követően statisztának kért fel, és hamarjában be is mutatott a színészeknek. Filmbéli anyámat alakító Pásztor Erzsi kedvesen igazította meg a hajamat, Szabó László egy székben ülve köszönt és kezet nyújtott, majd a főszereplő Bán János hozzám lépett, bemutatkozott, és a kézfogást követően tovább sietett. Gyermekként a néhány perces szerep elmondhatatlan öröm volt számomra. Az ágyon ülve még egy idegen statiszta fiúval találkoztam, akiről semmit nem tudok. Szegény családból származom, így a filmbéli vacsora is ajándék volt. Nagymamám testvére főzött, és bár a jelenet a vacsora végéről szólt, melyet többször kellett elismételni, tányéromat mindig vastagon teleszedte. Sajnos évek óta hiába keresem a filmet, azt megszerezni sehogyan sem sikerült. Gyermekeim, unokáim sokszor hallgatják e történetet, de megmutatni nem tudom nekik.
Adorján Gyula vagyok, és a hetvenes évek végén a Városszéli telepen, a mai Kertvárosban éltem, ahol egy napon a "Minden szerdán" című filmhez kerestek forgatási helyszínt. Nagybátyám udvarát és házát találták alkalmasnak, ahol néhány nap múltával megkezdődtek az előkészületek. Jómagam iskola után mit sem sejtve ballagtam arra. Gyarmati Lívia, a rendező, a kertből vett észre, és azonnal hozzám sietett. Néhány kedves szót követően statisztának kért fel, és hamarjában be is mutatott a színészeknek. Filmbéli anyámat alakító Pásztor Erzsi kedvesen igazította meg a hajamat, Szabó László egy székben ülve köszönt és kezet nyújtott, majd a főszereplő Bán János hozzám lépett, bemutatkozott, és a kézfogást követően tovább sietett. Gyermekként a néhány perces szerep elmondhatatlan öröm volt számomra. Az ágyon ülve még egy idegen statiszta fiúval találkoztam, akiről semmit nem tudok. Szegény családból származom, így a filmbéli vacsora is ajándék volt. Nagymamám testvére főzött, és bár a jelenet a vacsora végéről szólt, melyet többször kellett elismételni, tányéromat mindig vastagon teleszedte. Sajnos évek óta hiába keresem a filmet, azt megszerezni sehogyan sem sikerült. Gyermekeim, unokáim sokszor hallgatják e történetet, de megmutatni nem tudom nekik.